Az immunfelismerés eddig ismeretlen vakfoltját azonosította az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának (SZBK) tudományos munkatársa, Manczinger Máté vezette kutatócsoport.

A feltárt jelenségnek - amely a bizonyos molekulákra specifikus T-sejtek hiányából fakad - fontos szerepe lehet a vakcinák változó hatékonyságában, illetve a tumorokkal szembeni immunválasz kialakulásában is. Az erről szóló publikáció az Amerikai Tudományos Akadémia lapjában, a PNAS-ben jelent meg.

Szervezetünk normális működéséhez elengedhetetlen, hogy immunrendszerünk felismerje és elpusztítsa a kórokozókat, ugyanakkor tolerálja a saját sejtjeinket. Ebben a folyamatban játszanak döntő szerepet az úgynevezett T-sejtek, amelyek egy adott molekularészletre specifikusak. Ha a T-sejtek felismerik ezt a specifikus motívumot, képesek elpusztítani az azt hordozó kórokozót.

Az egyedfejlődésünk során az immunrendszer a csecsemőmirigyben olyan motívumokat használ mintaként, amelyek a szervezetünkben is előfordulnak. Ennek eredményeként csak azok a T-sejtek maradnak fenn, amelyek felismerik ezeket, míg a többiek elpusztulnak. Ezen motívumok nagy része megtalálható a kórokozókban is, és jól szabályozott immunműködés esetén a kórokozóban jelenlévőkkel szemben ki tud alakulni a hatékony immunválasz. Az SZBK kutatói arra keresték a választ, hogy valóban minden szempontból előnyös-e, hogy az immunrendszer a saját molekuláinkat használja mintaként.

Egy T-sejt megtámad egy ráksejtetForrás: Science Photo Library

Az immunológusok körében általánosan elfogadott nézet, hogy minél inkább különbözik egy idegen molekula a sajátjainktól, annál nagyobb eséllyel alakul ki vele szemben immunválasz. A kutatók legfrissebb vizsgálati eredményei azonban ezt nem támasztották alá:

az immunfelismerésben egy vakfolt alakul ki azért, mert a T-sejtek a saját molekuláinkat használják mintaként az érésük során. Azokat a molekulákat, amelyek túlságosan különböznek a sajátjainktól, az immunrendszerünk képtelen felismerni, mert nem rendelkezünk rájuk specifikus T-sejtekkel.

Sok kórokozó igen nagy mennyiségben tartalmaz ilyen molekulákat, így nagyobb eséllyel képes elbújni az immunrendszerünk elől.

Az eredmények segítségével jobban megérthető, hogy az immunrendszerünk miért reagál bizonyos molekulákra, míg másokat miért képtelen felismerni akkor is, ha azok lényegesen különböznek a sajátjainktól.

A feltárt jelenségnek fontos szerepe lehet a vakcinák változó hatékonyságában, illetve a tumorokkal szembeni immunválasz kialakulásában, amelyet a kutatócsoport jelenleg is vizsgál.