Pontosan nyolcvan éve, 1941. szeptember 8-án záródott be a német ostromgyűrű a Szovjetunió második legnagyobb városa, Leningrád (ma Szentpétervár) körül. A kereken 872 napig tartó véres harcokkal tarkított blokád, a leningrádi csata volt a világtörténelem legpusztítóbb városostroma, amelynek mértéktartó becslések szerint is legkevesebb másfél millió ember, nagyobb részt civil esett az áldozatául. Noha a Szovjetunió ellen indított Barbarossa hadművelet 1941 nyári nagy katlancsatái idején, amikor a Vörös Hadsereg az összeomlás szélére került, lett volna lehetőség Leningrád menetből való elfoglalására, de a náci diktátor, Adolf Hitler megtiltotta a város bevételét, mert kiéheztetéssel akarta elpusztítani a "bolsevizmus fészkének" lakóit.

„Szovjet-Oroszország veresége után nem fűződik érdek ennek a nagyvárosi központnak a fennmaradásához..."
(Adolf Hitler, Leningrád elpusztításáról)

Megállíthatatlanul dübörög a német hadigépezet Lenin városa felé

1941. június 22-én a náci Németország az 1939. augusztus 23-án aláírt német-szovjet megnemtámadási szerződést felrúgva, hadüzenet nélkül hatalmas erejű offenzívát indított a Szovjetunió ellen. Sztálint és a Vörös Hadsereget teljesen váratlanul érte a német támadás, noha a szovjet diktátor több figyelmeztetést is kapott korábban a németek készülődéséről.

Sztálin több figyelmeztetést is kapott az ország ellen készülő német inváziórólForrás: AFP/Ria/Novosti

1941 májusában Richard Sorge, a tokiói német nagykövetségre beépült szovjet mesterkém még a Barbarossa hadművelet kezdőnapjáról is értesítette a Kremlt, de Sztálin ugyanúgy nem hitt saját hírszerzőjének, mint ahogy az angol titkosszolgálat jelentéseinek sem, amelyeket személyesen Winston Churchill, a brit háborús kabinet miniszterelnöke küldött el a Kreml teljhatalmú urának.

Richard Sorge, a 20. század egyik leghíresebb mesterkémjeForrás: Assasincreed.wikia

A Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó csaknem háromezer kilométer széles arcvonalon három német hadseregcsoport 162 hadosztálya tört be az ország területére. 

A Vörös Hadsereget felkészületlenül érte a Wehrmacht pörölycsapásszerű offenzívája. 

A Luftwaffe már a támadás első napján megszerezte az abszolút légi fölényt, a három német hadseregcsoport gépesített és páncélos magasabb egységei pedig egész szovjet seregtesteket kerítettek be a világtörténelem legnagyobb katlancsatáiban.

1941. június 22-én hajnalban a náci Németország megtámadta a SzovjetuniótForrás: World War 2 in Colour

Északon Wilhelm Ritter von Leeb vezértábornagy Észak-hadseregcsoportja a Balti-tenger mentén tört előre keleti irányba, Leningrád elfoglalásának végső stratégiai céljával. Von Leeb vezértábornagy azt tervezte, hogy menetből fogja bevenni Leningrádot, a „bolsevizmus fészkét". 

A német marsallnak meg is lett volna a város elfoglalásához szükséges ereje, 

mivel hadseregcsoportja a 16. és 18. hadseregek tizennyolc gyalogoshadosztályából, valamint Erich Hoepner vezérezredes 4. páncélos-csoportjának nyolc további motorizált, illetve páncéloshadosztályából állt, amihez később még további csapaterősítések érkeztek.

Wilhelm Ritter von Leeb vezértábornagy (a kép jobb szélén, alul), az Észak-hadseregcsoport parancsnoka a keleti frontonForrás: BUNDESARCHIV/SCHRÖTER

Az első hetek lendületes előretörése után úgy látszott, hogy augusztus végére a hadseregcsoport teljesíteni fogja a reá szabott stratégiai célt, és horogkeresztes zászló fog lobogni Leningrád felett.

Hitler Leningrád elpusztítására ad parancsot

Von Leeb hadseregcsoportja 1941. augusztus végére áttörte a Leningrád előtti fő szovjet védelmi vonalat, ahol Sztálin bizalmasa és régi harcostársa, Kliment Vorosilov marsall irányította ekkor a védekezést. Szeptember elején az Észak-hadseregcsoport alakulatai már csak alig tíz kilométerre álltak a város határától, miközben Karélia irányából Karl Gustav von Mannerheim marsall finn hadserege készült bezárni a gyűrűt Leningrád körül.

Kliment Vorosilov marsall, Sztálin bizalmasának kezében szinte korlátlan hatalom összpontosultForrás: Ria/Novosti

Hitler elhatározása azonban felborította a város menetből való elfoglalásának tervét, mert a Führer az eredetileg szabott célkitűzést megváltoztatva, 

már nem Leningrád, hanem Ukrajna elfoglalását, illetve Kijev bevételét tette meg elsődleges prioritásnak. 

Hitler emiatt elvette és délre vezényelte Von Leeb 4. páncélos-csoportját. Az ily módon meggyengített Ritter von Leeb vezértábornagy pedig azt az utasítást kapta Adolf Hitlertől, hogy a város elfoglalása helyett vonjon blokádot Leningrád körül, és kiéheztetéssel kényszerítse térdre a szimbolikus jelentőségű szovjet nagyvárost.

Hitler Von Mannarheim tábornagy, a finn haderő főparancsnokának társaságábanForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

" ... A város körbezárása után vissza kell utasítani a kéréseket a feladásról való tárgyalásra, mivel a lakosság áthelyezése és élelmezése nem lehet a mi dolgunk. A létünkért folytatott harcban nem lehet az érdekünk, hogy fenntartsuk ennek a nagyon nagy városi lakosságnak akár a töredékét is" – indokolta a blokád őrült szükségességét Hitler Von Leeb marsallhoz intézett üzenetében, amellyel gyakorlatilag halálra ítélte Leningrád lakosságát .

A Wehrmacht alakulatai augusztus végén Leningrád határába érkeztekForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Führer azt tervezte, hogy földig romboltatja a nagy múltú várost, az attól északra fekvő területeket pedig átadja Finnországnak, és ezt a szándékát az 1941. november 27-én Witting finn külügyminiszter számára írt levelében is megerősítette.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik. Lapozzon!