1987. január 10-én még senki sem gondolt arra, hogy az esti órákban elkezdődött havazás rövidesen országos katasztrófahelyzetbe fog torkollni. A heves szélvihar kíséretében érkező ítéletidő az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb országos krízisét okozta; a hóvihar nemcsak a kistelepüléseket, hanem még egy olyan nagyvárost, mint Székesfehérvárt is napokra elszigetelt a külvilágtól. Az utóbb ironikusan csak „nagy nyolcvanhetes kádárista havazásnak" vagy mesetélnek nevezett természeti katasztrófának halottjai is voltak.  

Kellemes hétvégének indult, de rémálomba fordult

Az elmúlt három évtizedben, sőt, még korábban sem volt példa egy olyan, az egész országot több napra megbénító havazásra, mint az 1987. január tizedikén este elkezdődött, Szibériát idéző téli ítéletidő. Az intenzív havazást az északnyugati irányból az ország területére betört rendkívül hideg sarkvidéki eredetű légtömeg, valamint az ezzel egyidejűleg a dél-délnyugat felől érkező nagy nedvességtartalmú mediterrán ciklon légtömegének az összekeveredése okozta.

Az arktikus eredetű, csontrepesztően hideg levegő erős, viharos erejű széllel érkezett, ezért a késő esti órákban az orkánerejű szél által épített hótorlaszok miatt már komoly fennakadások kezdtek kialakulni az ország közlekedésében.

Elakadt hókotró az 1987-es januári nagy havazás napjaibanForrás: Iho.hu

Amikor kitört a hóvihar, a hétvégére figyelemmel sokan éppen úton voltak; a tehetősebbek a gépkocsi volánja mögött, még többen pedig a menetrend szerinti vasúti, illetve autóbuszjáratokon. A vidéki rokonlátogatásra vagy kirándulásra indulók közül senki sem sejtette, hogy a kellemesnek ígérkező hétvége valódi rémálomba fog fordulni. 

Először a Kisalföld térségében alakult ki katasztrofális helyzet az óránkénti 100 kilométeres sebességű orkánerejű szél miatt, 

de az ország más területein is viharos erejű, 70-80 km/órás szél hordta az intenzíven hulló havat. A szakadó hóesés másnapra sem állt el. Január tizenegyedikén reggelre már számos települést hatalmas, helyenként több méter magas hófal zárt el a külvilágtól.

Járhatatlan jégsivataggá váltak az utakForrás: MTI/Kozma Zoltán

Az országos főutak is járhatatlan jégsivataggá váltak, ami miatt sok ezer személygépkocsi került a hó fogságába. A hó pedig továbbra is intenzíven szakadt, és a szélvihar sem mérséklődött, 

ami miatt délutánra már országos katasztrófahelyzet állt elő. 

A rendkívüli helyzetet jól illusztrálja, hogy még egy olyan nagy dunántúli város, mint Székesfehérvár is elzáródott a külvilágtól. A lentebb beágyazott videón a Híradó korabeli felvételei mutatnak pillanatképeket a „mesetél" okozta válságról.

Az ország akkori leghosszabb autópályája, az M7-es úgy festett, mintha az Antarktiszon vezetne át. A hófúvás fogságába rekedt gépkocsik kiszabadítására siető hókotrók is a jégvilág foglyaivá váltak, amelyek mentésére a Magyar Néphadsereg lánctalpas harcjárműveit kellett kivezényelni.

Harckocsin mentették a vajúdó kismamát, tragikus baleset történt a fogaskerekűn

Mindeközben rekordmélységbe zuhant a hőmérséklet is; Budapesten napközben sem mutatott többet – 17 Celsius-foknál a hőmérők higanyszála. A heves jeges szél miatt azonban ennél is jóval erősebb volt a hidegérzet. A fővárosi tömegközlekedés teljesen megbénult, sem a buszok, sem a villamosok nem jártak a hósivataggá vált Nagykörúton. 

Január 11-én estére a magyar fővárost is betemette a hó. 

A járda mellett parkoló gépkocsikat hatalmas hófal temette maga alá, a jegessé vált utakon, járdákon pedig szabályosan életveszélyessé vált a közlekedés az erős széllökésekben.

Budapest, 1987. január 12. Az utcai hőmérő mínusz 17 Celsius-fokot mutat a 30–50 cm-es hóval betakart Marx (1990-től Nyugati) térenForrás: MTI/Baric Imre

A hatóságok mindenkit arra figyelmeztettek, hogy ne hagyja el a lakását, a hivatalokat, közintézményeket és az iskolákat pedig átmenetileg bezárták. A legrosszabb helyzetbe a vidéki kistelepülések kerültek. A ráfagyott hó tömege alatt sok helyen leszakadtak az elektromos vezetékek, ami miatt számos település áramellátás nélkül maradt. 

Sok községben a fűtőanyag és az élelmiszer vészes megfogyatkozása miatt vált válságossá a helyzet. 

A világtól elzárt településekre csak a honvédségi hernyótalpas járművek tudtak bejutni, és utánpótlást szállítani a bajba jutott lakosságnak.

