Az őskori lelőhelyek tele vannak olyan kőszerszámokkal, amelyeknek láthatóan két életciklusa van: megalkották, használták és eldobták őket, mielőtt másodszor is felvették és újra felhasználták volna azokat. Egy új tanulmány érdekes hipotézist állít fel arra vonatkozóan, hogy miért is történt mindez.

A Scientific Reports tudományos szaklapban közzétett kutatás szerint ezeknek az eszközöknek az „újrahasznosítása" arról szól, hogy egyfajta „emlékőrzők" legyenek, amelyek a múlthoz és az előző generációkhoz való kapcsolódást képviselik és jelentik: ezek olyan dolgok, amelyek helyekre, eseményekre és emberekre emlékeztetnek minket.
A régészek összesen 49 kovakőszerszámot vizsgáltak meg, amelyeket Izrael tengerparti síkságának déli részén, a Revadim névre hallgató lelőhelyen ástak ki. A vizsgált eszközök egy körülbelül 500 ezer évvel ezelőtti üledékrétegből származtak.

A tárgyak kovakőre rakódó kémiai bevonatának vizsgálata révén a kutatók meghatározták ezeknek a funkcióját a két különböző használati ciklusban.

A szerszámhasználat egészen szentimentális megvilágítást kapott az új kutatás szerintForrás: Shutterstock

Vajon miért gyűjtötték és hasznosították a történelem előtti emberek azokat az eszközöket, amelyeket eredetileg az elődeik gyártottak, használtak és dobtak el sok évvel korábban? – tette fel a kérdést Bar Efrati, az izraeli Tel Aviv Egyetem régésze a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Nyilvánvalóan nem az alapanyagok szűkössége volt az oka ennek, hiszen a jó minőségű kovakő könnyen beszerezhető volt a területen.

Hozzátette: a motiváció nem lehetett pusztán funkcionális, hiszen az újrahasznosított szerszámok formailag nem voltak szokatlanok, de egyedi felhasználásra sem voltak alkalmasak.

Mikroszkópos elemzéssel a szakemberek megállapították, hogy a szerszámoknak két aktív éle volt: egy régi és egy új.

Úgy tűnik, hogy ezeket a kőtárgyakat másodszor kevésbé megerőltető feladatokra, például puha anyagok, például bőr és állathús kaparására használták, nem pedig vágásra vagy darabolásra. Sőt, úgy tűnik, hogy az eszközök másodszori használata során végzett átalakítások is nagyon minimálisak voltak. Emellett az első használatukból származó sérülések is meghagyták, ami arra utalhat, hogy fontosnak tartották megőrizni az eredeti megjelenésüket.

E nyomok alapján a kutatók úgy gondolják, hogy az eszközök „szentimentális értékkel bírtak", és az általuk felidézett emlékek vagy a múlthoz fűződő konkrét kapcsolataik miatt gyűjtötték össze őket. Más szóval, ezek a mintegy 500 ezer évvel ezelőtt élt, korai emberek nem sokban különböztek tőlünk abban, ahogyan gyűjtötték az emléktárgyakat.