A legfőbb bűnös a halálba menekült - 75 éve hirdettek ítéletet Nürnbergben

A német háborús főbűnösök a vádlottak padján, a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt Nürnbergben

1946. október elsején délelőtt zsúfolásig megtelt a nürnbergi igazságügyi palota 600-as számú nagy tárgyalóterme. A Nemzetközi Katonai Törvényszék győztes szövetséges nagyhatalmak bíráiból álló tanácsa közel egy évig tartó tárgyalás után hirdetett ítéletet huszonkettő náci háborús főbűnös felett. A bíróság elé állított és elítélt vádlottak köre azonban korántsem volt teljes: a második világháború kirobbantója és a Harmadik Birodalom nevében elkövetett népirtások legfőbb felelőse, Adolf Hitler 1945. április 30-án a felelősségre vonás elől az öngyilkosságba menekült csakúgy, mint Joseph Goebbels, valamint a milliók haláláért közvetlenül felelős Heinrich Himmler, az SS és a náci terrorgépezet főnöke. A maga nemében egyedülálló nürnbergi per fontos mérföldkőnek számít a történelemben, és új fejezetet nyitott a nemzetközi jogban számos tanulsággal, és mind a mai napig fennmaradt kérdőjellel.

Egyetlen háború sem volt ennél kegyetlenebb az emberi konfliktusok történetében

Mindeddig a második világháború volt a legnagyobb és legvéresebb összecsapás az emberi konfliktusok történetében. Az 1939. szeptember elsejétől és 1945. szeptember másodikáig zajló világméretű összecsapás mind áldozatainak számát, mind pedig kegyetlenségét és földrajzi kiterjedését tekintve példa nélkül áll a világtörténelemben.

A második világháború gyászos mérlegét több mint 75 millió halott,

romba dőlt országok tucatjai és elképesztő méretű anyagi veszteségek jellemezték.

A második világháború volt az emberi történelem máig legnagyobb fegyveres konfliktusa Forrás: WW2

A háborúk hosszú történetében új elemnek számított a civilek és a hadifoglyok ellen elkövetett tömeges atrocitások döbbenetes száma, az etnikai-ideológiai alapon álló tervszerű népirtás, és a polgári lakosság elképesztően magas veszteségaránya.

1941 június 22-én hajnalban a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót Forrás: World War 2 in Colour

A második világégésbe torkolló konfliktust a náci Németország robbantotta ki Lengyelország 1939.szeptember elsején történt hadüzenet nélküli lerohanásával. Már a lengyel-német „villámháború"is ízelítőt adott az új fegyveres konfliktus minden korábbiaknál kegyetlenebb jellegéről, amit Varsó terrorbombázása, és a lengyel civilek ellen elkövetett sorozatos atrocitások szemléltettek.

Drezda bombázása a nürnbergi jogelevek alapján színtén háborús bűncselkménynek számít Forrás: Anthony Toby

Amikor 1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót, Adolf Hitler olyan „világnézeti háborúként" hirdette meg a hadjáratot,

amiben nincsen helye a hagyományos hadviselés szabályainak.

A náci ideológiában alsóbbrendű fajnak kikiáltott szlávok nem számíthattak a genfi konvenció szerinti bánásmódra, amit a Wehrmacht alakulatait követő SS-Einsatzgruppék civil lakosság sérelmére elkövetett tömeges kivégzései és terrorakciói is jól illusztráltak.

A franciaországi Oradour városka szinte összes lakóját lemészárolta megtorlásból a Das Reich SS-páncéloshadosztály egyik alakulata Forrás: Wikimedia Commons

Az európai zsidóság aljas, tervszerű megsemmisítése

az 1942 januárjában megtartott titkos Wannsee-konferencián vált végleg elhatározottá; a náci népirtás

több, mint hatmillió áldozatot követelt. Nyilvánvaló lett, hogy az Egyesült Államok 1941. december 8-i hadba lépése után globálissá terebélyesedett konfliktust addig soha nem látott erővel fogják megvívni az egymással szemben álló hadviselő felek.

