Egy most publikált tanulmány szerint a szakaszos étkezés hatékonyabban javította a rágcsálók egészségi állapotát és jobban növelte élettartamukat, mint amikor a rágcsálók kevesebbet ettek. A különböző étrendet vizsgáló kutatók azt találták, hogy azok az egyedek éltek a legtovább, amelyek napi egyetlen étkezésre korlátozták a kalóriafogyasztásukat a nap folyamán.
A Nature Metabolism című tudományos folyóiratban most megjelent tanulmány rámutatott, hogy azoknak az egereknek javult a leginkább az anyagcseréje, amelyek naponta csak egyszer jutottak táplálékhoz.
A tudósok körülbelül egy évszázada tudják, hogy a kalóriák korlátozása meghosszabbíthatja az élettartamot – mondta Dudley Lamming, a Wisconsini Egyetem munkatársa, a tanulmány szerzője az AFP hírügynökségnek, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Ám az egereken és a kalóriakorlátozáson végzett korábbi vizsgálatok nem „szándékos böjtöt" foglaltak magukban, hiszen az egereket általában csak naponta egyszer etették.
Lamming csapata ezért úgy döntött, hogy megpróbálja kideríteni, hogy az etetések közötti időzítés vajon szerepet játszhat-e a jobb egészségi állapot elérésében. Hamarosan rájöttek, hogy nem csak a táplálék mennyisége számít.
Ehelyett a korlátozott kalóriatartalmú étrend tudta azt biztosítani, hogy az egerek a nap nagy részében böjtöljenek, ami kritikus fontosságú a kalóriakorlátozás életre és egészségre gyakorolt előnyei szempontjából– magyarázta Lamming, aki csapatával különböző étrendű egereket tanulmányozott, míg a kontrollcsoport korlátlan hozzáférést kapott a szokásos élelmiszerekhez.
Két másik csoport esetében a szakemberek 30 százalékkal korlátozták a bevitt kalóriákat: az egyik egész nap alacsony kalóriatartalmú ételeket kapott, a másik pedig 30 százalékkal kisebb mennyiségű táplálékot kapott, de egyetlen etetés során és 21 órás böjtölés után.
A most publikált tanulmány azt mutatta, hogy a korlátozott kalóriatartalmú étrenden tartott egerek körülbelül fél évvel tovább éltek, mint azok, akik a nap bármely szakában annyit ehettek, amennyit csak akartak. Az alacsony kalóriatartalmú étrendhez állandó hozzáféréssel rendelkező egyedek viszont valamivel rövidebb életet éltek, mint a kontrollcsoport, annak ellenére, hogy kevesebb kalóriát fogyasztottak.
A meghatározás szerint ez azt jelenti, hogy néhány óráig tartó szakaszban lehet enni, és utána jó néhány óráig böjtölni kell (nem szabad enni). A szakaszos diéta mögötti elmélet az, hogy az emberek, ellentétben a mostani időkkel, régebben nem olyan környezetben éltek, amelyben a nap 24 órájában ehettek - hanem az elődeink olyan időben fejlődtek, amikor az étel relatívan ritka volt, és még is a lehet legjobb fizikai és mentális teljesítményt kellett nyújtaniuk még a böjti időszakban is.
(Házipatika)
Az előírt böjti időszak elengedhetetlen a korlátozott kalóriatartalmú étrend előnyeinek élvezéséhez – mutatott rá Lamming. – Bár az élettartamukat nem mértük, ám az utolsó csoport egerei ugyanolyan egészségügyi előnyöket mutattak, mint az a csoport, amely kevesebb kalóriát evett és böjtölt.
Ez a tudósok szerint azért lehet, mert mindkét csoport jobban tudta szabályozni vércukorszintjét, és jobban hozzá tudta igazítani anyagcseréjét a nap különböző igényeihez.
Ebből pedig úgy tűnik, a szakaszos böjtöt tartalmazó étrend nem véletlenül vált népszerűvé a modern világunkban.
Lamming rámutatott azonban, hogy bár az embereken végzett rövid távú vizsgálatok megerősíteni látszanak, hogy a táplálékbevitel napi négy-nyolc órás időtartamra történő korlátozása „bizonyos előnyökkel jár", ám a hosszú távú következmények egyelőre azonban még ismeretlenek.