Az Antarktisz jéglemeze alatt talált életnek nem kellene ott lennie

A British Antarctic Survey kamerája leutazik egy 900 méter hosszú furatba a Filchner-Ronne selfjégben (a képen látható állat független a felfedezéstől).

Egy antarktiszi selfjég alatti sziklán véletlenül felfedezett tengeri élet kétségbe vonja a tudásunkat arról, hogyan képesek organizmusok a napfénytől távol élni, egy biológus csapat szerint.

A Brit Antarktiszi Földmérési Szervezet (British Antarctic Survey) geológusa, James Smith, és mérnöke, Paul Anker keresztülfúrták a 900 méter vastag Filchner-Ronne selfjeget és leeresztettek egy kamerát a furatba, hogy a tengeraljzat üledékét tanulmányozzák.

Meglepetésükre, a kamera egy állatokkal benőtt sziklát mutatott ebben a rendkívül zord környezetben.

Úgy tűnik, a felvételen 16 szivacsfélelátható 22 más, azonosítatlan állattal társulva, amik között kacsalábú rákfélék is vannak. Ez az első eset, hogy ilyen mélyen szesszilis életformákat találtak egy antarktiszi jéglemez alatt.

A British Antarctic Survey Halley kutatóállomása Forrás: BAS

„Mindenféle oka van, hogy nem kellene ott lenniük" – mondja Huw Griffiths, a British Antarctic Survey tengeri biogeográfusa, aki analizálta a felvételt. Úgy gondolja, hogy az állatok, amelyek szűrögető életmódot folytatnak, megélnek a mínusz 2 Celsius-fokos vízben szállított tápanyagokon.

A nagy rejtély az, hogy olyan távol vannak a nyilvánvaló táplálékforrásoktól.

A mélyvízi szikla 260 kilométerre fekszik a Filchner-Ronne selfjégtől, olyan mélységben, ahol nem lehetséges a fotoszintézis.

Sőt mi több, a szivacsok tápláléka valószínűleg még távolabbi területekről érkezik, mondja Griffiths. Az alapján, amit a terület óceáni áramlatairól tudunk, úgy tűnik, a legközelebbi mélyből feláramló tápanyagforrás 600 km-rel arrébb van.

A British Antarctic Survey kamerája leutazik egy 900 méter hosszú furatba a Filchner-Ronne selfjégben (a képen látható állat független a felfedezéstől). Forrás: https://www.newscientist.com/article/2267737-life-found-beneath-antarctic-ice-sheet-shouldnt-be-there/

Az még nem világos, hogy vajon a sziklán helyhez kötött életmódot folytató állatok új fajok-e a tudománynak, meddig élnek – néhány antarktiszi üvegszivacs több mint 10000 éves – ,vagy milyen gyakran táplálkoznak.

De vannak arra utaló jelek, hogy az élet ezen a sziklán nem egyedi:

a kamera elcsípett egy szivacsot egy másik szilán is a közelben. A felfedezés igen jelentősnek számít, mert azt sugallja, hogy az élet az Antarktisz legkeményebb környezetében is alkalmazkodóbb és diverzebb, mint gondolták.

Az Antarktisz körüli tenegerekben nagyon zord körülmények uralkodnak Forrás: Pixabay

Ahogy a jéglemezek egyre jobban összezsugorodnak a felmelegedés miatt, az olyan fajok, mint amilyeneket a mélyvízi sziklán találtak, lehet, hogy nem képesek kellő gyorsasággal reagálni ezekre a változásokra.

Ha sikerül többet megtudni arról, hogy ezek az organizmusok hogyan adaptálódtak a fagyos környezetükhöz a táplálékforrásoktól távol, ez képet adhat arról, hogyan fejlődött az élet a „hógolyó Föld" periódus alatt több száz millió évvel ezelőtt, amikor az egész bolygót jég borította.

Fantáziakép a "hógólyó" Földről Forrás: Leemage via AFP/©Ron Miller/Novapix/Leemage/Ron Miller

Griffiths most közelebbről szeretné tanulmányozni ezeket az állatokat , de ez nem lesz könnyű feladat egy ilyen távoli és kemény helyen. Az egyik megoldás a furatba leeresztett kis távműködtetésű kutatójármű (ROV), amelynek segítségével egész közeli felvételek is készíthetők erről a páratlan elszeparált ökoszisztémáról.

(Forrás: New Scientist)