Az angol és az amerikai vezetők lincselni akartak, Sztálin bírósági tárgyalást követelt

A három szövetséges nagyhatalom képviselői az 1943. november 28. és december 2. között Teheránban megtartott csúcstalálkozójukon jelentették be, hogy a náci Németország katonai veresége után felelősségre fogják vonni a Harmadik Birodalom politikai, párt- és katonai, illetve gazdasági vezetőit. A teheráni konferencián a háborús főbűnösök felelősségre vonásának deklarálásán túl arról viszont még nem született megállapodás, hogy milyen keretek között történjen meg mindez.

A "három nagy" a teheráni konferencián Forrás: Wikimedia Commons

Az angolszász szövetségesek képviselői eleinte sajátos nézeteket hangoztattak a háborús bűnösök felelősségre vonásának módjáról. Cordell Hull, aki 1933 és 1944 között töltötte be Roosevelt-adminisztráció külügyminiszteri tisztségét, egyenesen azt javasolta, hogy a náci vezetőket az elfogatásuk után mindenféle teketória és eljárás nélkül akasszák fel.

Cordell Hull külügyi államtitkár (külügyminiszter), a washingtoni külügyminisztérium, a State Department feje statáriális eljrását követelt a náci háborús főbűnösökkel szemben Forrás: Wikimedia Commons/Congress Library

Hull ezt az álláspontját a szövetséges nagyhatalmak külügyminisztereinek 1943. október 30-án Moszkvában megtartott értekezletén is kifejtette. A bírósági eljárás szükségessége, vagy szükségtelenségének kérdésében

Henry Morgenthau amerikai pénzügyminiszter egyetértett Hull elképzelésével Forrás: Wikimedia Commons

Roosevelt elnök pénzügyminisztere szintén Hull álláspontját osztotta. „Össze kell állítani a német háborús főbűnösök listáját, amelyen azok szerepelnek, akiknek nyilvánvaló bűnösségét az Egyesült Nemzetek megállapította; ezeket elfogatásuk és azonosításuk után nyomban agyon kell lőni"–fejtegette Morgenthau.

Sztálin elvetette a lincselésszerű igazságszolgáltatást náci háborús bűnösök ügyében Forrás: AFP/Ria/Novosti

Az amerikai elnök komolyan fontolóra vette külügy és pénzügyminisztere javaslatát, mivel eleinte ő maga is hajlott a háborús főbűnösök statáriális típusú felelősségvonására. De nem csak az amerikai elnök, hanem a londoni háborús kabinet első embere, Winston Churchill miniszterelnök is hasonló megoldáson gondolkodott.

Winston Churchill szintén bírósági processzus nélküli statáriális eljárásban gondolkodott Forrás: Wikimedia Commons/Yousuf Karsh

A történelem különleges fintoraként a milliók haláláért felelős szovjet kommunista diktátor, Joszif Sztálin állt ki a leghatározottabban a náci háborús bűnösök rendes bírósági eljárásban való felelősségre vonása mellett,

élesen kritizálva nyugati szövetségesei elképzelését.

A moszkvai külügyminiszteri értekezlet elfogadta a „Nyilatkozat a német rémtettekről" című közös deklarációt.

Roosevelt amerikai elnök (bal oldalon ülve) és Winston Churchill brit miniszterelnök a casablancai konferencián. Az angolszász vezetők eleinte hajlottak a megtrolás jellegű felelősségre vonásra Forrás: Wkimedia Commons / Secon World War Library

A szövetséges hatalmak ebben kinyilvánították, hogy a háborús bűnösöket „A Föld legtávolabbi rejtekhelyéig is üldözni fogják", és azok felett, akik helyhez nem köthető háborús bűncselekményeket követtek el, a szövetségesek közös döntése alapján fognak ítélkezni.

Soha ezt megelőzően nem volt még precedens ilyen eljárásra

1945. május 8-án, a náci Németország kapitulációjával az európai hadszíntéren véget ért a második világháború. A náci háborús főbűnösök felelőségre vonásának módjáról a jaltai konferencián született meg a végső elhatározás. Ehhez hasonló jogi processzusra még nem volt precedens, ezért számos jogi kérdést kellett tisztázni, a per előkészítése során.

