Megszülettek az idei év első kisviperái

A születés és az átlátszó burok átszakítása után a kis viperák első dolga a vedlés.

Augusztus végéig több mint 400 új jövevény várható a kiskunsági Rákosivipera-védelmi Központban. - adja hírül a Turista Magazin honlapján.

Mozgalmas időszaka van a Kunpeszér és Kunadacs határán található Rákosvipera-védelmi Központ dolgozóinak, ugyanis július vége óta folyamatosan bújnak elő a kis viperák. A Viperaközpontban 42 nőstény várhatóan több mint 400 viperát fog világra hozni augusztus végéig.

A nagy eseménysorozat kapcsán egy játékot is indítottak a központ dolgozói, közösségi oldaluk követői megtippelhették, hány kisviperát fog a világra hozni a 2-k-2601/17-re elkeresztelt 5 éves nőstényük. Az válaszolt helyesen, aki 15 apróságra tippelt, ugyanis 7 nőstény és 8 hím kígyónak adott életet.

A szülés pillanatai. Egy nőstény átlagosan 10 utódot hoz a világra, de előfordult már 27 utódos "fészekalj" is. Forrás: https://www.turistamagazin.hu/galeria-1/megszulettek-az-idei-ev-elso-kisviperai/2563619

A rákosi vipera álelevenszülő: a nőstények testében az embriók különálló hártyás burokban fejlődnek, amiket tekinthetünk meszes héj nélküli tojásoknak. A viperák általában ebben az átlátszó burokban jönnek világra, melyet rövid idő után fejükkel felszakítva el is hagynak. Rögtön ezután indítják el az első vedlésüket és általában a világrajövetelük utáni 10. percre már levedlik első bőrüket, szétszélednek, majd önállóan táplálkoznak.

Az újszülött viperák súlya 2-4 gramm, hosszuk 10-16 cm. A viperák első életévükben 4-6 hetente vedlenek. A felnőtt állatok már csak évi három alkalommal: telelés után, nyár közepén és a telelést megelőzően.

A születés és az átlátszó burok átszakítása után a kis viperák első dolga a vedlés. Forrás: https://www.facebook.com/hungarian.meadow.viper/photos/pcb.5682663398411617/5682662765078347

A Kiskunsági Nemzeti Park által üzemeltetett Rákosivipera-védelmi Központ 2004 óta működik, amely kulcsfontosságú szerepet játszik a kipusztulás szélére került rákosi vipera megmentésében.

A fajmentő program keretében megindulhatott a rákosi viperák zárttéri tenyésztése, majd 2010-ben megtörtént az első, fogságban született rákosi viperák szabadon engedése. Azóta 3834 kígyó látta meg a napvilágot a Viperaközpontban és 2010 óta már több mint 500 példányt sikerült elengedni a Fertő-Hanság és a Kiskunsági Nemzeti Parkok védett gyepterületeire.

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke egymillió forint.

Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis). Forrás: https://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/rakosi-vipera

Elterjedés, hazai előfordulás

Hazai elterjedés: A rákosi vipera hazai állományai jelenleg szigetszerű előfordulásúak. Míg az 1900-as évek végéig többnyire összefüggő állományait tartották számon, a Duna-Tisza közén illetve a Hanságban, jelenleg a faj alig egy tucat elszigetelt populációja ismert a Kiskunsági illetve a Fertő-Hansági Nemzeti Park területéről.

Világelterjedés: Az 1900-as évekig a rákosi vipera nagyon gyakori kígyó volt a Bécsi-medencében. Élőhelyeinek zsugorodása és az intenzív gyűjtés következtében kipusztult erről a tájegységről. Utolsó ismert Ausztriai megfigyelése az 1970-es évekből származik egy Fertő-tó melletti rétről. Ausztriából nagy valószínűséggel teljesen kipusztult. Évtizedekig csak a hazai fennmaradt állományokról tudtunk, mígnem a 2000-es évek elején újra felfedezték Erdélyből, Romániából, az 50 évig eltűntnek hitt kígyót. Romániából jelenleg négy állománya ismert.

Élőhely

Elsősorban nedves, változatos szerkezetű, zsombékokkal gazdagított, részben vízborította láprétek és legelőkön fordul elő.

Élőhelyein a növénytársulások mozaikosan váltakoznak, így megtaláljuk ott, a homoki sztyeppét, a kiszáradó kékperjés és kormos csátés láprétet, illetve a mocsaras magassásos területeket. E változatosság teszi lehetővé a kígyó számára a legmegfelelőbb típusú terület kiválasztását a különböző évszakokban. Megfigyelték a kígyót száraz, nyílt homoki gyepeken is.

