Az emberek társas lények, ám a tudomány egyelőre keveset tud arról, hogy a különböző populációk mikor, hogyan és miért kapcsolódtak össze a múltban. Pedig a kérdések megválaszolása kulcsfontosságú lehet a mai emberi populációkban tapasztalható biológiai és kulturális sokféleség értelmezéséhez. A szakemberek szerint a DNS hatékony eszköz a populációk közötti genetikai kölcsönhatások tanulmányozására, de nem képes értelmezni semmilyen kulturális cserét ezeken az ősi találkozásokon belül. A kutatók ezért egy új módszert vetettek be.

A különböző kultúrák különböző stílusú gyöngyöket készítettek

A Max Planck Embertörténeti Tudományok Intézetének tudósai most egy váratlan információforráshoz, a strucctojáshéjból készített gyöngyökhöz fordultak annak érdekében, hogy fényt derítsenek az ősi közösségi hálózatokra. A Nature tudományos szaklapban publikált, új tanulmányban Jennifer Miller és Yiming Wang, az intézet kutatói

ötvenezer éves lakossági kapcsolatról és elszigeteltségről számoltak be, amelyet a változó esőzési minták vezéreltek Afrika déli és keleti részén.

Ahogy arra a szakemberek rámutattak: a strucctojáshéj-gyöngyök az ősi társadalmi kapcsolatok megértésének ideális eszközei. Ezek ugyanis a világ legrégebbi, teljes mértékben előállított díszei.

Egy, a strucctojáshéj gyöngyökből készült ékszerForrás: Hans Sell

A kiterjedt formázás pedig bőséges lehetőséget teremtett a stílusváltozatok kialakulásához. Ám mivel a különböző kultúrák különböző stílusú gyöngyöket készítettek, ezért ezek az őskori „kellékek" lehetőséget nyújtanak a kutatóknak a kulturális kapcsolatok nyomon követésére.
Olyan ez, mint egy zsemlemorzsa nyomát követni – mondja Miller, a tanulmány vezető szerzője a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A gyöngyök olyan nyomok, amelyek szétszóródtak időben és térben; csak arra várnak, hogy észrevegyük őket.

Miller és Wang összeállította a valaha volt legnagyobb strucctojáshéjgyöngy-adatbázist, hogy a populáció összekapcsolódásának jeleit keresse. Ez több mint 1500 egyedi gyöngy adatait tartalmazza, amelyeket harmincegy dél- és kelet-afrikai lelőhelyről tártak fel, az elmúlt ötvenezer évre vonatkozóan.

Ahogy arról a kutatók beszámoltak, az adatok összegyűjtése fáradságosan lassú folyamat volt, amely több mint egy évtizedet vett igénybe.

A gyöngyök feltárták a múlt történéseit

A gyöngyök jellemzőinek, például a teljes átmérőnek, a nyílás átmérőjének és a héjvastagságnak az összehasonlításával Miller és Wang azt találta, hogy 50 ezer és 33 ezer évvel ezelőtt Afrika keleti és déli részén élő emberek közel azonos strucctojáshéjgyöngyöket használtak. Ez a felfedezés arra utal, hogy egy nagy távolságú közösségi hálózat több mint háromezer kilométert ölelt fel egykoron a két régióban élő emberek között.

Egy elefántmadár, egy strucc és egy kolibri tojásának összehasonlítása. A méretbeli különbségek igen látványosakForrás: Mint Images/Copyright © Frans Lanting / Frans Lanting Stock/Frans Lanting

Az eredmény meglepő, de a minta egyértelmű – mutatott rá Wang, a tanulmány társszerzője. – Az általunk vizsgált ötvenezer év során ez az egyetlen időszak, amikor a gyöngyök jellemzői azonosak.

A tanulmány szerint ez az 50-33 ezer évvel ezelőtti kelet-déli kapcsolat a valaha azonosított legrégebbi közösségi hálózata, amely egybeesik Kelet-Afrika egy különösen nedves időszakával. A kutatásból azonban az is kiderült, hogy

a regionális hálózat jelei 33 ezer évvel ezelőtt eltűntek, valószínűleg a globális éghajlat jelentős változása miatt.

A szakemberek úgy vélik, hogy az éghajlati modellek és a régészeti adatok ezen kombinációján keresztül láthatóvá válik a kapcsolat az éghajlatváltozás és a kulturális viselkedés között.