Számos megoldandó problémát vetette fel a törvényszék eljárási rendje, és az alkalmazandó joganyag.

A magukat a demokrácia képviselőinek és védelmezőinek deklaráló szövetséges hatalmak nem voltak abban a helyzetben, hogy figyelmen kívül hagyják a modern büntető jog két legfontosabb tézisét, a nullum crimen sine lege, ( nincsen bűncselekmény törvény nélkül) valamint a nulla poena sine lege ( nincsen büntetés törvény nélkül) alapelvét.

Henry L. Stimson a Truman-adminisztráció külügyminisztere ( a képen középen) ellenezte a lincselésszerű felelősségre vonást Forrás: Wikimedia Commons/U.S. National Archives and Records Administration

A másik komoly jogi probléma a frissen kodifikált háborús és népellenes bűntettek visszaható hatályának alkalmazásával kapcsolatban merült fel, ugyanis a modern büntetőjogi rendszerek elvi éllel tiltják olyan jogszabály alkalmazását, ami a cselekmény elkövetésének idején még nem volt hatályban. De ugyancsak jogi megoldást kellett találni arra, hogy a vád tárgyává tett cselekmények egy részét a perbe fogott vádlottak az akkor hatályos német törvényekre hivatkozva követték el.

A nürnbergi processzus szabályait az ENSZ a nemzetközi jog részévé tette Forrás: Wikimedia Commons/United States Government

Ezt az utóbbi problémát egy német jogfilozófus, Gustav Radbruck professzornak az úgynevezett erkölcstelen törvény hatálytalanságra vonatkozó elmélete alapján oldották fel. Radbruck jogfilozófiai tézise szerint a jogi norma alapvetően erkölcsi norma,

ezért ha ez egyetemes erkölcsi elvekbe ütközik, elveszíti a törvényesség kritériumait, és hatálytalannak tekintendő.

A per előkészítése során ugyancsak elvi éllel leszögezték, hogy a parancsra elkövetett jogellenes cselekmény nem mentesíti a következmények alól a parancs végrehajtóját.

Nürnberg, a náci korszak pártrendezvényeinek, és az 1935-ös jogfosztó törvények kihirdetésének helyszíne lett a háborús bűnösk felelősségre vonásának a helyszíne is, 1945-46-ban Forrás: Bundesarchiv/Scherl

A nürnbergi alapelvek meghatározták továbbá a háborús és emberiségelleni bűntettek fogalmát, valamint elvi éllel kimondták, hogy az állami felségjog nem biztosít immunitást a háborús vagy emberiség elleni bűntettben részes állami vezetők számára.

Sztálin nem Nürnbergben, hanem a „fasiszta fenevad odújában" akart tárgyalást

Hosszas viták eredményeként Nürnberget jelölték ki a tárgyalás színhelyének. Sztálin azt szerette volna, ha a legyőzött „fasiszta fenevad odújában" Berlinben tartják meg a pert, de végül beleegyezett, hogy az ország-világ előtt nagy érdeklődéssel várt processzus a náci pártnapok egykori színhelyén, a bajorországi Nürnbergben kerüljön megrendezésre. ( Kompromisszumos megoldásként Berlint tették meg a Nemzetközi Katonai Törvényszék székhelyének.) A Nemzetközi Katonai Törvényszék hatáskörét az 1945. augusztus 8-án Londonban aláírt egyezményben határozták meg a győztes nagyhatalmak képviselői.

Sztálin és Vjacseszlav Molotov, külügyi népbiztos. Sztálin Berlinben akarta megrendeztetni a pert Forrás: Ria/Novosti/Archive

A Nemzetközi Katonai Törvényszék bíráit és ügyészeit a négy szövetséges nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy Britannia, a Szovjetunió, és a szintén szövetségesi státuszt kapott Franciaország delegálta a testületbe,

ami számos kritikát váltott ki.

