Sóssá válnak az édesvizeink, és ez hatalmas gondokat okozhat

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Vízi Ökológiai Intézetének kutatói is részt vettek az édesvizek sótartalmának növekedése, azaz szalinizációja szempontjából kiemelt jelentőségű kutatási területek meghatározásában és a globális kutatási prioritások kialakításában. Ezen tématerületek jobb megismerése révén felbecsülhetők az édesvizek szalinizációjának az ökoszisztémákra, illetve az emberi társadalomra gyakorolt hatásai és következményei. A kutatók javaslatait bemutató tanulmány az ökológia egyik legrangosabb folyóiratában, a Trends in Ecology and Evolutionben jelent meg.

Az édesvizek szalinizációja a felszíni vízkészleteket érintő egyik legégetőbb globális probléma napjainkban.

A sótartalom növekedéséhez az intenzív mezőgazdaság, a bányászati tevékenységek és az erősödő urbanizáció is hozzájárulhatnak, és a klímaváltozás várhatóan csak felerősíti ezek hatását.

A szalinizáció a biodiverzitás csökkenéséhez és az élőhelyek működésének megváltozásához vezet, ezáltal pedig a társadalom számára biztosított ökoszisztéma-szolgáltatásokat is veszélyezteti. Bár egyre több kutatás foglalkozik a témakörrel, számos ökológiai és evolúciós kérdés maradt eddig megválaszolatlanul.

Egy nemzetközi kutatócsoport az ÖK szakembereinek részvételével az elmúlt öt évben publikált tudományos cikkek alapján most különböző földrajzi régiókra, illetve biológiai szerveződési szintekre vonatkozóan azonosította a kutatási hiányterületeket. A kutatók a jövőbeli kutatási prioritásokra is javaslatot tettek. E szerint kiemelt hangsúlyt kell helyezni a mikrobiális ökológiára, a funkcionális ökológiai megközelítésekre és ezen belül a funkcionális genomikai vizsgálatokra, illetve a táji léptékű, valamint az ökoszisztéma szintjén mérhető folyamatok vizsgálatára is.

Feltűnő például, hogy Észak-Amerikához viszonyítva Európában milyen kevés kutatás foglalkozott az utak sózásának hatásaival. Az is szembetűnő, hogy a makrogerinctelenekkel és a zooplanktonnal globálisan sokkal több vizsgálat folyt, mint például az elsődleges termelőkkel vagy az olyan magasabb szintű szervezetekkel, mint a gerincesek"

– magyarázta Vad Csaba, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének munkatársa. Hozzátette: „Az élőhelyek szintjén sokkal nagyobb figyelmet kaptak eddig a folyók és a patakok, valamint a nagyobb tavak. Ugyanakkor a globális szinten rendkívül nagy biodiverzitású kisebb víztestekkel ‒ például kistavakkal, sekély tavakkal vagy időszakos patakokkal ‒ kapcsolatos kutatások száma elenyésző, pedig ezek a legnagyobb számban előforduló élőhelyek világszerte, és a változó vízjárás, valamint a szalinizáció együttes hatása hatványozottan fenyegeti őket."

A kutatók azt remélik, hogy a most publikált közlemény felhívja a figyelmet az édesvizek szalinizációjának problémájára, amelynek sikeres kezelése érdekében a tanulmány hangsúlyozza a tudományos közösség, a gyakorlati szakemberek, a helyi közösségek és a döntéshozók közötti együttműködés jelentőségét is.

Az összefoglaló cikk elkészítését az ÖK részvételével megvalósuló H2020 AQUACOSM-plus projekt részeként megrendezett „A vízi ökológia nagy kihívásai" webináriumsorozat keretében kezdeményezték.