Rákosi vipera háborítatlan gyepek lakója Forrás: https://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/rakosi-vipera

Életmód

A rákosi vipera nappali életmódot folytat. A párzási időszakon kívül elsősorban a reggeli és a késő délutáni órákban aktív. Októbertől márciusig földalatti üregekben, lyukakban telel (meleg téli napokon elő is jöhet a telelőüregből). Megfigyelések szerint több egyed is használja(hatja) ugyanazt a telelőüreget, gyakran egyéb kétéltű- és hüllőfajok társaságában. Március közepe után a felnőtt és fiatal egyedek nagyrészt egyszerre jönnek elő a telelésből, majd néhány héttel később vedlenek. A hibernációt követően a hímek kizárólag napozással töltik napjaikat, ritkán vagy egyáltalán nem táplálkoznak. Április végéi, május elejéig megtörténik a párzás. A nőstények feromonnyomát keresve a hímek ilyenkor több kilométert is megtesznek naponta. Viperákra jellemző párharcok alakulnak ki a rivalizáló hímek között. Testük majd két-harmadát felemelve egymás köré tekerednek és lökdösik, tolják egymást. Ritkán ugyan, de egymásba is marnak. E párharcok akár órákig is eltartanak, és a győztes jussa a párzás a közelben tartózkodó nősténnyel.

Nászidőszakban a hím példányok jellegzetes harccal döntik el a nősténnyle párosodás jogát. Forrás: https://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/rakosi-vipera

Az újszülöttek általában július végén, augusztus közepén jönnek világra, hűvös években a fialás eltolódhat akár szeptemberig is. A nőstény súlyától, kondíciójától és korától függően az újszülöttek száma 4-16 lehet. A születést követő néhány percen belül a kis viperák (2-4 g súlyú, 100-160 mm hosszúságú egyedek) levedlenek, szétszélednek, majd önállóan táplálkoznak. Első életévükben 4-6 hetente vedlenek, majd a vedlések száma lecsökken, felnőtt állatoknál évi három vedlésre, egy telelést követőre, egyre a nyár közepén valamint egyre a telelést megelőzően. A nőstények általában csak kétévente párzanak, mivel a nagyszámú utód igen nagy energiabefektetést igényel, bár az utóbbi évek vizsgálatai azt bizonyítják, hogy vannak egyedek, amelyek olykor egymást követő években is fialhatnak. Ismeretink szerint, az egyes egyedek mozgáskörzete egy megfelelő búvóhely köré szorítkozik. Tavasszal és nyár elején a magasan fekvő területeket részesítik előnyben, majd a nyár közepén a mélyebben fekvő, hűvösebb lápréteket keresik. Egyes megfigyelések szerint, telelés előtt az élőhely magasabb pontjaira húzódnak.

A kisviperák átlátszó burokban jönnek a világra, amit azonnal felszakítanak. Forrás: https://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/rakosi-vipera

Tápláléka túlnyomó többségben egyenesszárnyúakból, illetve kisméretű gyíkokból áll. Estenként kisebb rágcsálókat is elfogyasztanak. A rákosi vipera mérgének erősségére a táplálékbázisából is következtetni lehet. Gyenge mérgű kígyó, mely ritkán támad. Gyakran hosszú ideig kézben tartva sem próbál marni. Gyenge vérmérge van. A kígyó ritkaságának, illetve szelíd mivoltának következtében a rákosi viperák okozta marás rendkívül ritkának mondható. Élősorban kutatók az ilyen balesetek szenvedő alanyai. A marást követő tünetek helyi jellegűek (a komolyabb tünetek rendkívül ritkák), vérzés, viszketés, helyi duzzanat, melyek borogatással, kalcium bevételével általában egy nap alatt teljesen elmúlnak. Azonban az óvatosság nem árt, hiszen ritkán ún. szisztémás (egész szervezetre kiterjedő) tünetek is kialakulhatnak, melyek akár több hetes kezelést igényelhetnek.

Fiatal rákosi viperák Forrás: https://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/rakosi-vipera

Státusz, védelem

A rákosi vipera nagyon ritkának és környezeti behatásokra érzékenynek tekintendő faj. Elszórt, néhány tucatnyi egyedből álló egymástól elszigetelt állományait az élőhelyek csökkenése, a gyakran nem megfelelően kezelt élőhelyeken megnövekedett predációs nyomás, valamint kismértékben a helyi lakosság alaptalan félelmei miatt ritkítja.

A rákosi vipera 1974 óta védett, majd a nyolcvanas évek végétől fokozottan védett Magyarországon. Természetvédelmi értéke jelenleg 1 000 000 Ft. Nemzetközi szinten is kiemelt védettséget élvez, így a CITES (Washingtoni Egyezmény) I. függelékében szerepel, az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) veszélyeztetett kategóriába sorolja, továbbá a Berni Egyezmény II. függelékében is szerepel. A Magyar Madártani Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya nemzeti parkokkal és állatkertekkel együttműködve 2004 óta, Európai Unió által LIFE-Nature alapból finanszírozott programok keretében tesz erőfeszítéseket a faj megmentésére.

(Forrás: Turista Magazin: https://www.turistamagazin.hu/, Kiskunsági Nemzeti Park: https://www.knp.hu/, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület: https://www.mme.hu/)