Többen is szóvá tették, hogy a szövetséges államok, mint győztes hadviselő felek érintettnek számítanak, ezért aggályos bíráik részéről a pártatlan eljárás. Többen is szerencsésebbnek tartották volna, ha semleges államok jogászaiból áll fel a törvényszék.

A bírói tanács a nürnbergi perben Forrás: Wikimedia Commons/Bundesarchiv

Az Amerikai Egyesült Államok John Parker és Francis Bride hivatásos bírákat, a Szovjetunió Alexander Volcskovot és Iona Nyikicsenko vezérőrnagyot, Nagy-Britannia Lord Geoffery Lawrence, valamint Norman Birkett angol büntetőbírókat delegálta a tanácsba, Franciaországot pedig Donnedieu de Vabres, továbbá Robert Falco képviselte. Közös megállapodással Lord Geoffry Lawrence főbírót nevezték ki a tanács alnökének.

Robert H. Jackson, amerikai főbíró Forrás: Wikimedia Commons/United States Library of Congress's Prints and Photographs division

Az elkészült vádirat négy cselekményben, béke, illetve emberiség ellen elkövetett bűntettben, háborús bűncselekményben, valamint az előbbi három vádpont elkövetésének támogatásában – a vádirat terminológiája szerint összeesküvésben – indítványozta megállapítani a törvényszék elé állított vádlottak felelősségét.

A Harmadik Birodalom legkegyetlenebb bűnözői a halálba menekültek

Az 1945.november 20-án megkezdette nyilvános tárgyaláson 22 náci háborús főbűnöst ültettek a vádlottak padjára. A legkeresettebb náci főemberek közül sem Hitler, sem Goebbels sem pedig Himmler nem lehettek már a vádlottak között. A Harmadik Birodalom Führere, a bukás végóráiban, 1945. április 30-án a berlini kancellária alatti bunkerben önkezével vetett véget az életének, akkor, amikor a Vörös Hadsereg rohamegységei már csak alig 500 méterre álltak a rommá lőtt épülettől.

Adolf Hitler és Eva Braun. Hitler a halála előtti napon vette feleségül a nála 23 évvel fiatalabb nőt Forrás: Wikimedia Commons

Joseph Goebbels, a nagyhatalmú propagandaminiszter és az egyik legfanatikusabb náci, akit Hitler végrendeletében kancellárrá tett, miután május elsején kudarcba fulladtak a fegyverszünet megkötésére tett kísérletei, a feleségével együtt a kancellária kertjében követett el öngyilkosságot. A holokauszt és a náci terror egyik legfőbb felelőse, a „Reichsführer-SS", Heinrich Himmler táboricsendőr-őrmesternek álcázva magát próbált megszökni, de fennakadt az egyik szövetséges ellenőrzőponton.

Joseph Goebbels, a legfanatikusabb náci az utolsó pillanatig kitartott Hitler mellett Forrás: Bundesarchiv/O.Ang

Miután lebukott, 1945. május 27-én ciánnal megmérgezte magát. Már a nürnbergi fogságban, de még a tárgyalás előtt a cellájában lett öngyilkos

a kegyetlen emberkísérleteiről hírhedt dr. Leonardo Conti SS-orvos.

Őt nem sokkal később, 1945. október 18-án követte a halálba dr. Robert Ley, a birodalmi munkaszervezet volt vezetője, aki szintén a cellájában akasztotta fel magát.

Heinrich Himmler, az egyik legkeresettebb náci vezető is öngyilkos lett Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

De Hitler legbefolyásosabb bizalmasát, Martin Bormant, a mindenható „Parteileitert", a pártkancellária vezetőjét sem tudták a vádlottak padjára ültetni, mert eltűnt a berlini ostrom utolsó óráiban. (Csak 1972-ben derült ki, hogy szökés közben meghalt.) A náci hierarchia legfőbb csúcsvezetői közül így egyedül csak Hermann Göringet tudták letartóztatni.

