Iratkozzon fel hírlevelünkre Különleges történetet mesélnek az ezeréves szudáni festmények
A festmények az időszámításunk szerint 9. és 11. század közötti időszakból származnak
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz Universitas Kristen Satya Wacana (UKSW) kutatócsoportja ezer éves festményeket dokumentált a szudáni Nílus nyugati partján. A korai művészeti alkotásokat még 2021-ben találták meg a Kartúmi Egyetem, a Nílus-völgyi Egyetem (NVU) régészei és helyi szakemberek. Most azonban újabb titkokat árultak el.
A korai festményeket egy templomban fedezték fel, amelynek egy főhajója és két kis oldalhajója van. Ezeket szárított vályogtéglából és égetett téglából készült bélésréteggel készítették. Néhány fala máig áll, ahol a szakemberek több görög feliratot is azonosítottak, míg
a szentélyen belül több festmény is fennmaradt annak ellenére, hogy a szerkezetben jelentős károk keletkeztek az elmúlt évszázadokban.
A csapatból a kezdeti felfedezéskor hiányoztak azok a szakemberek, akik el tudták volna végezni a festmények megőrzését, ezért tavaly a templomromok újratemetése mellett döntöttek, hogy megóvják a festményeket az elemektől. Most azonban újra tanulmányozni kezdték azokat.
A legfrissebb tanulmányukban a tudósok azt találták, hogy a szentély keleti falán – az egyik jobban megőrzött festményen – Krisztus Emmanuel mellszobra látható (Immánuel ezt jelenti: velünk az Isten) egy álló alak hátterében, amelyről úgy vélik, hogy az egy Szűz Máriát mutató ikon.
Ezt a fajta ábrázolást „Platytera tónusú uranon"-nak nevezik, ami azt jelenti: „tágabb, mint az ég", illetve azt is jelképezi, hogy az „Anya" méhe nagyobb, mint az ég, ahol ott a korlátlan és örökkévaló Isten
– mondta Dr. Magdalena Łaptaś a HeritageDaily online tudományos portálnak, aki a núbiai ikonográfiára specializálódott az UKSW Művészettörténeti Intézetében. – Ennek a gondolatnak az eredete talán az egyiptomi Nut égistennő kereszténység előtti látomásában kereshető, aki a legenda szerint lenyeli és megszüli a napot.
Ezt a képet az oldalán két arkangyal szegélyezi, mindkettő gazdagon díszített ünnepi öltözékben és gyöngyökkel hímzett cipőben. Mindkét figura feje hiányos, de a kutatók úgy vélik, hogy valószínűleg Mihály és Gábriel arkangyalokat ábrázolják.
Łaptaś megjegyezte, hogy a núbiai művészetben ez a fajta ábrázolás ismeretlen, „ugyanakkor megerősíti az erős bizánci hatást".
A festmények az időszámításunk szerint 9. és 11. század közötti időszakból származnak, amikor a Nílus első és hatodik zuhataga között elhelyezkedő núbiai királyságok fontos keresztény kulturális központot alkottak.
