A város a történelem során a kultúra, a vallás és a kereskedelem kifinomult központjává vált, ám végül az éghajlati változások és a természeti katasztrófák sorozata miatt elhagyta a lakosság. A maradványokat
a Cajamarquilla múmia sírjának bejárata előtt fedezték fel a szakemberek, amely valamikor a prehispán és az inka civilizációt is megelőző időszakból származik.
A kutatók hat mumifikált gyermek és felnőtt maradványaira bukkantak itt, akiket feltehetően áldozatként helyeztek el és mutattak be itt, hogy elkísérjék a Cajamarquilla múmia lelkét a halottak világába. A fiatal elhunyt férfi valószínűleg egy társadalmilag magas rangú, kereskedő személy lehetett, legalábbis erre utal a tény, hogy a település terének közepén temették el.
Úgy gondoljuk, hogy a feláldozott személyek közül néhányan a Cajamarquilla múmia gyermekei, felesége és legközelebbi szolgája lehettek, akiket a temetési rituálék részeként áldoztak fel
– írják az Universidad Nacional Mayor de San Marcos (UNMSM) régészei közleményükben, amit a HeritageDaily online tudományos portál idéz.
Az ásatásokat Pieter Van Dalen Luna professzor és Yomira Silvia Huamán vezette, akik úgy vélik, hogy a temetkezési gyakorlatok a part menti rituálét képviselő temetkezési hagyományok megváltozására utalhatnak,
mert ellentétben állnak a Cajamarquilla múmiával, amelynek a teste kötelekkel volt összekötözve, kezei pedig az arcát takarták, és amely a kutatók szerint a dél-perui temetési szokásra utal.
A temetések az időszámításunk szerint 800-tól az időszámításunk szerint 1200-ig terjedő időszakra vezethetők vissza. A helyszínen felfedezett kerámia tárgyakat, valamint szerves és botanikai elemeket a Colegio Real de San Felipe y San Marcosban található UNMSM laboratóriumba küldték további vizsgálatok céljából.