A babákhoz hasonlóan a kis denevérek is gőgicsélnek

Ahogy a mi csecsemőink, úgy a bébi denevérek is gőgicsélés útján fedezik fel fajuk hangrepertoárját.

Egyetlen képességünk sem fonódik oly szorosan össze az emberi természettel, mint a nyelvhasználat. A nyelv hangzó formája, a beszéd a hangképző szervek – egyebek közt a nyelv, az ajkak és az állkapcsok – precíz irányítását kívánja. Minden csecsemő előtt ott áll a tanulási feladat, hogy a beszédhangok képzéséhez nélkülözhetetlen pontos hangképzőszervi kontrollt elsajátítsa. A hangképzésünk feletti irányítást a gőgicséléssel szerezzük meg, melynek során a csecsemők először próbálkoznak a beszédhangokhoz hasonló hangi megnyilvánulásokkal. A gőgicsélés kultúrától és a beszélt nyelvtől függetlenül általános velejárója az emberi gyermekek fejlődésének, ezért rendelkezik bizonyos univerzális sajátosságokkal.

Az emberi nyelvelsajátítással kapcsolatos tudásunk jelentős része az emberi és állati vokális kommunikáció egyedfejlődését összehasonlító tanulmányokból származik, különös tekintettel azokra az állatfajokra, amelyek képesek az emberi nyelv szempontjából oly fontos hangi utánzásra. Azonban a gőgicsélés mint viselkedési elem igen ritka az állatvilágban; eddig szinte kizárólag az énekesmadaraknál figyeltek meg hasonló jelenséget. Bár az énekesmadarakkal folytatott kutatás a gyermeki beszédfejlődés fontos aspektusait világította meg, az ott kapott eredményeket több okból is problémás teljes egészében az emberre vonatkoztatni. A madaraktól nemcsak a hangképzés anatómiájában különbözünk jelentősen – ők a syrinxnek nevezett szervükkel, mi a gégénkkel adunk hangot –, de az agyi szerveződésünk is nagyon eltérő.

Mint arra most fény derült, van egyetlen emlős, amely első látásra kevéssé hasonlít az emberhez, ezért fura választásnak tűnik az összehasonlító nyelvfejlődési tanulmányok céljára, mégis érdemes rá odafigyelni: a kétcsíkos szabadfarkú denevér (Saccopteryx bilineata).

E rendkívüli denevérfaj kicsinyei képesek a hangutánzásra, és fejlődésük során olyan vokális gyakorlatokat végeznek, amelyek figyelemre méltó hasonlóságot mutatnak a csecsemők gőgicsélésével.

Forrás: Michael Stifter

A berlini Természettani Múzeum (Museum für Naturkunde) kutatói, Ahana A. Fernandez, Lara S. Burchardt, Martina Nagy és Mirjam Knörnschild húsz denevérbébi gőgicsélő viselkedését figyelték meg az állatok természetes élőhelyén, Panamában és Costa Ricán. A sikeres adatgyűjtés érdekében a denevéreknek először hozzá kellett szokniuk a kutatók közelségéhez, akik a kicsinyek születésétől az elválasztásukig naponta készítettek róluk hang- és videofelvételeket. „A vadon élő denevérfiókákkal dolgozni egészen egyedülálló lehetőség arra, hogy egy összetett viselkedésmintát teljesen természetes, háborítatlan közegében megfigyeljünk és rögzítsünk" – mondta el Ahana Fernandez.

Egyedfejlődésük során az S. bilineata-kicsinyek átlagban hét hétig mutatják minden nap a gőgicsélő viselkedést. A gőgicsélő denevérbébik hosszú, több szótagból álló hangsorozatokat bocsátanak ki, melyek alkotó szótagjai között felismerhetők a felnőtt vokális repertoár elemei.

A denevérfiókák gőgicsélése igen feltűnő vokális viselkedés, amely az odútól messzire elhallatszik, és egy-egy gőgicsélési epizód akár 43 percig is eltarthat, minek során a kicsinyek a felnőtt hímek énekét tanulják"

– ismerteti Martina Nagy. A kutatók megállapították, hogy a bébidenevérek és az emberi csecsemők gőgicsélése nyolc fontos pontban hasonlít.

A denevérbébik ugyanúgy ismételgetnek például egy-egy szótagot, ahogy oly jellegzetes módon a csecsemők is teszik (dadada, bababa és hasonlók)"

– magyarázza Lara Burchardt. Ugyancsak jellemző a denevérgőgicsére a ritmikusság, és sajátos módon mindkét nemű fiókák gyakorolják, szöges ellentétben az énekesmadarakkal, ahol kizárólag a fiatal hímek gőgicsélnek.

„Lenyűgöző felfedni ezeket a megkérdőjelezhetetlen párhuzamokat a két vokálisan tanuló emlősfaj gyakorlási viselkedés között – tette hozzá Mirjam Knörnschild. – Tanulmányunk a biolingvisztika interdiszciplináris kutatási területéhez nyújt hozzájárulást, melynek célja az emberi nyelv biológiai alapjainak megértése és evolúciójának tanulmányozása."

A gőgicsélő denevérfajok vokális tanulásának jobb megismerése révén újabb darabot illeszthetünk be az emberi nyelv evolúciós eredetének kirakósjátékába.