A Mexikói-öbölben, Texas parti vizeihez közel egy elképesztően nagy cáparajt sikerült megörökítenie Kelsey Martin amerikai tengerbiológusnak. A zavaros vízben hosszú perceken át tömött sorokban vonultak el a vízalatti kamera lencséje előtt a hatalmas rajjá összeállt tengeri ragadozók. Csak nagyon ritkán és csak néhány cápafajnál lehet megfigyelni ezt a fajta extrém egyedszámú kongregációt.

Félelmetes látványt nyújtott a zavaros vízben felbukkant cáparaj

Kelsey Martin, a Center for Sportfish Science and Conservation PhD. hallgatója és tudományos kutatója a texasi Port O'Connor közelében fekvő Keeping it Wild Reef nevet viselő mesterséges zátonynál fonócápák (Carcharhinus brevipinna) több száz egyedből álló hatalmas raját örökítette meg a víz alatt, ami a lentebb beágyazott videón tekinthető meg.

A hosszú tömött sorokban úszó cápákat tüskésmakrélák (Carangidae) népes raja kísérete. A rajba összeállt ragadozók abszolút passzívan viselkedtek, és ügyet sem vetettek potenciális zsákmányaikra, az őket kísérő tüskésmakrélákra.

Fonócápa (Carcharhinus brevipinna)Forrás: Blue Planet Archive

A természetben rendkívül ritka jelenségnek számít, hogy a cápák ilyen hatalmas rajjá álljanak össze. A cápafélék (Selachimorpha) jellemzően magányos ragadozók, amelyek csak kivételes esetekben, elsősorban zsákmányolás vagy szaporodás alkalmával állnak össze ideiglenesen kisebb-nagyobb csoportokba.

Csipkésfejű pörölycápák (Sphyrna lewini) népes rajaForrás: Reddit.com

A fonócápa mellett a hozzá hasonlóan nyílttengeri életmódot folytató selyemcápáknál (Carcharhinus falciformis) valamint a csipkésfejű pörölycápáknál (Sphyrna lewini) ismert csak, hogy akár több százas rajjá álljanak össze. A tengerbiológusok egyik érdekes megfigyelése, hogy ezek az óriási rajok kivétel nélkül nőstény egyedekből állnak.

Veszett gyorsan pörög a tengelye körül, amikor elkapja a zsákmányt

A most megfigyelt fonócápák a kékcápa-félék népes családjába (Carcharhinidae) és ezen belül a kékcápák nemzetségébe (Carcharhinus ) tartoznak. A rendkívül áramvonalas testfelépítéssel rendelkező ragadozók a közepes-nagytestű cápafajok közé tartoznak, a kifejlett egyedeik átlagos testhossza 250-300 cm közötti.

A fonócápa pelágikus, nyílt óceáni cápafajForrás: Freediving UAE

A fonócápa kozmopolita óceáni faj, amely a Karib-tengertől az Atlanti-, és az Indiai-óceánon át egészen a Csendes-óceánig mindenhol előfordulhat a trópusi és szubtrópusi tengerek partoktó távoli nyílt vizeiben.

Zsákmányát elsősorban csontos halak, más kisebb cápák és lábasfejűek alkotják.

Érdekes és egyedi tulajdonsága, hogy amikor elejti a zsákmányát többször is megpördül a saját tengelye körül. Erről a furcsa, és némileg a krokodilok úgynevezett „halálforgására" emlékeztető mozgásáról kapta az elnevezését is.

Vízből kivetődő fonócápaForrás: YouTube

A fonócápák a röviduszonyú makóhoz (Isurus oxyrhincus) hasonlóan időnként igen magasra, akár három-négy méterre is kivetik magukat a vízből.

Az elképesztő nagy sebességre képes röviduszonyú makó (Isurus oxyrhincus) gyakran kiveti magát a vízbőlForrás: wikimedia.com

Ezt a kékcápafélét ipari méretben halásszák, és a sporthorgászoknak is kedvelt zsákmányállata. Az IUCN besorolása szerint a mérsékelten veszélyeztetett cápafajok közé tartozik.

Hatalmas pusztítást vittek végbe a cápák az Indianapolis nehézcirkáló túlélői között

A fonócápákon kívül az ugyancsak pelágikus (nyílttengeri) selyemcápáknál ismert még a rendszeres és hatalmas rajképzés. A minden idők legnagyobb cápatámadásaként elkönyvelt tragédia, az USS Indianapolis túlélői ellen elkövetett monstre támadást is legnagyobbrészt ennek a fajnak a számlájára írják.

Az USS Indianapolis nehézcirkálóForrás: Wikimedia Commons/ U.S. Navy Archive

Az USS Indianapolis nehézcirkáló szállította le a hirosimai atombombát a csendes-óceáni Tinian-atollra. Amikor már visszafelé tartott a bázisára, 1945. július 30-án éjszaka egy japán tengeralattjáró, az I-58 torpedótámadást intézett ellene. A becsapódó torpedók robbanása miatt az Indianapolis negyedórán belül a mélybe süllyedt.

Rajba összeállt selyemcápák a Csendes-óceánonForrás: Edwa Hernandes

A legénység legnagyobb része, mintegy 880 tengerész túlélte a nehézcirkáló elsüllyedését, de mivel a küldetés titkossága miatt az USS Indianapolis rádiócsendbe hajózott, nem tudtak már vészjelzést leadni. Az ezt követő napokban az óceán felszínén sodródó hajótöröttekre cápák támadtak rá, hatalmas rajokban.

Mire három nappal később egy bombázó kiszúrta az óceánon sodródó túlélőket, már aligha volt köztük olyan, aki kicsit is hitt abban, hogy megmenekülhetForrás: SchisCom

Amikor 1945. augusztus 2-án a túlélőket felfedezte egy amerikai hidroplán, már csak 321-en voltak életben. A többiekkel végzett a kiszáradás és a cápák. A szakértők szerint túlnyomó részt selyemcápák illetve óceáni fehérfoltú cápák (Carcharhinus longimanus) támadhattak rá az USS Indianapolis hajótöröttjeire.

Az óceáni fehérfoltú cápa könnyen agresszívvá válhatForrás: Erich Ritter/Erich Ritter

Néhány extrém zsákmányolási szituációt leszámítva a nagy rajokba összeállt cápák teljesen passzívak. A tengerbiológusok még nem ismerik ennek a pontos okát.