Így változtatja meg a rendszeres testmozgás a sérülékeny Achilles-ínt

A testmozgás újabb előnyére mutattak rá a kutatók

Az Achilles-ín szinte úgy működik, mint egy gumiszalag, amely összeköti a vádli izmait a sarokcsonttal. Bár tudjuk, hogy egyfajta rugóként dolgozik, amely energiát tárol és szabadít fel, miközben mozgatjuk a lábunkat, ám az még nem világos a tudósok előtt, pontosan hogyan reagál az edzésre és az intenzív testmozgásra, ha egyáltalán reagál.

A genetika szerepet játszik az Achilles-ín jellemzőiben

Annak ellenére, hogy az Achilles-ín a legnagyobb az emberi testben lévő inak közül, meglepően sérülékeny, a leggyakrabban elszakadó ín. A tudomány számára máig nagy kérdés, hogy tulajdonságait vajon születéskor a genetika határozza meg, vagy az inak hosszú távon alkalmazkodnak a fizikai aktivitásunkhoz, hogy így megóvják a stressztől és a túlzott igénybevételtől?

A kutatók ennek kiderítésére a Frontiers in Physiology tudományos szaklapban publikált, új tanulmányba összesen negyven egypetéjű ikerpárt vontak be, és megkérdezték őket az elmúlt néhány évben végzett testmozgási szokásaikról.

A felmérések eredményeit azután összevetették az Achilles-ín „minőségével", amelyet kézi oszcillációs eszközzel mértek.

Az Achilles-ín egy hosszú ínszalag, amely a vádli két legnagyobb izmához csatlakozva fut le a lábszár hátulsó felében a sarokhoz Forrás: Sport Medicine

A tudósok különösen az ín mechanikai merevségét vizsgálták, ami annak a jele, hogy az több energiát képes tárolni.

Sok vita folyik az Achilles-ín adaptációjáról és arról, hogy reagál a testmozgásra

– írják a kutatók frissen megjelent tanulmányukban, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Ám a legtöbb publikált kutatás jelenleg az élsportolókra és egyes kiválasztott edzési tevékenységekre korlátozódik.

A csapat azt találta, hogy általában véve nagy eltérések mutatkoztak az Achilles-ín állapota kapcsán mindkét csoportban, de nem sok különbség volt az inak merevségében, ha a többnyire aktív ikerpárokat összehasonlították az inkább inaktívakkal.

Ezzel vélhetően bizonyítékot találtak arra, hogy a genetika szerepet játszik az Achilles-ín jellemzőiben.

Az úgymond egyenlőtlen pároknál azonban, ahol az egyik iker aktívabb volt, mint a másik, az aktívabb inak átlagosan 28 százalékkal voltak merevebbek. Ez a szakemberek szerint arra utal, hogy nem elképzelhetetlen az Achilles-ín „biztonságos edzése" rendszeres, nem élsportolói szintű gyakorlatokkal.

Ilyen hatással van a kosárlabda és a futás

Az új tanulmány eredményei megegyeznek az elit futókkal végzett korábbi kutatások következtetéseivel, amelyek azt mutatták, hogy a vizsgált személyeknek vastagabb és merevebb Achilles-ínük van. Emellett korábbi bizonyítékok is léteznek arra vonatkozóan, hogy az inak megfeszítése számos sejtes és molekuláris választ vált ki.

Az Achilles-ín az egyik legsérülékenyebb ín a testünkben Forrás: Pixabay

Tanulmányunk az első bizonyíték arra, hogy az egyéni Achilles-ín merevségét részben a genetikai eltérések határozzák meg

– magyarázták a kutatók a publikációban. – Emellett a tanulmány azt is jelzi, hogy a rekreációs szintű gyakorlatok kiválthatják az Achilles-ín adaptációját, ha éveken át rendszeresen stimulálják azt.

A kutatók egy másik felfedezésről is beszámoltak: a „légi fázisokat" tartalmazó gyakorlatok, mint

a kosárlabda és a futás, ahol a láb néha teljesen elhagyja a talajt, nagyobb hatással vannak az Achilles-ínra, mint például az úszás vagy a kerékpározás.

A szakemberek arra a következésre jutottak, hogy akik „légi fázissal" kapcsolatos testmozgást végeznek, lassan kell növelniük az edzési intenzitásukat, amivel lehetővé tehetik az Achilles-ín nagyobb ütési terheléshez való alkalmazkodását.

Hogy pontosan miért van ez így? Arra a további kutatások adhatnak választ.

A tudósok szerint hasznosak lennének a nagyobb mintavételek, amelyekben az ikrek változatosabb edzéstervekkel rendelkeznek és többféle testmozgást végeznek.

Az új tanulmány azonban már most segítséget nyújthat a sportolóknak edzéstervük személyre szabásában, az alkalmi futók technikájának fejlesztésében, az orvosoknak pedig e fontos testrész sérüléseinek kezelésében vagy megelőzésével kapcsolatban.