Egy új tanulmány szerint a kisebb, két lábon járó dinoszauruszok csóválhatták a farkukat, miközben jártak vagy futottak. Nem könnyű azonban kitalálni, hogyan mozoghattak egykor a mára kihalt fajok a világban, mivel a tudomány csak a csontokat és a lábnyomokat tud elemezni. A kétlábon járó dinoszauruszokkal kapcsolatos, korábbi tanulmányok többsége a mozgásra, azon belül állatok lábára összpontosított. Most azonban a kutatók egy lépéssel továbbmentek.

A tudósok eddig azt feltételezték, hogy a kétlábon járó dinoszauruszok nagy farka egy passzív szerkezet, amely csak az egyensúlyt segíti. A Science Advances tudományos szaklapban publikált, új tanulmányban a kutatók módosították az orvostudomány és az űrkutatás területén használt szimulációs módszert, hogy mélyebben megvizsgálják a kétlábú dinoszauruszok biomechanikáját.
Először egy élőlényen tesztelték szimulációjukat: egy földön élő tinamou madarat, amely hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a kétlábon járó dinoszauruszok. Ezután megbizonyosodtak arról, hogy szimulációik eredményei megegyeznek a valós megfigyelésekkel. A kutatók ezután tesztelték ezt az egyik legősibb ismert dinoszaurusznemen: a Coelophysis kis méretű, két lábon járó húsevő volt, amelynek maradványaira Észak-Amerikában találtak rá, ahol a késő triász időszakban tűnt fel, mintegy 215 millió évvel ezelőtt.

A Coelophysis bauri mozgását vizsgáltákForrás: Pinterest

 A számítógépes szimulációt összevetették az állat digitális modelljével, amelyek az állat fosszilis csontjainak CT-vizsgálatából származtak.

Ebben a szimulációban a kutatók fel tudták osztani a dinoszaurusz gerincét több szegmensre, például testre, fejre, nyakra, hátra és farokra.

Ezután ki- és bekapcsolhatták a testrészeket, hogy rájöjjenek, milyen szerepet játszanak az egyes részek, miközben a szimulált dinoszaurusz a lehető legrövidebb idő alatt az A pontból B pontba futott.
Nem igazán voltak elvárásaink vagy hipotéziseink – mondta Peter Bishop, a Harvard Egyetem posztdoktori munkatársa a LiveScience online tudományos portálnak. – Azt feltételeztük, hogy a farok csak ott lóg, pedig mint kiderült, sokkal nagyobb szerep jutott neki, mint pusztán az ellensúlyozás.

Amikor a kutatók eltávolították a farkat a szimulációból vagy megakadályozták, hogy elmozduljon, a dinoszaurusz más módon kezdte forgatni a medencéjét, hogy kompenzálja a hiányzó vagy mozdulatlan farkát. Ez a tudósok szerint arra utal, hogy a farok fontos szerepet játszott a szögimpulzus vagy a forgó tárgy lendületének szabályozásában. Ahogy azt a tanulmányban kifejtik ha dinoszaurusz testének középpontjára úgy gondolunk, mint egy tengelyre, akkor jól látszik, hogy a farok azon dolgozott, hogy a lény kiegyensúlyozott maradjon, miközben testsúlya balról jobbra helyeződött futás közben.

A két lábon járó dinoszauruszok ügyesen egyensúlyoztak a farkukkalForrás: Pinterest

Ugyanez az oka annak is, hogy mi emberek hadonászunk, amikor járunk vagy futunk – magyarázta Bishop. – Ennek a dinoszaurusznak és sok más két lábon járó társának a „kezei" nem sokat segítettek ennek a dinamikus egyensúlynak az ellenőrzésében.

Hozzátette: nekünk embereknek viszont nincs farkunk, de elég nagy karjaink vannak, hogy irányíthassuk a lendületet.

A tudósok arra is rámutattak, hogy a farok szerepet játszott az energiahatékony mozgásban.

És bár a kutatók csak egyetlen dinoszauruszfajra összpontosítottak a tanulmány során, mégis úgy gondolják, hogy mivel a Coelophysis bauri testfelépítése nagyon hasonló volt sok más, kétlábon járó dinoszauruszhoz, ezért a kapott eredmények valószínűleg igazak a többi fajra is. Mindez pedig ugyanúgy jellemző lehetett a sétáló dinoszauruszokra is, de a farokcsóválás valószínűleg kevésbé volt erőteljes.