A Kieli Egyetem Ökoszisztéma Kutató Intézetének (CAU) régészei a Német Régészeti Intézettel (DAI) együttműködve végeztek tanulmányokat a Palaui Köztársaság 241 szigetből álló államában, az úgynevezett „Palau piramisairól". Ezek ugyanis új betekintést adnak most az emlékművek egykori építkezésének módszereibe.

A történelem előtti időkből származó monumentális építmények széles körben elterjedtek a Csendes-óceán szigetvilágában, Óceániában: Palau szigetein időszámításunk előtt 500 körül hozták létre ezeket a földes, lépcsőzetes műemlékeket. A szájhagyományok és a legendák szerint Palauan sziget dombjain egy hatalmas kígyó tekeregett, amely a testével hozta létre ezeket a teraszokhoz hasonló természetes képződményeket.A talajkutatókból, paleoökológusokból és régészekből álló interdiszciplináris kutatócsapat geo-régészeti módszerekkel megállapította, hogy a „Palau-piramisok" építői mállott vulkáni kőzeteket használtak, nagy mennyiségű kerámiával tarkítva a halmok alapját, miközben a felső rétegeket humuszos talajjal bevont teraszokká emelték.

Palau piramisai különleges formát mintáznakForrás: Hartl-Reiter

A munkások több generáción át, szinte elképzelhetetlen mennyiségű munkával több millió tonna talajt mozgattak meg – magyarázta Dr. Annette Kühlem, kutatási koordinátor és ásatási vezető a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Ez egy olyan eredmény, amely csak egy politikailag jól szervezett társadalomban lehetséges.

Míg a legtöbb földmunkát kertészeti célokból végezték, az építmények néhány csúcsát, például

Babeldaob déli részén, egyfajta összetett temetkezési helyként használták, ahol a kutatók hat csontvázat találtak.

Dr. Annette Kühlem szerint a meglehetősen jó állapotú koponyák miatt remélik, hogy DNS-elemzést és ezáltal kapcsolati elemzést tudnak végezni rajta, ami potenciálisan „bezárhat egy rést" Óceánia településeinek felkutatása kapcsán.