Egy amatőr kutató 200 millió éves dinóösvényt fedezett fel Walesben

Jura időszaki tájkép egy hosszúnyakú és más növényevő szauropodákkal

A dinoszauruszok korai rokonának egy walesi strandon felfedezett 50 méteres ösvénye hozta izgalomba a brit paleontológusokat.

A Diplodocushoz hasonló hosszúnyakú szauropodák lehettek

A dinócsapáson talált lábnyomok arra utalnak, hogy bő 200 millió évvel ezelőtt hosszúnyakú dinoszauruszok, vélhetően a híres Diplodocust is magába foglaló Sauropodomorpha-klád egyik tagjának példányai, szauropodák vagy proszauropodák éltek a térségben - jelentette be az óév utolsó napján a londoni természettudományi múzeum.

Az egyik méretes lábnyom fotója Forrás: Goad News

A szauropodák általában igen nagy méretűek voltak, hosszú nyakkal és farokkal, négy lábon jártak, és a Földön valaha élt legnagyobb szárazföldi állatokká váltak. A proszauropodák időben megelőzték a szauropodákat, kisebbek voltak, és gyakran képesek voltak két lábon járni.

Egy Diplodocus restaurált fosszilis csontváza a Londoni Természettudományi Múzeum nagytermében. Ehhez hasonlóak lehettek a walesi dinók is Forrás: Natural History Museum, London

A nyomokat Kerry Rees hobbipaleontológus fedezte fel a Cardiffhoz közeli Penarth strandján 2020-ban.

A paleontológusok meggyőződtek arról, hogy valódi nyomfosszíliákról van szó

A londoni múzeum szakértői, Susannah Maidment és Paul Barrett - mint Twitter-üzenetükben írták - eleinte szkeptikusak voltak,

mert sok geológiai képződményt lehet tévesen ősi állatok nyomának tartani,

de aztán alapos vizsgálatok nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy triász időszak(251 és 201 millió év között) legvégén, vagy a jura kor (201 millió évtől 145 millió évig) legelején képződhettek a nyomfosszíliák.

Jura időszaki tájkép egy hosszúnyakú és más növényevő szauropodákkal Forrás: Wikimedia Commons

A nyomok, köztük felgyűrődött laza talaj körvonalai, arra utaltak, hogy egy lábakon járó állat nyomairól van szó.

Néhány helyen lábujjnyomot is észleltek.

A dinónyomokat háromdimenziós technológiával örökítették meg az utókornak, mert az árapály előbb-utóbb véglegesen erodálja őket. A kutatásról a Geological Magazine című szakfolyóirat számol be részletesen.

(Forrás: MTI/dpa)