Jóval több aszteroidával ütközött 3,5-2,5 milliárd évvel ezelőtt a korai Föld, abban az időszakban a becsapódások száma tízszer több lehetett az eddig feltételezettnél - derítette ki egy nemzetközi kutatócsoport, amely szerint ez a magas ütközési szám lassította az oxigén felhalmozódását a légkörben. A kutatásról az MTI adott hírt. Érdekesség, hogy kb. 250-300 millió évvel ezelőtt még nőtt is az aszteroidák becsapódásának valószínűsége, viszont jóval kisebbek csapódtak be.

A Nature Geoscience című tudományos folyóiratban ismertetett tanulmány szerzői ősi aszteroidamaradványokat vizsgáltak, és modellezték becsapódásuk hatásait. Ezek az új modellek segítik a tudósokat abban, hogy pontosabban megértsék, mikor kezdett a bolygónk olyan Földdé válni, amilyennek ma ismerjük - olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

A kötetlen oxigén a légkörben létfontosságú minden élőlény számára, amely légzéssel termel energiát. Az oxigén légköri felhalmozódása nélkül valószínűleg nem léteznénk" - mondta Nadja Drabon, a Harvard Egyetem föld- és bolygótudományi kutatója.

A magasabb becsapódási szám azt jelzi, hogy a bolygó nagyjából minden 15 millió évben ütközött aszteroidával.

A kutatók ősi bizonyítékokat, úgynevezett becsapódási gömböket elemeztek, amelyek akkor formálódtak, amikor egy nagy aszteroida vagy üstökös összeütközött a bolygóval. Az ütközésből felszabaduló energia a földkéreg kőzetét megolvasztotta és elpárologtatta. A megolvadt kőzet kicsiny gömbjei újra megszilárdultak, visszahullottak a Földre homokméretű részecskeként, és visszaágyazódtak a földkéregbe. Ezeket az ősi jellemzőket nehéz megtalálni, mivel igen keskeny rétegeket formálnak a kőzetekben.

Az elmúlt néhány évben azonban bizonyítékot találtunk számos olyan becsapódásra, amelyekről korábban nem tudtunk - magyarázta Drabon.

Forrás: NASA

Ezek az új becsapódási gömbrétegek növelték a korai Földdel való eddig ismert ütközések számát. Ez tette lehetővé, hogy a kutatók frissítsék az ütközési modelleket, és kiderítsék, hogy alábecsülték az aszteroidabecsapódások számát.

Ezután modellezték azt, miként hatottak a becsapódások a légkörre.

Azt találták, hogy egy kilenc kilométernél nagyobb égitesttel való ütközés halmozott hatása oxigéncsökkenést eredményez, mivel kivonja az oxigén többségét a légkörből.

Megállapításuk egyezik azokkal a geológiai feljegyzésekkel, amelyek azt mutatják, hogy a légkör oxigénszintje változott ugyan, de viszonylag alacsony volt a korai archaikumban. A Föld felszínén található legrégebbi kőzetek nagy része az archaikumból (négymilliárd - két és félmilliárd évvel ezelőttről) származik. Ilyen kőzetek ismertek Grönlandról, a Kanadai-pajzsból, Nyugat-Ausztráliából és Dél-Afrikából. Az első kontinensek is az archaikum alatt alakultak ki.

Tudósok néhány hete modellezték, mi történne a Földdel egy ilyen becsapódáskor.

 A film elején a Földünkhöz közel kerülő kisbolygó árnyéka hatalmas foltként vonul bolygónk felett. Majd belép a légkörbe, és eléri a felszínt.

Ekkor hatalmas lökéshullám kezd tágulni bolygónkon, és a robbanás nyomán rengeteg kőzet repül ki a kéreg felső, közel 10 kilométer vastag részéből.

A HIPERSZONIKUS SEBESSÉGGEL, A HANGNÁL IS SOKSZOR GYORSABBAN HALADÓ LÖKÉSHULLÁM NYOMÁN SZÉLESEDIK AZ ÓRIÁSKRÁTER.

Rengeteg kőzetanyag, továbbá a Világtenger vizének, valamint a légköri gázoknak jelentős része az űrbe távozik.

A kirepült izzó kőzettömeg egy része tüzes esőként hullik vissza a felszínre, és tovább fokozza a pusztítást. A kráter kerületén az anyag egy része megolvad, emellett a lökéshullám bolygónkon körbehaladva letarolja a felszínt.

EGY EKKORA, SŐT MÁR EGY JÓVAL KISEBB, KÖRÜLBELÜL 5-10 KILOMÉTERES ÉGITEST IS GLOBÁLIS KATASZTRÓFÁT OKOZNA, TEHÁT A ROBBANÁS KÖVETKEZMÉNYEI AZ EGÉSZ FÖLDET ÉRINTENÉK.

Az élőlények zöme elpusztul - ha maradnak is túlélők, azok feltehetőleg olyan mikrobák lennének, amelyek a felszín alatt élnek.