Kétszáznegyven éve, 1781. október 25-én adta ki II. József német-római császár és magyar király nagyhatású egyházpolitikai intézkedését, az úgynevezett türelmi rendeletet, amelyet legtöbb rendelkezésével ellentétben, még a halálos ágyán sem vont vissza. I. Ferenc császár és Mária Terézia királynő negyedik gyermeke volt az első uralkodó, aki a Habsburg–Lotaringiai-házból származott. Magyarországon gyakran a „kalapos király" névvel illették.

Magáévá tette a felvilágosult abszolutizmust

Az 1741. március 13-án született József 1780. november 29-én, anyja, Mária Terézia halála után vette át a Habsburg Birodalom irányítását. Teljes születési neve németül: Joseph Benedikt August Johann Anton Michael Adam, magyar átírás szerint: József Benedek Ágost János Antal Mihály Ádám. Gyermekkorában makacs és önfejű volt: tanáraira (többek között Batthyány Károly grófra, Bajtay Antal későbbi erdélyi püspökre, Martini bécsi jogászprofesszorra) nem hallgatott, inkább autodidakta módon művelődött. II. Józsefre már korán nagy hatással bírt a kameralizmus és a felvilágosodás eszmevilága.

Mária Terézia osztrák császárné és magyar királynő, II. József édesanyjaForrás: Wikimedia Commons

Az udvari élet, a bálok untatták, inkább magányosan töltötte idejét. Már korán magáévá tette a felvilágosult abszolutizmus, az „emberek üdvéért munkálkodó koronás fő eszményét".

Bár Józsefnek soha nem volt lehetősége teljesen kibontakozni, 1763-ban papírra vetette elképzeléseit Álmodozások (eredeti francia címén Rêveries) címmel,

amelyben a reformok alapjául a korlátlan teljhatalmat jelölte meg. Mert bár vallásos római katolikus volt, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy később az egyházat is a saját államfelfogása szellemében irányítsa.

Szigorúan a racionalitás vezette az uralkodót

A frissen trónra lépett, felvilágosult uralkodót szinte szétfeszítette a tettvágy: „észszerű" alapokon akarta soknyelvű, soknemzetiségű országait egységes, centralizált és rendi kiváltságoktól mentes, korszerű birodalommá átgyúrni, figyelmen kívül hagyva azok eltérő alkotmányait, hagyományait, sajátosságait.

Szigorúan a racionalitás vezette, a külsőségek nem érdekelték, elképzeléseit a kompromisszumokat elvetve valóságos rendeletözönnel igyekezett megvalósítani:

tíz év alatt összesen mintegy hatezret adott ki, azaz mindennapra kettő esett.

II. József német-római császár és magyar királyForrás: Wikimedia Commons

A magyarországi rendek nem rokonszenveztek a „reformdiktatúrával", miként az is József ellen hangolta őket, hogy az uralkodó - bár nem volt magyarellenes - meg sem koronáztatta magát, hogy ne kösse a koronázási eskü. A „kalapos király", ahogy gúnyosan nevezték, többek között feloszlatta a nem betegápoló vagy tanító szerzetesrendeket, egységes birodalmi adminisztráció létrehozására tett intézkedéseket, megszüntette a birodalmon belüli vámhatárokat, felszámolta a magyar vármegyei önkormányzatokat, megszüntette az örökös jobbágyságot, valamint egységes, a nemességre is kiterjedő földadót vezetett be.

II. József a „kalapos” királyForrás: Wikimedia Commons/Johann Ernst Mansfeld

Megalázni és elszegényíteni a nagyokat, ez a tervem. Mindenki az államot tartozik szolgálni, amelynek megszemélyesítője az uralkodó." – írta politikai pályájának kezdetén a monarchia egységesítéséről, az igazgatás korszerűsítéséről, a kiváltságosok engedelmességre szorításáról, az alsóbb rétegek nagyobb megbecsüléséről szóló rövid fogalmazványában.

Magyarországgal kapcsolatosan egyszer azt írta, hogy „Minden bizonnyal ellene vagyok az erőszaknak és vérontásnak, de bizonyos dolgokat el kell határozni, kerül amibe kerül."

A „kalapos király" ahogy a célokban határozottnak mutatkozott, úgy az eszközökben sem volt válogatós.

Egyik legfontosabb intézkedése a türelmi rendelet volt

Anyjához, Mária Teréziához hasonlóan II. József magyar király is az állam elsődlegességének híve volt az egyházzal szemben, egyházpolitikájának célja összességében az egyháznak az állam alá való rendelése, a pápaság befolyásának korlátozása volt. Amikor 1781 áprilisában a magyarországi protestánsok közös folyamodványt nyújtottak be sérelmeik felsorolásával, II. József már fél évvel később kiadta a türelmi rendeletet. Ez volt az uralkodó egyik első, legfontosabb intézkedése, amely az unitáriusok, reformátusok, evangélikusok és ortodoxok számára szabadabb vallásgyakorlást engedélyezett az eddiginél.

II. József a Császári-Királyi Hadsereg (Kaiserlich-Königliche Armee) tábornagyi egyenruhájábanForrás: Wikimedia Commons/xAnton von Maron - Kunsthistorisches Museum Wien, Bilddatenbank

Az intézkedés a birodalom tartományaiban eltérő változatban lépett hatályba. Az 1781. október 25-én kelt magyarországi és erdélyi változat 18 pontban biztosította a protestáns (evangélikus és református) és a görögkeleti (ortodox) vallásúaknak a magán vallásgyakorlatot.

Megengedte, hogy már 100 család alakíthasson gyülekezetet, és megtiltotta, hogy katolikus istentisztelet látogatására kötelezzék őket.

Jogot kaptak templomépítésre, de az épület bejárata nem nyílhatott közvetlenül az utcára, és nem lehetett sem tornya, sem harangja. Az uralkodó 1786-tól engedélyezte a tornyok építését és a harang használatát, 1788-tól pedig szabad volt a templom ajtaját is az utcára nyitni.

A türelmi rendeletet érvényben hagyta halálos betegen is

A türelmi rendelet értelmében a vegyes házasságban született gyermekek közül a fiú követhette apja protestáns vallását – addig a szülők csak katolikus hitben nevelhették gyermekeiket, ennek elfogadásáról a protestáns félnek ígérvényt, reverzálist kellett adnia. A protestáns lelkészek munkáját a katolikus püspökök immár nem ellenőrizhették, a nem katolikus vallású keresztények is birtokolhattak ingatlanokat, polgár- és mesterjogot, elnyerhettek akadémiai fokozatot és hivatalt is vállalhattak.A türelmi pátens mellett József ugyancsak 1781-ben külön rendeletben szabályozta a zsidók helyzetét is. Hiába volt VI. Piusz pápa 1782-es bécsi „fordított Canossa-járása", a katolikus egyházfő nem tudta rábírni a makacs császárt egyházi döntéseinek visszavonására.

II. József halálos ágyán sem vonta vissza a türelmi rendeletetForrás: Wikimedia Commons

II. József tudatában volt a türelmi rendelet jelentőségének és súlyának:

amikor a rendek ellenállása miatt 1790. január 26-án, már halálos betegen, a nevezetes tollvonással visszavonta Magyarországra vonatkozó majdnem minden intézkedését, a lelkészállításról és a jobbágyság eltörléséről szóló rendelkezések mellett csak a türelmi rendeletet hagyta érvényben, amelyet aztán 1791-ben Magyarországon törvény szentesített.

(MTVA Sajtóarchívum)