A DNS végre felfedte az ókori etruszkok titokzatos eredetét

Egy új technika segítségével helyreállították ezt az etruszk festményt (balra) a 2500 éves "Majom sírjából", a kutatók elárulták, hogy is nézett ki valójában régen (jobbra)

A DNS-bizonyítékok talán véget vethetnek egy régóta húzódó vitának, amely arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon honnan származnak az ókori etruszkok, akik a Római Birodalom felemelkedése előtt a legjelentősebb civilizációt hozták létre.

Sok mindent nem tudunk még az etruszkokról

Az Olaszország tizenkettő helyszínéről összegyűjtött, majdnem 2000 éves genomikai adatok szerint az etruszkok nem emigráltak Anatóliából (egy régió, amely ma Törökország része), hanem megosztották a genetikai örökségüket az őslakó mediterrán népességgel.

A Science Advances tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint mindannyian olyan pásztorok leszármazottai, akik a késő neolitikum és a bronzkor idején költöztek a pusztákról a régióba. Tekintettel arra, hogy a kutatások szerint innen erednek az indoeurópai nyelvek, a megállapítás hangsúlyoz egy másik etruszk rejtélyt, a már eltűnt, nem indoeurópai nyelvükkel kapcsolatban, amely évszázadokon át fennmaradt.

Az etruszk Vulci temetkezési helyről származó, gyönyörűen díszített strucctojások Forrás: British Museum

Ez a nyelvi jelenség a genetikai változásokkal kombinálva megkérdőjelezi azokat az egyszerű feltételezéseket, amelyek szerint a gének megegyeznek a nyelvekkel

– mondta David Caramelli, az olaszországi Firenzei Egyetem antropológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ez azonban egy összetettebb forgatókönyvet vetít elénk, amely magában foglalhatta a korai olaszul beszélők asszimilációját az etruszk beszédközösséggel, ami valószínűleg az időszámításunk előtt a második évezredben következett be.

Hozzátette azonban, hogy sok mindent nem tudunk még az etruszkokról, csak néhány bizonyíték maradt fenn a jelenlétükkel kapcsolatban.

A tudomány azt azonban tudja, hogy figyelemre méltó mesteremberek és jól képzett fémmegmunkálók voltak.

Ám csak részben értjük a mára eltűnt nyelvüket, ami bonyolulttá teszi az eredetük kutatását, különösen a szilárd genetikai bizonyítékok hiányában.

Lírajátékost ábrázoló etruszk falfestmény Forrás: Wikimedia Commons/The Yorck Project

Hérodotosz görög történész elmélete szerint az etruszkok Kis-Ázsiából vándoroltak Közép-Itáliába és kultúrájuk görög eredetű. Ezt az értelmezést a modern tudósok nem igazán támogatják és a régészek is nagyon kevés bizonyítékot találtak az alátámasztására. A másik felmerült lehetőség szerint az etruszk civilizáció a régióban már korábban letelepedett, bennszülött őslakosságból vált ki.

Árulkodó a genetikai profil

Cosimo Posth antropológus, a németországi Tübingeni Egyetem antropológusa vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport az ősi DNS tanulmányozásával igyekezett a rejtély mélyére ásni. Nyolcvankettő egyén genetikai mintáit gyűjtötték össze, akik időszámításunk előtt 800 és 1000 között éltek a területen.

Ezeket a mintákat összehasonlították más ókori és modern populációk DNS-ével.

Azt találták, hogy az etruszkok genetikai profiljai annak ellenére osztoztak a mediterrán térségben élő, szomszédos populációkéval, hogy a két csoport jelentős nyelvi és kulturális különbségeket mutatott.
A legtöbb más, európai populációhoz hasonlóan ennek a genetikai profilnak a nagy része a sztyeppékkel kapcsolatos ősöknek tulajdonítható.

Egy új technika segítségével helyreállították ezt az etruszk festményt (balra) a 2500 éves "Majom sírjából", a kutatók elárulták, hogy is nézett ki valójában régen (jobbra) Forrás: Courtesy of Vincenzo Palleschi

A szakemberek szerint nem világos, hogyan keletkezhettek ilyen jelentős különbségek az etruszkok és szomszédaik között.

A csapat elemzése az itáliai nagy változások eredményeit is feltárta. Az ősi DNS felfedte például, hogy amikor a Római Birodalom felemelkedett, az etruszk népesség jelentős genetikai változáson ment át: a Földközi-tenger keleti részén élők keveredtek az itáliai lakossággal.

A Római Birodalom összeomlását követően a genetikai profilok ismét megváltoztak,

és az észak-európai felmenők terjedtek el a félszigeten, ami valószínűleg a germán és svéd langobárdok inváziójának az eredménye, akik 568-tól 774-ig meghódították, majd uralták a terület nagy részét.

Körülbelül 1000-től kezdve azonban Toszkána, Lazio és Basilicata régiói lakóinak a genetikai profilja nagyjából változatlan maradt. A szakemberek azt remélik, hogy a jövőben újabb tanulmányok segítenek alátámasztani ezeket az eredményeket.