Így mentette meg egy nyomozónő Abraham Lincoln életét

Kate Warne képes volt olyan emberek közelébe férkőzni, akikhez a férfiak nem jutottak elég közel

Amikor 1861. március 4-én Abraham Lincoln elindult Washingtonba, még nem is sejtette, hogy komoly veszélybe kerül az élete. Úticélja a Capitolium, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa, a szövetségi kormányzat törvényhozó ágának székhelye volt, hogy az ország 16. elnökeként ott esküdjön fel az alkotmányra. Megindító megnyitó beszédében a mélyen megosztott nemzet egységére szólított fel, az emberi természet „jobb angyalaihoz" szólt. Lehetséges azonban, hogy Amerika első női magánnyomozójának erőfeszítései nélkül Lincoln soha sem jutott volna el Washingtonba. A déliek ugyanis nyíltan megvetették a rabszolgaság elleni hangos tiltakozása miatt, ezért megválasztása után szinte naponta kapott halálos fenyegetéseket. A híres Pinkerton Nyomozóiroda által foglalkoztatott Kate Warne azonban nemcsak az ellene tervezett merénylet részleteit derítette ki, de sikeresen meg is hiúsította.

„Nem ellenségek vagyunk, hanem barátok. Nem szabad ellenségeskednünk, lehetnek közöttünk feszültségek, de a szeretet sohasem törhet meg. Az emlékezet titkos húrjai meg-megpendülnek, midőn jobbik természetünk lágyan megérinti őket."
(Abraham Lincoln)

Allan Pinkerton felelt az elnök biztonságért

Az amerikai titkosszolgálat (United States Secret Service) létrehozása előtt az amerikai elnökök védelmét a katonaság látta el. Abraham Lincoln, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke, az első republikánus elnök azonban szó szerint gyűlölte a hivalkodást, és a különleges bánásmódot. Így annak ellenére, hogy rengeteg életveszélyes fenyegetést kapott, mégis

elutasított minden javaslatot azzal kapcsolatban, hogy katonai védelmi kíséretet vigyen magával a hosszadalmas és nagy hírverést kapott vonatúton, amikor az Illinois állambeli Springfield-i otthonából elindult az ország fővárosába, Washingtonba.

Lincoln egyik támogatója, Samuel Morse Felton vasúti ügyvezetőként dolgozott és figyelmeztette az elnököt az ellene készülő merénylettel kapcsolatos pletykákról, miközben hangot adott komoly aggodalmának is az államférfi ezzel kapcsolatos, látszólagos érdektelensége miatt.

Abraham Lincoln Mathew Brady által 1864-ben készített fotója. Forrás: https://www.britannica.com/biography/Abraham-Lincoln

Felton az elnök elzárkózását látva Allan Pinkerton nyomozóhoz fordult segítségért. A skót származású detektív nemcsak kiváló nyomozó, hanem

elhivatott abolicionista is volt, aki a rabszolgaság eltörléséért küzdött.

Pinkerton ezután találkozott Lincolnnal, majd a legkitartóbb munkatársát kérte fel az elnök biztonságának biztosítására, aki azonban egy nő volt.

Nőként könnyebben volt képes titkokat kideríteni

A 23 éves Kate Warne 1856-ban lett özvegy, majd néhány év múlva merész döntést hozott: a szülővárosát, a New York állambeli Erint elhagyva besétált Pinkerton chicagói irodájába, ahol állást kért.

Kijelentette azonban, hogy nem kíván irodai asszisztensként dolgozni, és ragaszkodott hozzá, hogy „operatív munkát" végezhessen.

Pinkerton később így jegyezte fel ezt az első találkozását Warne-nal:

Kate Warne képes volt olyan emberek bizalmába férkőzni, akikhez a férfiak nem jutottak elég közel Forrás: The Chicago History Museum

„A női nyomozók akkoriban még ismeretlenek voltak" – emlékezett vissza a nyomozó iroda vezetője, aki ennek ellenére kíváncsiságból megkérdezte a nőtől, hogy „mit gondol, pontosan mit is tehetne itt".

Kate Warne ekkor emlékeztette Pinkertont, hogy vannak bizonyos helyek, „ahová a férfi nyomozók nem tudnak bejutni", de nőként „ő képes lehet oda is beférkőzni és titkokat kideríteni".

Pinkerton csodálta a fiatal nő vagányságát és bátorságát, ezért felvette, pedig a bátyja és az üzlettársa is hevesen tiltakozott ellene.

Abraham Lincoln megválasztott amerikai elnök egy mozdony közelében sétál a skót származású nyomozóval, Allan Pinkertonnal (jobbra) Washington DC-ben, 1861. február 23-án. Forrás: Kean Collection/Getty Images

A fiatal nyomozónő néhány hónapon belül be is bizonyította, hogy Pinkerton jó döntést hozott. Az Adams Express vasúti vállalatot ért 50 ezer dolláros rablás ügyében például az alabamai Montgomery-be utazott, ahol könnyedén összebarátkozott a fő gyanúsított feleségével, aki hamarosan elismerte férje érintettségét. De Kate Warne-nak nem csak a gyanúsított leleplezése sikerült, hanem visszaszerezte az elrabolt zsákmány nagyobb részét is.

