Ez az állat lehetett a világ legrégebbi kardfogú ragadozója

A Diegoaelurus művészi rajza

Körülbelül 40 millió évvel ezelőtt Kalifornia trópusi erdőiben egy vad, szablyaszerű fogakkal felvértezett ragadozó kúszott az árnyékban, türelmesen várva, hogy lecsaphasson a gyanútlan zsákmányra. Ez az ősi emlős akkora volt, mint egy hiúz, és kizárólag húst fogyasztott. Bár mindez nagyon úgy hangzik, mintha egy tigrisről vagy oroszlánról lenne szó, ám egy új tanulmány szerint ennek a kardfogú emlősnek semmi köze a macskafélékhez. Szakemberek szerint inkább egy „úttörő evolúciós kísérlet" lehetett, amely megalapozhatta a jóval később megjelent nagymacskákat.

Az újonnan leírt ragadozó az emlősök rejtélyes, Machaeroidines alcsaládjába tartozik, amelynek a neve görögül „tőrfogat" jelent. Számos kihalt ragadozó tartozik ide, amelyeket gyakran csak „kardfogú macskáknak" neveznek, beleértve a híres Smilodont is.

A Diegoaelurus vanvalkenburghae névre keresztelt vad, ősi ragadozó körülbelül 42 millió évvel ezelőtt élt, és ma úgy tartják, hogy ez az állat a kardfogú emlősök eddig felfedezett, legrégebbi példája a világon.

A felfedezést Ashley Poust, a San Diego-i Természettudományi Múzeum paleontológusa által vezetett kutatócsoport tette. Az állat kövületeit először az úgynevezett Santiago Formációban, egy dél-kaliforniai sziklacsoportban találták meg egy építkezés során. Az alsó állkapocsból és a jól megőrzött fogakból álló kövületeket azonban eddig raktárban tartották, amíg Poust rájuk nem bukkant a múzeum fosszilis könyvtárában.

A furcsa állkapocs azonnal felkeltette a tudós érdeklődését,

aki közelebbről megvizsgálta. Hamarosan kiderült, hogy a kövületek az egyik első, „macskaszerű állatot" képviselik a kizárólag húst tartalmazó étrendet preferáló ragadozók körében.

A Diegoaelurus művészi rajza Forrás: San Diego History Museum

Az élet történetében bekövetkezett nagy változások azért is izgalmasak, mert betekintést engednek az evolúció működésébe és abba, hogyan jutottunk el idáig

– mondta Poust a ZMEScience online tudományos portálnak. – A kizárólagos húsfogyasztás kialakítása nagy változás, és nagyon speciális testrészeket, például éles karmokat, pengeszerű fogakat igényel.

Hozzátette: az új kövület egy kardfogú ragadozóhoz tartozik, amely talán még jobban „specializálódott", mint a többi húsevő.

A PeerJ tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a kardfogak remek adaptációt jelentenek, mert nagyon jellegzetesek, illetve mert többször egymástól függetlenül fejlődtek. Mégis leginkább csak a kövületek miatt tudunk róluk.

A Diegoaelurus izgalmas felfedezés, mert egyike azon kevés fosszíliáknak az első emlőscsoportból, amelynél kardfogak fejlődtek ki, több tízmillió évvel a már ismert kardfogú macskák előtt

– magyarázta Poust.

A kutatóknak nagy kihívást jelentett az alsó állkapocsból hiányzó fog volt, amelyen nem mutatkozott sérülés vagy betegség jele. Ám a San Diego-i helyi haditengerészeti kórházban végzett, nem szokványos CT-vizsgálatnak köszönhetően Poust ki tudta deríteni, hogy az állkapocs csontja teljesen egészséges.

A Diegoaelurus valószínűleg főemlősökre és erszényes állatokra vadászott,

amelyek a fenti lombkoronákon lógtak, de az étrendjében szerepeltek korai tapírok és a fák alatt legelésző birkaszerű növényevők is.