Göring (a kép bal szélén, napszemüvegben) volt a legmagasabb rangú náci akit bíróság elé állítottak Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

De nem kerülte el a fogságot és a Nemzetközi Katonai Törvényszék elé állítását sem többek között Karl Dönitz tengernagy, a Harmadik Birodalom utolsó államfője, Joachim von Ribentropp volt birodalmi külügyminiszter, Wilhelm Keitel vezértábornagy, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) főnöke, Alfred Jodl vezérezredes, az OKW hadműveleti főnöke, a százezrek haláláért felelős Hans Frank, Lengyelország egykori kormányzója, Alfred Rosenberg a náci párt főideológusa és a keleti megszállt területek volt birodalmi biztosa, Albert Speer fegyverkezési és hadfelszerelési exminiszter más politikai vezetők, és pártprominensek mellett.

A dachaui krematóriumba hamvasztották el a kivégzett nácik holttestét

A csaknem egy évig tartó tárgyalás után, ahol 250 tanú személyes meghallgatásával és közel negyedmillió esküvel megerősített írásbeli tanúvallomással bizonyították a vádlottak bűnösségét, 1946. október elsején ítéletet hirdetett a Nemzetközi Katonai Törvényszék. Az ítélethozatalban részt vett négy főbíró között komoly vita folyt le az ügydöntő határozat kihirdetése előtt, mivel a szovjet főbíró az összes vádlottra halált követelt.

A vádlottak egy csoportja a nürnbergi perben Forrás: Wikimedia Commons

Amerikai, brit és francia kollégái azonban engedékenyebbnek bizonyultak, így végül 12 vádlottat kötél általi halálra,három főbűnöst életfogytig, további négyet pedig határozott idejű szabadságvesztésre ítéltek. A törvényszék három perbefogott egykori vezetőt, Franz von Papent ex-alkancellárt és diplomatát, Hjalmar Schacht bankelnököt, valamint Hans Fritsche-t, a goebbelsi propagandaminisztérium főmunkatársát viszont felmentette az ellenük emelt vád alól.

A német háborús főbűnösök a vádlottak padján, a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt Nürnbergben Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A törvényszék ezen felül bűnös szervezetté nyilvánította a Nemzetiszocialista Német Munkáspártot, az SS-t, a Gestapót, valamint a Harmadik Birodalom politikai rendőrségét, az SD-t is.A bíróság határozatát ismertető Lord Geoffry Lawrence főbíró azzal vetette el a védők érvelését, miszerint a vád tárgyává tett cselekményekre az elkövetés idején még nem volt hatályos az ítélethozatal alapjául szolgáló jogszabály, hogy a vádlottak tettei az akkor hatályos genfi egyezmény szerint is háborús bűncselekménynek számított. A halálos ítéleteket 1946. október 16-án, a nürnbergi igazságügyi palota börtönének tornatermében kialakított vesztőhelyen hajtották végre.

A Nemzetközi Katonai Törvényszék brit bírái Forrás: Wkimedia Commons /

Hermann Göring azonban nem élte meg az ítéletvégrehajtás napját, mert október 15-én, a cellájában ciánnal megmérgezte magát. Az ítéletvégrehajtó, a texasi John C. Wood törzsőrmester azt nyilatkozta a korabeli sajtónak,

hogy „ a legnagyobb örömmel" tett eleget megbízatásának.

A kivégzettek holttesteit Dachauba, a hírhedt volt koncentrációs táborba szállították, ahol utoljára fűtötték fel a krematóriumot, az elégetett holttestek hamvait pedig szétszórták.

John C. Wood törzsőrmester, aki a nürnbergi halálos ítéleteket végrehajtotta Forrás: History.com

A nürnbergi ítélethozatalt többen kritizálták, rámutatva arra, hogy például a nürnbergi jogelvek alapján a katyni szovjet tömeggyilkosság felelőseit is bíróság elé kellett volna állítani. Az utókor számára Nürnberg legfontosabb tanulsága mégis az, hogy egyetlen állam legmagasabb szintű vezetői sem számíthatnak az állami felségjog biztosította immunitásukra, ha a béke ellen támadnak, vagy emberiség elleni bűnökhöz asszisztálnak. Ehhaz Nürnberg teremtette meg a jövő számára a precedenst.