Az óceán mélyének biológiai sokféleségét igen nehéz nyomon követni, tekintettel az ott fellelhető élővilágra jellemző vendégláthatatlanságra. Lent a mélység sötétjében azonban jóval több életforma van, mint amennyit a tudomány eddig megismert.
Egy új felfedezés tartja izgalomban a tudományos világot: hat új fajt és egy korábban ismeretlen üvegszivacs-nemzetséget fedeztek fel a kutatók, némelyiket 4820 méteres mélységben, Új-Zéland partjainál, az apotikus (alig napfényes) vizekben. A szakemberek két olyan, már ismert fajt is felfedeztek, amelyeket korábban még soha nem láttak Új-Zéland óceánjaiban. Az új felfedezések azonban azt is jelentik, hogy a régió élővilága jóval változatosabb lehet, mint eddig vélték. Mindez segíthet tájékoztatni és megtervezni az emberi tevékenységeket, illetve a jövőbeni természetvédelmi erőfeszítéseket.
Az expedíció nagy sikert aratott – mondta Gert Wörheide, a németországi Ludwig Maximilian Egyetem tengerbiológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A leletek majdnem megduplázzák a Rossellidae szivacscsalád fajainak számát Új-Zélandon, kilenc fajból öt nemzetségben tizenhét fajra, amely nyolc nemzetséget képvisel.
A ZooKeys tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint az üvegszivacsok (Hexactinellida) világszerte ismertek, de viszonylag ritkák. Ezek a finom élőlények vázát az tartja egybe, hogy az szilícium-dioxidból álló szivacstűik egymással összenőve rácsszerű hálózatos vázat, úgynevezett üvegvázat alkotnak, amitől testük más szivacsokénál jóval törékenyebb.
Ez a természetes anyag megtalálható a homokban, amelyből üveg készül.
Az Új-Zéland környéki vizek azonban egyre inkább az üvegszivacsok fontos élőhelyévé válnak, de a mélytengeri biológiai sokféleség feltérképezésének kihívásai miatt egyelőre nem világos, hogy pontosan mennyire változatos az élet odalent.

Az új fajok:
- Bathydorus poculum (1150 méter mély),
- Scyphidium variospinosum (1630,5 méter),
- Caulophacus serpens (4816 méter),
- C. ramosus (4819 méter),
- Clouds tubulata ( 767-782 méter),
- N. poculiformis (1285 méter).
Expedíciónk felfedezte, hogy Új-Zéland partjainál a mélytengeri fajok sokfésége jóval gazdagabb, mint azt korábban véltük – mutatott rá Wörheide. – A mélytengeri bányászat és a mélytengeri halászat bővítését célzó tervek összefüggésében ezek az eredmények fontos adathalmazt nyújtanak, amelyek segíthetnek ezen nagyon különleges élőhelyek védelmére irányuló erőfeszítésekben.
Az új szivacsok leírását a világ első számú üvegszivacs szakértője, Henry Reiswig, a kanadai Victoria Egyetem tengerbiológusa vezette.