Az eocén óta léteznek és már túlélték a kihalás több hullámát. Ám mint sok más faj, a közönséges tapír is komoly veszélynek van kitéve. Eredeti elterjedési területe több mint 98 százalékkal csökkent, aminek a fő oka az emberi tevékenység.

Jól alkalmazkodik, de talán mégsem eléggé

A közönséges tapír (Tapirus terrestris) Dél-Amerikában őshonos és a legnagyobb szárazföldi emlősként ismerjük. A súlya elérheti a 250 kilogrammot. Az állat a kontinens szinte bármely élőhelyéhez képes alkalmazkodni. A tapírok bármilyen terepen át tudnak mozogni, és nagyszerű úszók, miközben jól tudnak rejtőzködni, ha ragadozók üldözik őket. Az étrendjük több mint 200 növényfajt tartalmaz, gyümölcsöket, leveleket, gallyakat és kérget, néha azonban földet is esznek.

Mindent összevetve: tapír egy igen jól alkalmazkodó lény, számos evolúciós előnnyel.

A tapírok azonban csekély szaporodási potenciállal rendelkeznek: tizenhárom hónapos vemhesség után csupán egyetlen utódot nevelnek, és a születési intervallumok legfeljebb három évig tartanak.

tapír, kistapír született a szegedi állatkertben, vadasparkbanForrás: ZooSzeged/Endrédi Lajos

Az állatok emiatt igen érzékenyek a ragadozók által előidézett populációcsökkenésre – mutat rá a tanulmány, amit a ZME Science online tudományos portál idéz.

A tapírokat viszonylag könnyű nyomon követni, így a szakemberek jól látják, hogy az egyedszámuk csökkenésének egyik fő okát a közúti balesetek, és az élőhelyek pusztulása jelenti. Az elmúlt években ez hatalmas károkat okozott az állományukban.

A 16. század elején a tapírok az Atlanti-óceán egész területén éltek, beleértve Brazíliát, Argentínát és Paraguayt, ám az elmúlt 500 évben a helyzet drasztikusan megváltozott. A 19. századra kiirtották őket a tengerparti területekről és az alacsonyabb lejtőkről.

A populációjuk csökkenésének a fő oka a vadászat

Kevin Flesher, a Biodiverzitás Tanulmányi Központ munkatársa és Patrícia Medici, a tapírvédelmi kezdeményezés koordinátora 1996-ban kezdték el az állatok tanulmányozását. Azóta több mint 90 rezervátumot látogattak meg, ahol emberekkel beszélgettek és 217 dátumkészletet is elemeztek. Most átfogó és elkeserítő történetről tudnak mesélni.

A Neotropical tudományos szaklapban publikált tanulmányuk kimutatta, hogy az Atlanti-parti Esőerdő Rezervátumban ma 48 tapírpopuláció él, amelyek populációja 2665 és 15 992 egyed között mozog, és körülbelül 26 ezer négyzetkilométernyi erdőt foglal el.

Az anyja mellett fekszik a 2012. április 15-én éjjel született csíkos, pöttyös dél-amerikai tapírkölyök (Tapirus terrestris) a Debreceni Állat- és Növénykertben.Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

A tapírok elterjedési területe 98 százalékkal csökkent, amióta az európaiak megérkeztek, és elkezdték pusztítani őket.A tapírok csökkenésének fő oka a vadászat, és az állatok által lakott erdők több mint 95 százalékában továbbra is vadásznak, miközben az autópályák is növekvő veszélyt jelentenek. A kutatók megállapították, hogy néhány tapírpopuláció az Atlanti-parti Esőerdő Rezervátumban, az argentin Misiones tartományban és kilenc a paraguayi erdőrezervátumban él. A legnagyobb populáció a Misiones és a szomszédos Iguaçu és Turvo rezervátumok, Paraná és Rio Grande do Sul területén található.

A kutatók úgy vélik, hogy hosszútávon az elszigeteltség jelenti a fő veszélyforrást, mivel a tapírpopulációk csaknem 94 százaléka a kihalás szélére sodródhat a következő évszázad során.

Ezért szorgalmaztak sürgős intézkedéseket az elszigetelt tapírpopulációk összekapcsolására és a hosszútávú megőrzésük biztosítására.