1692 és 1693 között a Massachusetts állambeli Salem városában és környékén több nőt vádoltak meg boszorkánysággal, ami körülbelül 150 ember letartóztatásához vezetett. Ezeket a vádakat akkoriban igencsak komolyan vették, és az ezt követő perek ítéletét követően 19 embert végeztek ki. De vajon hogyan ért véget az élete ezeknek a „boszorkányoknak"? A kutatók most erre adták meg a nem egészen egyértelmű választ.

A 17. században a perben elítélt boszorkányok általános büntetése egész Európában a máglyahalál volt. Így első hallásra talán azt gondolnánk, hogy ez a híres sálemi eseményeket követően sem lehetett másként. A település ráadásul akkoriban Massachusetts Bay tartomány részét képezte, tehát egy angol gyarmat volt.

A válasz azonban ezeket leszámítva is egy határozott nem a szakemberek szerint: Anglia amerikai gyarmatain ugyanis más módon vetettek véget az állítólagos boszorkányok életének.

1692 március elsején kezdődött el a tömeghisztériává fajult salemi boszorkányperForrás: Wikiwand

Salemben senkit sem égettek meg, nem alkalmazták az Európában oly elterjedt módszert, amely élve küldte máglyára ezeket a nőket; ehelyett felakasztották őket – mondta Elizabeth Reis, a New York-i City University Macaulay Honors College professzora a LiveScience online tudományos portálnak, és a „Damned Women: Sinners and Witches in Puritan New England" című könyv szerzője.

Anglia és amerikai gyarmatai egyfajta „anomáliának" számítottak akkoriban, legalábbis ami a boszorkánysággal vádolt személyek elégetését illeti.
A máglyahalált nem használták kivégzési módszerként az elítélt boszorkányoknál Salemben, vagy bárhol az amerikai gyarmatokon vagy Angliában – mutatott rá Emerson Baker, a Salem State University történészprofesszora, aki „A boszorkányság vihara: Salem Trials and the American Experience" című könyv szerzője. – Angliában és gyarmatain a boszorkányságot büntetőbíróságok előtt tárgyalták, mint minden más halálos bűncselekményt.

 

Hozzátette: a súlyos bűncselekmények büntetése pedig akasztás általi halál volt.  

Eközben az európai kontinensen a „boszorkányokkal" kapcsolatos ügyeket általában az egyházi bíróságok tárgyalták; és amikor az embereket itt vádolták meg boszorkánysággal, azt eretnekségként kezelték.

Eretnekségért pedig máglyahalál volt a büntetés.  

A szakemberek szerint a kontinentális Európa egyházi bíróságai a máglyán való elégetést a lélek megtisztításának módjának tekintették.

SalemForrás: Origo

Ez volt állítólag az elítélt megtisztításának egyik legjobb módja, ami segített az összeesküvések feltárásában is – magyarázta Peter Hoffer, a Georgiai Egyetem történelemkutató professzora, a „The Salem Witchcraft Trials: A Legal History" című könyv szerzője. – Az európai egyházi hatóságok ugyanis néha attól tartottak, hogy az emberek az ördöggel szőttek összeesküvést ellenük.

A közelmúltban végzett történeti kutatások azonosították a ma „Proctor's Ledge" néven ismert helyet, ahol az elítélteket felakasztották Salemben. A város 2017-ben emlékművet állított a helyszínen kivégzett áldozatoknak. Az akasztottak holttestét ugyanis a „Proctor's Ledge" közelében dobták le.

Benjamin Ray, a Virginiai Egyetem professzora szerint egy szemtanú beszámolója szerint a holttesteket a sekély talaj alatti párkányon lévő, sziklás hasadékokba dobták. A szakemberek utalásokat találtak arra vonatkozóan, hogy a családtagok éjszaka több holttestet is elvittek, hogy az otthonukban temessék el.

A boszorkányperek csak 1693 januárjában értek véget, habár a boszorkányság vádjával bebörtönzött embereket egészen a következő tavaszig nem engedték szabadon. A bírósági eljárásoknak végül a kormányzó vetett véget egy, a Boston környéki tiszteletesek által írt kérelem hatására. A kérelemben többek között az állt, hogy jobb, ha tíz boszorkány megússza a büntetést, mintha egy ártatlan meghurcoltatást és mártírhalált szenved.