„Sokkal múlta felül a legnagyobb várakozásaimat" – áradozott róla később Pinkerton az emlékiratában.

A déli nők szokásait követve derítette ki a tervezett merénylet részleteit

Kate Warne Alabamában töltött ideje különösen hasznosnak bizonyult az elnök biztonságával kapcsolatban is. Megfigyelte, hogyan beszélnek és viselkednek az átlagos déli hölgyek, ezért kitűnően be tudott közéjük illeszkedni. Így amikor Pinkerton Baltimore-ba, az egyetlen olyan rabszolgatartó városba küldte, amit Lincoln meg kívánt látogatni a Washingtonba tartó útján, a nő feltűzte a szimpatizánsok által viselt fekete-fehér szalagokat és alabamai társasági hölgynek adta ki magát.

A város elitjével iszogatott és barátkozott, ami hozzásegítette az elnök meggyilkolására szervezett nagy összeesküvés leleplezéséhez.

Kate Warne kitűnő nyomozónak bizonyult Forrás: The Chicago History Museum

Az összeesküvők azt tervezték, hogy az elnök jól ismert útitervét illetve azt a tényt fogják kihasználni,, hogy a Washington felé tartó utasoknak mindig át kell szállniuk Baltimore-ban.

A bérgyilkosok a zsúfolt vasútállomáson dulakodást akartak rendezni, hogy a zűrzavart kihasználva gyilkolhassák meg az elnököt.

Miután Kate Warne tudomására jutott a terv, Pinkerton újra tudta tervezni az utazást. Úgy döntöttek, hogy még a tervezett időpont előtt és a sötétség leple alatt fogják átcsempészni az elnököt Baltimore-on. De tudták, hogy valahogy álcázniuk kell majd a Lincolnt, akinek túlságosan is ismert volt a külseje.

Warne úgy tett, mintha Lincoln a beteg testvére volna

Kate Warne „Mrs. Barley" néven foglalt magának egy hálófülkét Philadelphiában, és közölte a hordárral, hogy a beteg, hadirokkant bátyja is csatlakozik majd hozzá az úton; pazar borravalót adott neki, hogy tartsa üresen a helyeket és hagyja békén őket az ország fővárosába vezető hosszú utazásuk alatt.

Pinkerton hamarosan megérkezett az állomásra, a szinte felismerhetetlenségig elmaszkírozott elnököt kísérve.

1863. január 1-jén lépett életbe Abraham Lincoln amerikai elnök rabszolgákat felszabadító Előzetes Emancipációs Kiáltványa Forrás: commons.wikimedia.org

Eltűnt Lincoln híres cilindere és a helyére egy új, kerek hódsapka került. És bár semmivel sem tudták álcázni az államférfi magasságát, ám miközben Warne „a hadirokkant testvérét" a helyére segítette, az elnök meggörnyedt és egy kendővel takarta el jellegzetes szögletes állkapcsát. A női nyomozó későbbi beszámolója szerint Lincolnt igencsak meglepte "gyámja" kiléte, de végig gálánsan viselkedett.

„Úgy gondolom, ez idáig nem volt az elnöki tisztség egyik előfeltétele, hogy ilyen bájos és kiteljesedett női kapcsolatra tegyen szert" – bókolt az elnök a detektívnőnek, aki bátran teljesítette a feladatát.

„A szilva biztonságosan szállította a diót"

Az indulást követő hosszú éjszaka alatt Lincolnnak sikerült elaludnia, de Kate Warne mindvégig éberen őrködőtt és figyelt minden esetleges fenyegetésre. Ahelyett tehát, hogy az elnök fényes nappal, nyitott kocsin kelt volna át Baltimore-on, a vasúti kocsiját egy csapat ló vontatta át az egyik vasútállomásról a másikra, hogy az éjszaka közepén összekapcsolhassák a Washingtonba tartó szerelvénnyel.

Kép az Abraham Lincoln elleni merényletről Forrás: Historic Images

Pinkerton másnap hajnalban kódolt táviratot küldött a következő szöveggel: „Szilva biztonságosan szállította a diót" - az üzenetben a szilva Pinkerton, míg a dió Lincoln kódneve volt.

A sikeres akció után talán érthető, hogy Pinkerton meglehetősen elkeseredett, amikor nem őt és csapatát kérték fel négy évvel később Lincoln védelmére, amikor az elnök a Ford Színházba látogatott, miután 1865. április 11-i beszédében szavazati jogot ígért a feketéknek.

Az előadás szünetében Lincoln testőre, John Parker kiment a színházból, hogy igyon egyet a szomszédos Star Saloon lokálban, így az állami páholyban ülő Abraham Lincoln védelem nélkül maradt.

Éjjel fél 11-kor megkezdődött a virrasztás felette, és másnap reggel, 1865. április 15-én fél nyolckor az elnök belehalt sebesülésébe Forrás: Fotosearch/Getty Images

Egy merénylő ekkor az elnök mögé lopakodott, majd közvetlen közelről fejbe lőtte.

Lincoln kómába esett, és másnap belehalt a súlyos sérülésébe.

Pinkerton végül túlélte sztárügynökét, Kate Warnet is: Amerika első női magánnyomozója 1868-ban tüdőgyulladásban halt meg.