A koleszterinszint-csökkentő sztatinok váratlan módon a krónikus gyulladásos bélbetegség, a colitis ulcerosa ellen is hatékonyak – állapították meg a Stanford Egyetem kutatói.

Jó hír érkezett a kifekélyesedő vastagbélgyulladással, a colitis ulcerosával küzdő betegeknek, akik pillanatnyilag nem reménykedhetnek tartós gyógyulásban: a magas koleszterinszintre tömegesen felírt sztatin gyógyszercsalád előre nem látott módon hatékonynak bizonyult a bélbetegséggel szemben is. A colitis ulcerosa elég jelentős tömegeket érint, csak az USA-ban legalább 1 millió beteget tartanak számon.

A colitis ulcerosa jelenlegi gyógymódjai nagyon korlátozottak: a betegek kaphatnak gyulladáscsökkentő szereket, amik nem mindig használnak, illetve műtéttel részben vagy teljes egészében eltávolíthatják a vastagbelet. Ezért az orvoslás számára minden új alternatíva jelentős előrelépést jelent – hangsúlyozta Purvesh Khatri, az orvostudomány és orvosbiológiai adattudomány egyetemi tanára és a kutatás vezetője. „A colitis ulcerosás páciensek mintegy 30 százalékának végül minden egyéb opció híján eltávolítják a vastagbelét. Ez egy nagyon drasztikus beavatkozás, amelyben egy fontos szervet vágnak ki a beteg testéből – szögezte le Khatri. – Ezért feltettük magunknak a kérdést: vajon a rendelkezésre álló adatok alapján ki tudunk-e szűrni olyan, már hatóságilag engedélyezett gyógyszereket, amelyeket újrahasznosíthatunk a colitis ulcerosa kezelésére?"

A colitis ulcerosa a vastagbél krónikus gyulladásával és kifekélyesedésével jár, ezért tünetei között szerepel a hasi fájdalom, a véres széklet, a székrekedés, az állandó fáradtság és még egy sor kellemetlenség. Bár a betegség közvetlenül nem életveszélyes, nagyban rontja az életminőséget, különösen ha a hagyományosan alkalmazott gyulladáscsökkentőkre nem reagál.

Gyulladt vastagbélForrás: SKU / Science Photo Library

Az anonim páciensadatokat – egyebek mellett genomi információt és receptfelírási történetet – tartalmazó publikus adatbázisokban bányászva Khatri és munkatársai összefüggést fedeztek fel bizonyos gyógyszerek szedése és a colitis ulcerosa tüneteinek enyhülése között. Az így talált gyógyszerek közül kiemelkedett az egyebek mellett Lipitor márkanéven is forgalmazott atorvasztatin: az ezt koleszterinszint-csökkentőnek szedő colitis ulcerosás betegek körében az átlagnál számottevően alacsonyabb volt a műtéti megoldásra szorulók, illetve kórházi kezelést vagy gyulladáscsökkentő gyógyszereket igénylők aránya.

Az eredményeket közlő cikk a Journal of the American Medical Informatics Association szakfolyóirat legutóbbi, szeptember 16-i számában jelent meg Lawrence Bai és Madeline Scott tollából, Khatri rangidős szerzőségével.

Khatri és társai munkájuk során először több száz olyan colitis ulcerosás betegről gyűjtött nyilvánosan elérhető adatokat, akik vastagbél-biopszián – a betegség diagnózisát és súlyosságának megállapítását elősegítő, viszonylag általános szövetmintavételi eljáráson – estek át. A kutatók ekkor még elsősorban olyan genomi „ujjlenyomatokat" kerestek, amelyek jellemzőnek tűntek a betegekre a kontroll személyekhez képest. „USA-beli és nemzetközi adatokat egyaránt átböngésztünk, és találtunk egy olyan, a betegségre jellemző genomi ujjlenyomatot, amely robusztus módon jelen volt mindegyik adatbázisban, függetlenül attól, hogy a betegekben épp nyugvó állapotú vagy aktív volt-e a betegség" – ismertette Khatri.

A következő feladat annak megállapítása volt, hogy a különböző gyógyszerek miként befolyásolják a colitis ulcerosával összefüggő gének aktivitását. Khatri először a korábban elvégzett sejtkultúrás laborkísérletek eredményeihez nyúlt, amelyek megmutatták az egyes gyógyszerek génaktivitás-módosító hatását. A kutatók olyan gyógyszereket kerestek, amelyek helyreállíthatják a colitis ulcerosára jellemző abnormális génaktivitási mintázatot. Ha például a humán génexpressziós eredmények azt mutatták, hogy a colitis ulcerosás betegekben csökkent az A és a B gén aktivitása, akkor a keresett gyógyszernek növelnie kellett ugyanezen gének aktivitását. Csak olyan gyógyszereket vettek fontolóra, amelyeket az amerikai gyógyszerhatóság, a Food and Drug Administration már engedélyezett, így bármely ígéretes találatukat hamarabb juttathatják el a páciensekhez.

Forrás: AFP/Getty/John Moore

A genomi és kísérletes adatok összevetése nyomán három olyan gyógyszerre szűkítették a találati listát, amely normalizálta a colitis ulcerosára jellemző génkifejeződési mintázatot. „Az első kettő kemoterápiás szer volt, amit a súlyos mellékhatások kockázata miatt nyilván nem írnánk fel csak úgy valakinek, de a harmadiknak egy sztatinra bukkantunk – meséli Khatri. – Márpedig a sztatinok általánosságban annyira biztonságosak, hogy az orvosok néha viccből azt mondogatják, a csapvízhez is hozzá kéne őket keverni."

Ezután rendszerint az a lépés következne, hogy klinikai vizsgálatot terveznek a hatás ellenőrzésére, de az adatbányászatban jeleskedő Khatri más utat követett. Mivel a sztatinok a legszélesebb körben felírt gyógyszerek közé tartoznak az USA-ban, észszerű volt feltételezni, hogy a colitis ulcerosások körében is elegen lesznek olyanok, akik mellesleg a magas koleszterinszintjük miatt sztatint szednek. Ezért aztán ahelyett, hogy költséges és hosszadalmas klinikai vizsgálatba fogtak volna, a kutatók az elektronikus egészségügyi nyilvántartáshoz fordultak. „Az elektronikus aktákból kiderül, ha valakinek colitis ulcerosája van, hogy szed-e sztatint, és szüksége volt-e vastagbél-eltávolításra" – mondta el Khatri.

Azok a colitis ulcerosás betegek, akik sztatint szedtek, életkoruktól függetlenül mintegy 50%-kal kisebb arányban estek át vastagbélműtéten, ritkábban szorultak kórházi kezelésre, és szintén kisebb arányban írtak fel nekik gyulladáscsökkentő gyógyszereket.

Bár egyelőre nem világos, miként enyhítik a sztatinok a colitis ulcerosa tüneteit, Khatri elmondása szerint ezek a szerek valamiféle általános gyulladáscsökkentő hatással bírnak.

„Ezen a ponton az adatokból kiolvasható egyértelmű tendencia alapján jogos lenne amellett érvelni, hogy érdemes elkezdeni felírni a sztatinokat kifejezetten a colitis ulcerosára – vélekedik Khatri. – Szerintem közel járunk ehhez, csak még kicsit szigorúbban körül kell járnunk a hatásokat, mielőtt behozzuk ezt a felfedezést a mindennapi orvosi gyakorlatba."