A magyar nőnevelés egyik úttörője, akinek házában ágyúkat kerestek

Gróf széki Teleki Blanka (Kővárhosszúfalu, 1806. július 3. – Párizs, 1862. október 23.) a magyar nőnevelés egyik úttörője, a nők művelődési egyenjogúságának híve

Százhatvan éve, 1862. október 23-án halt meg gróf Teleki Blanka, az első magyar nőnevelő intézet alapítója. Blanka is a nőnevelést választotta hivatásául: 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten, a mai Szabadság téren.

A hölgyek együtt látogatták a jótékony nőegyleteket

Teleki Blanka gazdag erdélyi arisztokrata család sarjaként született 1806. július 3-án a Máramaros megyei Kővárhosszúfaluban (a mai Románia területén fekvő Satulung). Édesapja, gróf Teleki Imre a legfiatalabb Brunszvik-grófleányt, Karolinát vette feleségül, így lett sógora Brunszvik Teréznek, a magyar kisdedóvás és nőnevelés élharcosának.

Blankával és testvéreivel nevelőnők foglalkoztak, matematikát, festészetet, zenét, nyelveket tanultak, oktatásuk Kolozsváron folytatódott.

Gróf széki Teleki Blanka (Kővárhosszúfalu, 1806. július 3. – Párizs, 1862. október 23.) a magyar nőnevelés egyik úttörője, a nők művelődési egyenjogúságának híve Forrás: Wikimedia Commons/Marastoni Jakab

Teleki Blanka tehetsége a rajzolásban korán megmutatkozott, festőművésznek készülve Budán az osztrák Heinrich Thugutnál tanult, majd Münchenben folytatta festészeti tanulmányait. Kolozsváron Barabás Miklós magánnövendéke volt, két Párizsban töltött év után Ferenczy István lett a mestere.
Édesapja azt akarta, hogy lányait nagynénjük, Brunszvik Teréz vezesse be a társaságba, ezért Blanka és Emma húga 1826-tól a Brunszvik-család pest-budai házában, illetve martonvásári kastélyában élt.

Blankára nagy hatással volt Brunszvik Teréz friss szelleme és lobogó hivatástudata, ennek hatására ő is a nevelői pálya felé fordult.

Édesapja álláspontja azonban az volt, hogy másokért élni ostobaság és időpazarlás, így ettől kezdve örökös harcban álltak egymással. A hölgyek együtt látogatták a jótékony nőegyleteket, az angyalkerteket (a korabeli óvodákat, ahogy akkoriban hívták őket), az ipari tanfolyamokat, a német városokba, miközben a Svájcba és Franciaországba tett utazásaik során Blanka megismerkedett az ottani leánynevelő intézetekkel is.

Intézetet nyitott a polgárság leányai előtt

Teleki Blanka a francia fővárosban, Párizsban jutott arra az elhatározásra, hogy idehaza is felállít egy előkelő hölgyintézetet tanulni vágyó nemesi származású leányoknak. Tervéről első írása – még névtelenül –

1845. december 9-én a Pesti Hírlapban jelent meg Szózat a magyar főrendű nők nevelése ügyében címmel, ebben a magyar nyelven, hazaszeretetre nevelő intézet mellett érvelt.

Léon Cogniet: Teleki Blanka portréja (1862 előtt) Forrás: Wikimedia Commons/Léon Cogniet

A nagy visszhangot kiváltó írás nyomán Széchenyi István gróf kereste fel javaslataival, aki úgy vélte, az intézet élére angol nevelőket célszerű állítani, mert csak így lehet megnyerni a nőnevelés ügyének a magyar főúri társadalmat. Teleki Blanka ettől elzárkózott, miként a magyar nőnevelés másik úttörője, Karacs Teréz kérésétől is, hogy intézetét nyissa meg a polgárság leányai előtt is.

A viták után 1846 júniusában újabb írást tett közzé Nyilatkozat nőnevelési intézetről címmel, ennek közlését a Pesti Hírlap már nem vállalta.

