Amióta az emberiség fejleszti a csatorna- és a vízhálózatát, köztudott tény, hogy előbbiek eldugulhatnak. Korábban nem volt probléma az ilyesmivel, hiszen már a rómaiak is széles csatornákon vezették be a vizet például a közös fürdőkbe és latrinákba. Később azonban elérhetővé vált mindenki számára a vezetékes víz, a csövek szűkültek, és megszületett a duguláselhárítás, mint szakma. Mégis hol kezdődött ez az egész? Egyáltalán mit csináltak régen, ha eldugult a vécé vagy épp a mosogató?

Forrás: freepik


Hazai hálózattörténelem – amikor még nem nagyon kellett hívni a duguláselhárítókat

A rómaiak értettek a csatorna- és a vízhálózat építéséhez, ezért a Kárpát-medencében is ránk hagytak örökül belőle ezt-azt. Az óbudai Aquincumban például jól látható, hogyan néztek ki az ilyen római csatornák – ezek pont elég szélesek voltak ahhoz, hogy ne legyen túl gyakori probléma a szabad víz folyásának megakadása. Ezért ahhoz, hogy felfedjük a duguláselhárítás történetének kezdetét, előre kell ugranunk kicsit az időben, és az iparosodástól kezdeni a történetet, ugyanis egészen az iparosodás idejéig a lakosság nagyrészt hozatta a vizet, illetve latrinákat használtak angol vécé helyett.

A vízszennyezés és a kolera – az első magyarországi vízvezetékrendszerek indikátorai

Amíg hazánkban az emberek kutakból vagy vizes emberektől hozták a vizet, addig a lakosság másik fele egyenesen a folyóból szerezte be azt. Ez nyilván az első gőzhajók megjelenésével már kevésbé volt tiszta, ráadásul a szennyvizet a városokban hagyományosan a folyókba engedték. A nagyobb városok folyamatos lakosságnövekedése pedig még több szennyvizet generált, végül részben emiatt 1938-ban kitört Budapesten az első kolerajárvány, majd később egy újabb, ami miatt szükségessé vált a vezetékes víz kiépítésének megkezdése. Ezért 1868-ban átadták a Dunánál Magyarország első gőzzel működtetett vízművét.

A vizet fúrt kutakból nyerték, amit a Duna vizével elegyítettek, viszont még ez sem volt elég ahhoz, hogy teljesen kiszolgálja a folyamatosan növekvő lakosságot. Ekkor tervezték át a vízellátás kérdését, és ekkor épült ki a Duna vizét parti szűréssel tisztító ivóvízhálózat. Ez később mérvadóvá vált más magyar városoknál is.

Az ötvenes évek és a lakossági vezetékes víz kiépítése

A családi háztartásokba való víz bevezetése az 1950-es évekig váratott magára. A háború miatt nem volt erre lehetőség. Ebből adódóan az ötvenes évek volt az, amikor már általánossá válhatott a városokban a lakosok házainak vízellátása. Mi volt ezelőtt? Különféle ivó- és közkutak százai biztosították a vizet, amelyek adott épületekhez, valamint kerületekhez tartoztak. Tehát korábban a vezetékek dugulása még kevésbé volt lakossági probléma. Az ötvenes évektől indult meg a víz teljes körű bevezetése, de még a hetvenes években is fejlesztés alatt állt például a magasan fekvő épületekbe való vízszállítás korszerűsítése.

A hetvenes évektől számíthatjuk azt, hogy a lakosság nagy része a saját otthonában is élvezhette a vezetékes víz előnyeit, viszont a kisebb falvakban még sok helyen ekkor sem volt erre lehetőség. A szennyvíz még a vezetékes vízzel ellátott házaknál is gyakran a derítőbe gyűlt, amit szippantós autóval ürítettek ki. Ebből adódóan a modern duguláselhárításról tulajdonképpen a hetvenes évek kezdete óta beszélhetünk itthon.

Tehát hosszú utat tett meg hazánk abban, hogy mára magától értetődő legyen a víz és az angol vécé használata otthonunkban. A fővárosból indult útjára, és vált nélkülözhetetlen részévé az életünknek. Ezért ha bárhol szükséges lenne a duguláselhárítás Budapest környékén, gondoljunk arra, hogy az egész története ennek a már létfontosságú kényelmi szolgáltatásnak itt kezdődött el.