Látványos égi tűzijátékra számíthatunk, érdemes az eget fürkészni

A meteorrajok rendkívül látványos égi jelenségek

Noha a legfényesebb meteorraj az augusztusi Perseidák felbukkanása még várat magára, de július utolsó napjaiban érdemes lesz az éjszakai égboltot fürkészni, mert ekkorra már megérkeznek  a nagy nyári „csillaghullás" előörsei.

Látványos égi tűzijáték várható a július végi napokon

A hónap utolsó előtti napján, július 30-án két meteorraj, a Déli Delta Aquaridák, valamint az Alfa Capricornidák egyszerre fogják elérni a maximumukat. Az előbbinél ez átlagban 25, míg az Alafa Capriconidáknál pedig öt meteor felfénylését jelenti óránként.

A Delta Aquaridák július 30-án érik el a maximumukat, amikor egy órán belül akár 25 meteort is láthatunk Forrás: Newsnpr

Mindkét raj az úgynevezett lassú meteorrajokhoz tartozik, ami azt jelenti, hogy a földi atmoszférába érkező meteoroidok relatíve kisebb sebessége miatt

a felfénylések látványosabbak és hosszabb ideig tartóak lesznek.

Nem kizárt egy-egy különösen fényes tűzgömb felbukkanása sem.

Egy fényes tűzgömb fotója ( a kép illusztráció) Forrás: Leemage via AFP/©Wally Pacholka/Novapix/Leemage/Wally Pacholka

Már a maximumot megelőző, illetve az azt követő napokban is a szokásosnál több meteor felvillanásában gyönyörködhetünk. Az év leglátványosabb meteorraja,

a Perseidák maximuma idén pont augusztus 12-ére esik, amikor telihold lesz,

ami elnyomja, illetve csökkenti a meteorfelvillanások fényét.

A NASA által közreadott kép a Perseidák meteorrajról a Tejút közelében Forrás: MTI/EPA/NASA/Bill Ingals

Ezért is érdemes a július végi holdtalan sötét estéket felhasználni a Perseidák „előörseinek" tekinthető meteorrajok megfigyelésére. A legfényesebb nyári meteorraj „szülőégitestje" a109P/Swift-Tulle üstökös.

Ezért látjuk a különleges fényjelenséget

A meteoroidok legnagyobb része olyan parányi, porszem méretű égitest, amelyeknek általában 0,01 mm-től néhány centiméterig terjed az átmérője. Ritkábban akadnak ennél jóval méretesebb meteoroidok is, ilyen volt például a közelmúltban, 2013 februárjában az oroszországi Cseljabinszk felett felrobbant, és 17-20 méter átmérőjűre valamint hétezer tonnás tömegűre becsült égitest.

Meteor füstcsóvája Cseljabinszk felett 2013. február 15-én. A Föld körüli atmoszféra alacsony rétegeiben felrobbant meteor miatt a térségben 300-nál is több épület ablaka betört, több százan megsebesültek. Forrás: MTI/EPA/Vjacseszlav Nyikulin

(Az 50 méter,es vagy ennél nagyobb átmérőjű, de a törpebolygóknál kisebb égitesteket aszteroidáknak, vagy kisbolygóknak nevezzük.)

Meteornak a földi atmoszférába belépő meteoroid felizzása miatt keletkezett fényjelenséget nevezzük,

meteoritnak pedig a Föld felszínét elért meteoroid darabjait.

A Cseljabinszk felett szétrobban égitest egyik becsapódott maradványa, egy meteorit Forrás: Nature, Science

A meteoroidok többféle módon keletkezhetnek, jelentős részük üstökösök anyagkibocsátásából, vagy szétesett üstökösök maradványából származik, de akadnak a jóval ritkább kisbolygó ütközésekből eredő meteoroidok is.

Egy széthulló üstökös asztrofotója Forrás: NASA/JPL-Caltech/W. Reach (SSC/Caltech)

A nagyon apró és ezért a világűrben láthatatlan meteoroidok akkor válnak szemkápráztató fényjelenséggé, amikor belépnek a Föld légkörébe. Az atmoszféra határát általában 10-70 km/sec sebességgel érik el, és amint belépnek a légkör sűrűbb rétegeibe, a súrlódási hőtől felizzanak; ekkor láthatjuk meg meteorként ezeket a többnyire teljesen megsemmisülő parányokat. A felizzás általában 80-120 km magasan történik, és 40-60 kilométeres magasságban huny ki.

A Déli Delta Aquaridák július 30-i maximumának helyzetét ábrázoló csillagtérkép Forrás: Popular Astronomy Society

A meteoroidok hatalmas mozgási energiával rendelkeznek,

aminek nagyjából az egy százaléka emésztődik fel ionizációra és gerjesztésre, a többi pedig hőenergiává alakul. Az erős fényjelenség kialakulása az inonizációnak, illetve a gerjesztésnek köszönhető.

A meteorrajok rendkívül látványos égi jelenségek Forrás: Farmer's Almanac

A rendkívül látványos meteorrajok közös eredetű meteoroidok tömegéből állnak, amelyek mindig az évnek ugyanabban az időszakában érik el a Földet. A leglátványosabb meteorrajok a már említett Perseidák, valamint a Leonidák és a Lyridák.