A valaha élt legnagyobb sas modern rokonaihoz hasonlóan vadászott, ám keselyűként lakmározott. Egy új kutatásból kiderült, hogy a Haast-féle sas néven ismert, kihalt óriás éles karmaival és csőrével megragadta és szó szerint átdöfte a még élő zsákmányt. Emellett szívesen fogyasztott dögöket is, mélyen belevágva a tetembe a testüregbe fúrta a fejét, hogy hozzáférjen a belső szervekhez.

A tudósok régóta vitáznak azon, hogy a Haast-féle sas (Hieraaetus moorei) vajon ragadozó volt-e, mint a modern sasok, vagy inkább egy keselyűszerű dögevő. A madár lábai és karmai a sasokéhoz hasonlít, ám a keselyűszerű koponyája arra utal, hogy az állat gyakran táplálkozott elpusztult állatokkal.Úgy tűnik, hogy a kutatók nemrégiben azonban megoldották ezt a kérdést a digitális modellek és szimulációk segítségével, amelyek összehasonlították a kihalt óriást a ma élő madarakkal. A Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences folyóiratban publikált tanulmány szerint a koponyák és karmok elemzése rávilágított arra, hogy a kihalt ragadozó madarak táplálkozási viselkedése nagyban hasonlít a sasokéhoz, de a keselyűk táplálkozási szokásaihoz is.

A pleisztocén során vadászó Haast-féle sasForrás: Wikimedia Commons/John Megahan - Ancient DNA Tells Story of Giant Eagle Evolution.

A Haast-féle sas egy kihalt, hatalmas sas, amely Új-Zéland Déli-szigetén alakult ki a pleisztocén során.

Az akár 15 kilogrammos, 9 centiméteres karmokkal rendelkező és közel háromméteres szárnyfesztávolságú madár a nevét felfedezőjéről, Julius von Haastról kapta.

A Haast-féle sas az ökoszisztéma csúcsragadozója lehetett 800 éve: a különböző röpképtelen moa-fajokra vadászott a levegőből, és közülük a 200 kilogramm tömegű példányokat is képes volt elejteni.  

A maori nép is előszeretettel vadászott a moákra, akik a hatalmas madarat „te hōkioi"-nak vagy „pouākai-nak" nevezték, ami azt jelenti, hogy a „vén nagyevő". Kihalásának valószínű oka, hogy zsákmányállataikat, a moákat, a maorik túlvadászták.

A Haast-féle sas rekonstruált rajzaForrás: Katrina Kenny

Korábbi tanulmányok a sas általános testformáját és karmai szerkezetét elemezték, amelyek hasonlóságokat találtak a ma élő sasok testével és karmaival, ami arra utal, hogy Haast-féle sas vadászó életmódot folytatott– mondta Anneke van Heteren, az új tanulmány vezető szerzője, a Bajor Állami Állattani emlősgyógyászati részlegének vezetője a LiveScience online tudományos portálnak. – A keselyűszerű koponyajellemzőkkel kapcsolatban, mint például az orrlyukak körüli csontos részek, felvetettek további kérdéseket, amelyek nem magyarázhatók a ragadozó életmóddal.

A most publikált tanulmányhoz a tudósok 3D-s digitális modelleket készítettek Haast-féle sas koponyájáról, csőréről és karmairól, összehasonlítva azokat három mai sasfaj és két keselyűfaj csontjaival és karmaival. Izmokat modelleztek, és több tucat markert elemeztek a csontokon, hogy megállapítsák, a lábfej és a koponya mely részei dolgoztak a legkeményebben, miközben a kihalt ragadozómadár vadászott és táplálkozott.
Az eredmények azt mutatták, hogy a Haast-féle sas törzse hasonlít a többi sashoz, míg a „halálharapásra" alkalmas csőre is nagyon sasszerű lehetett, ám az idegkoponyája, amelyhez az összes nyaki izom kapcsolódik, sokkal inkább keselyűszerű volt. Ez a szakemberek szerint arra utal, hogy a madár nem csak képes volt hatalmas zsákmányra vadászni, de dögként sem vetette meg a fogyasztásukat: fejét a tetembe vájta, majd izomcsíkokat tépett és nyelt le.