A csillagokhoz igazították építésekor ezt a szent medencét

A szent medence Motya déli részén kapott helyet

Motya egy ősi és hatalmas város volt a San Pantaleo-szigeten, Szicília nyugati partjainál, a Stagnone-lagúnában, Drepanum (modern Trapani) és Lilybaeum (modern Marsala) között. Az itt kutatást végző régészek egy mesterséges tavat találtak, amiről megállapították, hogy az egykor a csillagokhoz igazodó szent medence lehetett.

Motya, amelyet ma San Pantaleo-szigetként ismernek, egy föníciai kikötő volt. A város számos lenyűgöző ókori műemlékét feltárták, amelyek ma is megcsodálhatók. A régészek egy 2500 éves, mesterséges medencét tártak fel a helyszínen, amelyet az 1920-as években katonai kikötőként használtak és Kothonnak neveztek.

A szakemberek szerint ez lehet a Földközi-tenger egyik legnagyobb szent medencéje.

A medencét valószínűleg Krisztus előtt 550 körül építhették, amikor a települést a karthágóiak támadása után újjáépítették egy hatalmas, a csillagokhoz igazodó vallási szentély központi elemeként.

Motya szent medencéje a szakemberek által készített térképen Forrás: Antiquity

Egy évszázadon át azt gondoltuk, hogy Motya városának „Kothon-ja" egy kikötő, ám az új ásatások drasztikusan megváltoztatták ezt az értelmezést: inkább egy szent medence lehetett egy hatalmas vallási épület közepén

– mondta Nigro professzor, a Sapienza Università di Roma munkatársa a HeritageDaily online tudományos portálnak.

A korábbi kutatások a település szélén fedezték fel Ba'al templomát, nem pedig a dokumentumok alapján azonosított és várt kikötőépületeket.

Ez a váratlan felfedezés késztette a tudósokat 2010-ben arra, hogy újbóli vizsgálják meg a helyszínt. A következő tíz évben Nigro professzor és csapata feltárta a medencét, amely hosszabb és szélesebb, mint egy mai, olimpiai uszoda.

Az Antiquity tudományos szaklapban közzétett publikáció szerint nem állt összeköttetésben a tengerrel, és természetes források táplálták.

A szent medence Motya déli részén kapott helyet Forrás: Antiquity

A csapat további templomokat is talált mellette, valamint sztélákat, oltárokat, fogadalmi felajánlásokat és egy talapzatot a tó közepén, amelyen egykor Ba'al szobra állhatott.

Ezek együttesen pedig azt jelzik, hogy egykor szent medencét alakítottak ki a preklasszikus mediterrán térség egyik legnagyobb kultikus komplexumának közepén. A helyszín feltérképezése során kiderült az is, hogy a csillagokhoz igazodik.

A közeli Ba'al-templom az Orion csillagkép felemelkedéséhez igazodik a téli napforduló idején, míg a sztélák és egyéb jellemzők más csillagászati eseményekhez kapcsolódnak

– mutatott rá Nigro professzor. – Ez az égboltról az ősi civilizációk által elért mély ismeretekről tanúskodik.

Hozzátette: a medence lapos felületét használhatták fel ezen égi mozgások nyomon követésére, amelyek mind a hajózás, mind a vallási ünnepek szempontjából fontosak voltak.

A medencét a szakemberek azóta újratöltötték, és a Ba'al-szobor másolatát visszahelyezték a lábazatra.