Teleki Blanka leányintézete, amely 1846 őszén nyitotta meg kapuit Pesten, elsősorban a hazától elidegenedett főrangúak lányait kívánta magyar nyelven nevelni, ehhez olyan kiváló tanárokat szerződtetett, mint Vasvári Pál, Leövey Kláran vagy Karacs Teréz. Bár az első évben mindössze két növendékük volt, számuk a második évben már tizennégyre nőtt, a történelmet tanító Vasvári Pál hagyatékában fennmaradt dolgozataik tükrözik Vasvári hazafias tanításait és Teleki Blanka nevelési elveit.

Önkénynek nevezte a választójogi törvényt

Az 1848-as forradalom és szabadságharc kezdetekor a márciusi ifjak egyik vezetőjének számító Vasvári Pál elhagyta az intézetet, a férfi tanárok a honvédség kötelékébe léptek, az intézetet be kellett zárni. Teleki Blanka ekkortájt megjelent írásaiban

önkénynek nevezte a választójogi törvényt, amelynek szerinte csupán egy célja van, hogy a nőket életük végéig kiskorúságban tartsa.

A közeledő császári seregek elől 1849 elején Leövey Klárával Debrecenbe, Nagyváradra, majd Szegedre menekült, a Függetlenségi nyilatkozat elfogadása után zászlóanyaként ő avatta fel Vasvári csapatának zászlaját.

Teleki Blanka fogságban Forrás: Wikimedia Commons/Madarász Viktor:

Teleki Blanka a világosi fegyverletétel után a Szatmár megyei Pálfalvára vonult vissza, ahol bujdosókat rejtegetett, tiltott könyveket terjesztett, s gyűjtötte a szabadságharc ereklyéit, forradalmi nyomtatványok megjelenését támogatta, emigránsokkal vette fel a kapcsolatot.

A titkosrendőrség több mint egy évig figyelte, sorra fogták el leveleit, végül 1851-ben házkutatás után őrizetbe vették és Nagyváradra, majd az időközben szintén letartóztatott Leövey Klárával Pestre vitték. Itt két évig raboskodtak az Újépületben, a pesti haditörvényszék 1853. május 25-én Teleki Blankát tíz év, Leövey Klárát öt év várfogságra ítélte.

Hat évi raboskodás után szabadult

Teleki Blanka büntetését a szlovéniai Laibachban (a mai szlovén főváros, Ljubljana), a csehországi Olmütz (Olomouc) és az ausztriai Kufstein várában töltötte, és a börtönévek alatt számos rajzot és kifejező illusztrációt készített.

Hat évi raboskodás után, 1857-ben császári amnesztiával, de már súlyos betegen szabadult. Magyarországra többé nem tért vissza.

Teleki Blanka a gyógyulást keresve Ausztriába és Németországba utazott, majd Párizsban élő húgánál talált végső otthonra. A magyar menekültek ügyeivel azonban foglalkozott, egészen az 1862. október 23-án bekövetkezett haláláig. A párizsi Montparnasse temetőben helyezték örök nyugalomra, ravatalánál Irányi Dániel 1848-as kormánybiztos, a franciaországi emigrációban élő magyarok vezéralakja mondott búcsúbeszédet.

A párizsi emléktáblája, felirata: «Les comtesses hongroises Blanche de Teleki (1806-1862) et Emma Teleki de Gérando (1815-1893), écrivains, révolutionnaires et patriotes, éminentes représentantes de l'amitié franco-hongroise, vécurent dans cette maison." Forrás: Wikimedia Commons

Teleki Blanka emlékét számos oktatási intézmény őrzi: Budapesten, Székesfehérváron és Szegeden is neveztek el róla iskolát, több intézményben szobrai is láthatók.

2006-ban a Párizsi Magyar Intézet egykori lakóhelyén emléktáblát helyezett el. 2008-ban az Oktatási és Kulturális Minisztérium Teleki Blanka-díjat alapított a hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó pedagógusok eredményes nevelő-oktató munkájának, fejlesztő tevékenységének elismeréseként.

(MTVA Sajtóarchívum)