Hetvennyolc éves korában meghalt Szegő Károly fizikus, a magyar űrkutatás kiemelkedő alakja, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.

A Wigner Fizikai Kutatóközpont (FK) professzor emeritusa, az Űrkutatási Tudományos Tanács tagja a közlemény szerint Szegő Károlyt január 22-én váratlanul érte a halál, a Wigner Fizikai Kutatóközpont saját halottjának tekinti.Szegő Károly elméleti részecskefizikusként kezdte pályáját, csoportelméleti módszerek alkalmazásával foglalkozott. Érdeklődése az 1980-as évek elején fordult az űrfizika felé, különösen az üstökösök felszínét, a felszíni folyamatokat, a napszél és az üstökösök kölcsönhatását vizsgálta.

Szegő Károly, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont tudományos tanácsadója beszél a Rosetta űrszonda küldetéséről a németországi repülésirányító központban tartott sajtótájékoztató közvetítésén Budapesten, a TIT Uránia Csillagvizsgálóban 2014. augusztus 6-ánForrás: MTI/Kovács Attila

Társvezetője volt a Halley-üstökös megismerésére nemzetközi részvétellel indított szovjet VEGA űrmisszió (1986) irányító testületének. E kutatás során az emberiség történetében először készítettek képet egy üstökös magjáról, meghatározták az üstökösmag méretét, forgását, modellezték az üstökös felszíni aktivitását.

  • Az 1980-87 közötti időszakban született tudományos közleményei közül négy bekerült a "Naprendszer kutatása" témakörben világszerte legmagasabb idézettséggel rendelkező hét publikáció közé. Eredményeit 1986-ban Állami Díjjal ismerték el.
  • Később vendégkutató volt a NASA Pioneer-Venus Orbiter küldetésében, társkutatóként részt vett a Mars vizsgálatára 1988-ban indított Fobosz-2 misszió plazmafizikai kísérleteiben.
  • Jelentős eredményeket ért el a Vénusz tanulmányozásában.
  • Társkutatója volt a NASA által a Szaturnusz bolygó tanulmányozására indított Cassini misszió plazmafizikai kísérleteiben, majd az ESA Rosetta küldetésének plazmafizikai kísérletében.
  • Az utóbbi években a Merkúr bolygóhoz küldött BepiColombo nevű ESA küldetés SERENA plazmakísérletében vett részt.

Szegő Károly az 1975-ben megalakult MTA KFKI Részecske és Magfizikai Kutatóintézet első igazgatója volt egészen 2002-ig. 2002-2010 között az MTA Kutatóintézeti Főosztályának, majd Kutatásfejlesztési és Innovációs Főosztályának főosztályvezetőjeként szervezte és támogatta az akadémiai kutatóhálózat munkáját.