Nem az ember okozhatta a jégkorszak egyik óriásának kipusztulását

A gyapjas orrszarvú (Coelodonta antquitatis) a Würm-galciális idején Európában is elterjedt fajnak számított

Régóta vitatott a paleontológusok között, hogy mi okozhatta az eljegesedési periódusai miatt jégkorszakként is emlegetett pleisztocén kor megafaunájához tartozó olyan ismert, emblematikus fajok, mint például a mamut, a barlangi oroszlán és medve, valamint a gyapjas orrszarvú kihalását. Egy friss tanulmány szerint elsősorban a környezeti viszonyok gyors megváltozása, nem pedig az ember lehet felelős a gyapjas orrszarvúak kihalásáért.

Amikor egészen a Kárpátokig ért az északi-sarki jégsapka

Az eocén kor ( 55-től 34 millió évig) végén elkezdődött általános lehűlés kisebb- nagyobb ingadozásokkal végigkísérte a földtörténeti újidő (kainozoikum, 65,5 millió évtől napjainkig) neogénnek nevezett szakaszát. A lehűlés hátterében elsősorban a kontinensek helyzetében bekövetkezett változások, az alpi orogenezis, vagyis az eurázsiai hegységrendszer felgyűrődése, és a világtenger nagy áramlási rendszerének megváltozása állt.

A Föld az eocén időszakban. India és Afrika északra nyomulása, valamint az Atlanti-óceán kiszélesedése megváltoztatta a világtenger fő áramlási rendszerét, ez pedig a klíma fokozatos romlásához vezetett Forrás: Wkimedia Commons / Geology Page

A klímaromlás a 2,6 millió éve beköszöntött pleisztocén korban gyorsult fel, amit hat nagy eljegesedési hullám, úgynevezett galciális jellemzett. Érdemes megjegyezni, hogy a népszerű „jégkorszak" elnevezés nem pontos, hiszen a pleisztocén eljegesedések közötti melegebb periódusok, az úgynevezett interglaciálisok idején volt olyan időszak,

amikor jelenleginél melegebb volt a globális átlaghőmérséklet.

Az eljegesedések idején viszont a tengervízből kifagyó jég miatt alaposan lecsökkent a globális tengerszint, az arktikus jégtakaró pedig mélyen benyomult Európa, Észak-Amerika, továbbá Észak-Ázsia területére.

Gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) Forrás: https://www.origo.hu/tudomany/20150706-mamut-azsiai-elefant-genom-genomszekvencia-genomelemzes-hidegtures-evolucio.html

Az utolsó és legnagyobb glaciális, a 110 ezer éve elkezdődött és nagyjából 10 ezer éve véget ért Würm-eljegesedés idején az északi-sarki jégtakaró egészen a Kárpátok előteréig nyúlt, Észak-Amerikában pedig a 40 szélességi körig, a mai Philadelphia és St. Louis városokig terjedt ki.

A Föld 18 000 éve, a Würm-glaciális idején. Az arktikus jégmező egészen a Kárpátok láncáig nyúlt le Európában Forrás: Wikimedia Commons

Ekkor a világtenger szintje mintegy 110 méterrel volt alacsonyabb a jelenleginél: az ázsiai és amerikai kontinens között megnyílt Bering-földhíd így lehetővé tette a a faunakicserélődést.

Cro-magnoni emberek barlangi medvére támadnak a késői pleisztocén korban Forrás: Zdenek Burian

A Würm-glaciális idején Európa valamint Szibéria száraz és rendkívül hideg, kiterjedt tundravidékét

a pleisztocén megafauna olyan emblematikus „ősállatai" népesítették be,

mint a gyapjas mamut (Mammuthus primigenius), a barlangi medve (Ursus speleus), a barlangi oroszlán (Panthera speleaea) az óriásgím (Cervus megaceros) vagy a robusztus testfelépítésű gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis). A Würm-galciális idején népesítették be Európát a neander-völgyi, majd egyre nagyobb tömegben a cro-magnoni emberek.

