Új fosszíliák tárják fel az ízeltlábúak légzőrendszerének eredetét

A nektonikus életmódot folytató Erratus sperare ökológiai rekonstrukciója. A törzs végtagjainak helyzete, és az ahhoz kapcsolódó kevéssé csontosodott lebenyek sokkal inkább úszó, sem mint helyhez kötött vagy fenéklakó életmódot sugallnak.

A Manchester Egyetem kutatója, David Legg, egy Kínából, Svájcból és Svédországból származó nemzetközi tudóscsoporttal együttműködve, február 7-én a Royal Society tudományos magazinjában bejelentett egy új fosszíliát, ami felfedi az ízeltlábúak kopolyújának eredetét.

Egy új és különleges fosszília

Az ízeltlábúak alkotják az állatvilág legnagyobb törzsét és képviselőik szinte mindenütt megtalálhatók a legmélyebb óceáni ároktól kezdve a Mount Everest csúcsáig. A február 7-én publikált kutatás új kiegészítéssel bővíti a csoport törzsfejlődésére vonatkozó ismereteinket. A kövület egy 520 millió éves kambrium időszaki organizmus, az Erratus sperare tudományos fajnevű ízeltlábú.

A kontinensek helyzete félmilliárd évvel ezelőtt, a késői kambrium időszakban Forrás: Researche Gate

Az Erratus sperare fosszíliáját az UNESCO egyik világörökségi helyszínén, Kína Yunnan tartományában, a Chengjiang Fossil Site helyszínen fedezték fel. A Chengjiang Fossil Site helyszín lelőhely egy ősi vízalatti ökoszisztéma maradványait őrzi, amely néhány jolyan ól ismert ízeltlábú rokonának fosszíliáját őrzi, mint a trilobiták és az anomalocaridok kövületeit.

A modern vízlakó ízeltlábúaknak két ízű végtagjai vannak, amelyek a légzéshez és a járáshoz használt tagból állnak.

Az, hogy hogyan fejlődtek ki ezek a különlegesen speciálzálódott végtagok, sokáig rejtély volta paleontológusok előtt.

Kambrium időszaki tengeri élettáj rekonstrukciója, a bal felső inzertben egy háromkaréjos ősrák, trilobita fosszíliájával Forrás: Zdenek Burian

Néhány ősi ízeltlábú, mint például az Anomalocaris olyan úszólebenyekkel rendelkezett , ami megkettőződhetett mint a kopoltyúk, de egészen mostanáig a kutatók nem tudták, hogy az ízeltlábúak hogyan ugrottak át ezektől a specializált lebenyektől a modern ízeltlábúak két ízű végtagjaiig.

A nektonikus életmódot folytató Erratus sperare ökológiai rekonstrukciója. A törzs végtagjainak helyzete, és az ahhoz kapcsolódó kevéssé csontosodott lebenyek sokkal inkább úszó, sem mint helyhez kötött vagy fenéklakó életmódot sugallnak. Forrás: https://royalsocietypublishing.org/doi/10.1098/rstb.2021.0034

Az újonan felfedezett Erratus sperare jelenti az eddig hiányzó kapcsolatot az ilyen specializált lebenyeket használó ízeltlábúak és a kétízű végtaggal rendelkező ízeltlábúak közt. Ennek a fajnak ugyanis egyaránt vannak lábai és lebenyei is.

Meglett a hiányzó láncszem

Dr. David Legg, a tanulmány egyik szerzője, azt mondja:

„Nem a halak az egyetlen organizmusok, amiknek kopoltyúsok. Az ízeltlábúaknak is vannak, csak nekik a lábaikon.

Amikor azonban ízeltlábúakról volt szó, nem voltunk biztosak abban, hogy honnan származnak ezek a kopoltyúk. Köszönhetően az Erratus sperare fosszíliájának, most már sokkal világosabb elképzelésünk van erről. Ezek a kopoltyúk is később valószínűleg a rovarok szárnyaivá és szárazföldi ízeltlábúak mint például a pókok tüdejévé fejlődtek, tehát ez egy nagyon fontos innováció volt."

(Forrás: University of Manchester)