A „mesetél” 1987. január 13-án. Honvédségi jármű segít Borsod megyében a hóban elakadt járművek kiszabadításábanForrás: MTI/Kozma István

Olyan is előfordult, hogy egy sürgős ellátásra szoruló vajúdó kismamát csak harckocsival tudtak kimenteni és kórházba vinni a katonák. A tömegközlekedés az egész országban megbénult, 

autóba ülni ilyen viszonyok között pedig egyenesen öngyilkossági kísérletnek számított. 

Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az 1980-as évek Magyarországán még hírből sem ismerték a téli gumit, és bizony a kor elterjedt szocialista autómárkáival, a Wartburgokkal, Trabantokkal, Škodákkal illetve a hátsókerék hajtású diagonál abroncsos Ladákkal nekivágni a „mesetél" hófúvásainak, felért egy életveszélyes túlélő túrával. Azok közül, akik kimerészkedtek az utcákra, és megpróbáltak gyalogosan nekivágni az élelmiszerbeszerzésnek, sokan fagyási sérülésekkel kerültek a kórházba.

Budapesti életkép, 1987. január 12-én. A parkoló gépkocsik ki sem látszottak a hó alóForrás: MTI/Kleb Attila

A rendkívüli időjárási helyzet több halálos balesetet is okozott. Ezek közül talán a budapesti fogaskerekű vasúttal történt tragédia a leginkább ismert. Január 11-én este az Esze Tamás Iskola megállóhelyen 

a fogaskerekű két szerelvénye rohant egymásba. 

Az 52-es számú szerelvény fékrendszere elfagyott, ami miatt a vonatvezető képtelen volt lelassítani a meredek pályán egyre jobban felgyorsuló vonatot, amely belerohant a hegymenetben haladó 63-as szerelvénybe.

Az egyik szerelvény roncsaForrás: VEKE

Az egymásba csapódott szerelvények csak az Orgonás megállónál fékeződtek le annyira, hogy megálltak. Mindkét vonatvezető azonnal szörnyethalt, és sok utas is súlyosan megsérült a fogaskerekű történetének legnagyobb katasztrófájában.

Zimankós magyar rekordok

Csak három napig tartó intenzív havazás után kezdett a szorításából engedni a brutális „mesetél". A hóvihar elvonulása után az egész országot vastag hópaplan borította: a középhegységekben 50-70 cm volt az átlagos hóvastagság, de a síkvidékeken is megközelítette a fél métert ez az érték. A január 15-én dél felől elindult enyhülés sem okozott azonban felhőtlen örömet; az ország déli megyéiben a lehulló ónos eső miatt hatalmas tükörjégpályává vált a vidék. Ilyen kiterjedt, és az ország egész területét érintő havazásra azóta sem volt példa.

Utcai látkép az 1987-es „mesetél” utáni napokbanForrás: Fortepan/Kristek Pál

Még ha az 1987-es nagy havazáshoz hasonló extrém időjárási körülmények nem is igazán számítanak gyakorinak a Kárpát-medencében, de különleges hidegrekordokban bővelkedett az elmúlt száz év. Az eddigi abszolút magyarországi hidegrekordot 1940. február 16-án mérték Miskolc-Görömbölytapolcán  (ma: Miskolctapolca). 

Az ekkor mért –35 Celsius-fokos hideg mind a mai napig megdöntetlen rekordnak számít. 

A legalacsonyabb napi átlaghőmérsékletet, -26 Celsius-fokot a halászlevéről híres Dél-Bács-Kiskun megyei városban, Baján mérték 1942. január 24-én.

Jégtörő dolgozik a befagyott DunánForrás: Napi Történelmi Forrás

A rekordvastagságú magyarországi hótakaró az Alpokaljáról ismert; 1947. február 19-én 151 cm volt a lehullott hó vastagsága. A havas napok éves átlagát tekintve Magyarország legmagasabb pontja, az 1014 méter magas Kékestető az országos rekorder, 

amelyet 1943-1944 telén kereken 154 napig fedte a hótakaró. 

Tartós fagy esetén folyó és állóvizeink is befagynak. Egy-egy keményebb télen legnagyobb tavunk, a Balaton teljesen befagyhat. A magyar tenger ilyenkor a sarkvidékre emlékeztet sima jégpáncéljával, és a parton egymásra torlódott kékesen csillogó jégtábláival.

A befagyott BalatonForrás: Szakadáti Olivér/Life.hu

A hazai meteorológiai feljegyzések történetében a Balatont az 1962-63-as tél idején borította leghosszabb ideig, kereken 110 napig jégtakaró, a jégpáncél vastagsága pedig elérte az 50 cm-et. 

Az időjárás, ha nem is túl gyakran, de rendszeresen produkál extrém helyzeteket. 

Ilyen volt a 2013. március 14-én elkezdődött intenzív havazás, ami azonban az 1987-es „mesetéllel" szemben területileg nem volt egyenletes intenzitású.

Így néztek ki az utak a 2013-as márciusi hóvihar idejénForrás: AFP/Szilárd Gergely

A Dunántúlon a brutális erejű szél nagy hótorlaszokat épített, ami sok helyen - így az M7-es autópályán - megbénította a közlekedést. A márciusi hidegrekord is ekkor, 2013. március 17-én dőlt meg Vásárosnaményban, ahol –18,2 Celsius-fokot mértek, ami cseppet sem a kora tavaszt idéző hőmérséklet volt.