A pleisztocén időszakban felgyorsult a hominidák evolúciója Forrás: Photononstop/ /Jacques Beauchamp

Az eljegesedés nagyjából 10-12 ezer éve szűnt meg, amit gyors felmelegedés követett. A pleisztocén megafauna képviselői nem sokkal a Würm vége előtt tűntek le végleg az élet színpadáról.

Nem az ember, hanem az éghajlatváltozás végzett velük

A régészeti leletek tanúsága szerint a mamut, az ősbölény (Bos primigenius) valamint a különféle szarvasfélék (Cervus spp.) rendszeresen szerepeltek az ősemberek zsákmányállatai között, ugyanakkor a gyapjas orrszarvú maradványok ritkábbak ezekhez képest az ősi hordák egykori szálláshelyein.

A pleisztocén időszak végén kihalt óriásszarvas (Cervus megaceros) fosszilis csontváza Forrás: Wkimedia Commons / Franco Atirador

A szakemberek szerint ez arra utal, hogy az őskori vadászok valamilyen okból jobban kerülték ezt a robusztus, tankhoz hasonló, hatalmas tülkökkel felszerelt jégkori rinocéroszt, mint a mamutot. A gyapjas orrszarvúak utolsó példányai nagyjából tízezer éve tűntek el. Más, a pleisztocén megafaunához tartozó fajhoz hasonlóan

a gyapjas orrszarvúak kihalásának is vitatott az oka.

A szakemberek egy része úgy véli, hogy a viszonylag gyors felmelegedés végzett velük, mások szerint viszont antropogén hatás állhat a faj eltűnése mögött.

A gyapjas orrszarvú (Coelodonta antquitatis) a Würm-galciális idején Európában is elterjedt fajnak számított Forrás: What is an Animal

A gyapjas orrszarvúak első képviselői nagyjából 350-400 ezer éve jelentek meg Ázsiában, és a Würm-eljegesedés idején már benépesítették Európát. A Stockholmi Egyetem és a Svéd Természettudományi Múzeum szaktudósai elhatározták, hogy megpróbálják fellebbenteni a leplet a gyapjas orrszarvúak gyors kihalásának titkáról. Ehhez annak az Északkelt-Szibériában fellelt nagyjából 50 ezer éves gyapjas orrszarvú temetőnek a leletanyagát használták fel, ami attól lett világhíres, hogy számos példány szőröstől-bőröstől megőrződött a permafroszt fagyos talajában.

Marmagasságuk elérte a két métert Forrás: Pinterest

A kutatók tizennégy, szinte teljes épségben fennmaradt gyapjas orrszarvú tetemet vetettek részletes, köztük genomiális vizsgálat alá, valamint további kiterjedt paleoklimatikai, és egyéb összehasoníltó kutatásokat végeztek. A tudósok vizsgálati eredményeiket a Current Biology szaklapban publikálták. "Elég nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a gyapjas orrszarvú állomány hanyatlását és viszonylag gyors kipusztulását nem az ember, hanem az éghajlatváltozás okozta" – nyilatkozta Edana Ura, a Stockholmi Egyetem paleogenetikusa.

Szibériából előkerült fagyott gyapjas orrszarvú borjú teteme, amit 80%-ban sértetlenül találtak Forrás: https://www.thesun.co.uk/news/13601584/extinct-woolly-rhinoceros-found-frozen-siberia-russia/

Az éghajlat szeszélyes változásai és az állomány gyors csökkenése között egyenes összefüggést találtak a kutatók. A tudósok azt nem zárják ki, hogy a faj utolsó éveiben az ősember is szerepet játszhatott az „utolsó mohikánok" eltűnésében, de a populáció gyors hanyatlásáért és megsemmisülésért elsősorban az éghajlatváltozás a felelős. Nagyon valószínű, hogy ugyanez igaz a pleisztocén megafauna más fajaira is, amelyek legnagyobb része a gyapjas orrszarvúakkal együtt halt ki.

https://www.origo.hu/tudomany/20211019-a-mai-agyarorszag-az-egyenlito-kozeleben-kinyilo-tethysocean-partjan-fekvo-tropusi-orszag-lenne.html?fbclid=IwAR2jKZF_fXSKkxkm7tIUnc6M-_XNYIKbNFKZixsOq_alZv79lSASYeFIzEA