A Magyar Természettudományi Múzeum tudósai értékes eredményekkel gazdagították a biodiverzitás-kutatást - tájékoztatta szerkesztőségünket a szervezet. Összesen hatvankilenc tudományra új fajt és nyolc új nemzetséget írtak le a múzeum kutatói. Természetrajzi örökségünk legújabb kincseit huszonnyolc országból írták le, Amerikától Afrikán és Eurázsián át Új-Guinea szigetéig.
A feldolgozatlan példányok meghatározását jelenti
Ahogy arról a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) tájékoztatott, a muzeológus kutatóinak az egyik legfontosabb feladata a gyűjteményekben őrzött példányok tudományos feldolgozása, és az ennek során elért tudományos eredmények közlése. A múzeum legtöbb gyűjteményében a gyakorlatban ez a feldolgozatlan példányok meghatározását jelenti.
Időről-időre a szakértő munkatársak a tudomány számára még ismeretlen fajokat fedeznek fel és írnak le.
Kiemelték, hogy a taxonómiai kutatómunka során a kutatók a múzeumi gyűjteményi példányok és a legkülönfélébb nyelveken és korokban született fajleírások áttanulmányozásával bizonyosodnak meg arról, hogy valóban egy mostanáig ismeretlen élőlény példányaival van dolguk, majd a nemzetközileg elfogadott előírásoknak megfelelő tudományos leírással és elnevezéssel egy szakfolyóiratban publikálják az új taxont.
A 2021-es évben a múzeum 14 kutatójának összesen 69 tudományra új faja és 8 új nemzetsége jelent meg tudományos szakfolyóiratok lapjain.
Hatvankilenc új faj
A hozzánk eljuttatott közelmény szeirnt a Magyar Természettudományi Múzeumban 2021-ben leírt 69 tudományra új faj közül 68 állat, egy pedig fosszilis, miocén kori növény.
Az új állatfajok többsége – ahogy az egész biodiverzitás zöme – rovar.
A múzeum rovarászai 58 tudományra új fajt jegyeztek:
- Makranczy György 27 holyvafajt (a holyvák a bogarak népes rendjébe tartoznak);
- Vas Zoltán 13 fürkészdarázsfajt;
- Bálint Zsolt (és munkatársai) nyolc boglárkalepkefajt;
- Sáfián Szabolcs további öt boglárkalepkefajt;
- Tóth Balázs három bagolylepkefajt;
- Sziráki György egy lisztesfátyolkafajt;
- Kovács Tibor (és munkatársa) egy szitakötőfajt.
A rovarokon kívül a gerincteleneket a puhatestűek képviselik:
- Varga András Magyarországról írt le két új édesvízi csigafajt,
- Fehér Zoltán (és munkatársai) Olaszországból egy új szárazföldi csigafajt, míg
- Szabó János (és munkatársa) hat új fosszilis, jura időszaki tengeri csigafajt közölt Indiából.
A szakemberek szerint jóval ritkábbnak mondható az új gerinces állatfajok felfedezése, ám a múzeum kutatói évről-évre azért mégis megörvendeztetik a világot egy-egy új gerinces fajjal is – idén Vörös Judit (és munkatársai) Ecuadorból írtak le egy új békafajt.
Nyolc új nemzetség
A szervezet rámutatott: új nemzetséget (genuszt) leírni alapvetően két esetben indokolt. Az egyik az, amikor egy újonnan felfedezett faj annyira különbözik a legközelebbi ismert rokonaitól, hogy egyben egy új nemzetség képviselőjének is tekinthetjük: ekkor az új fajt és az új nemzetséget egyszerre írják le.
A másik eset az, amikor a korábban egy nemzetségbe sorolt fajok összehasonlító taxonómiai vizsgálata, revíziója során két (vagy akár több) jól elkülönülő leszármazási ágra csoportosíthatók a fajok, így
az újonnan felismert csoport számára célszerű egy új nemzetséget felállítani.
A Magyar Természettudományi Múzeumban 2021-ben leírt új nemzetségek közül egy indiai fosszilis csiga- és egy hazai fosszilis növénynemzetség az előbbi, míg hat új zuzmónemzetség az utóbbi esetre szolgáltat példát.
Az új taxonok földrajzi eloszlása
A közleményből kiderül, hogy a világ összesen 28 országból írtak le tudományra új fajokat 2021-ben az MTM dolgozói. Földrajzi eloszlásuk szépen tükrözi a múzeum biodiverzitás-kutató tevékenységének a Kárpát-medence kutatása melletti hagyományos, esetenként már évszázados múltú erősségeit: Ázsia középső, keleti és déli részei mellett Új-Guinea térsége és Afrika zoológiai kutatása is erősen magán viseli a Magyar Természettudományi Múzeum egykori és mai szakembereinek névjegyét. Amerika taxonómiai kutatásában általában kisebb a szerepük, mint az Óvilágéban, de a 2021-es évben e téren is jelentős eredmények születtek.
Bárminemű, bármely fajhoz kapcsolódó tudás alapja a leíró taxonómiai tevékenység, hiszen amíg valamit nem tudunk nevén nevezni, más fajoktól megkülönböztetni, addig rá vonatkozó biológiai vagy alkalmazott módon hasznosuló ismeretekről sem beszélhetünk – emelték ki a közleményben. – Az evolúciós (a faj kialakulása) és a személyes történet (a faj felfedezése, leírása) találkozása teremti meg a lehetőséget, hogy az egész emberiség számára értékes tudás és akár valamilyen alkalmazott formában hasznosuló ismeret lehessen az eredmény.