Jóval azelőtt, hogy az inkák hatalomra jutottak volna Peruban és ünnepelni kezdték volna a napistenüket, egy kevéssé ismert civilizáció megépítette a legkorábbi, eddig ismert csillagászati obszervatóriumot az amerikai kontinensen. És bár nem olyan régiek, mint például a Stonehenge, ezeket az Chankillóként ismert ősi romokat az „emberi kreatív zsenialitás remekművének" tekintik. Ráadásul olyan, egyedülálló tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek sehol máshol a világon nem láthatók.

A perui sivatagban található régészeti lelőhely összesen tizenhárom kőtornyot rejt, amelyek együtt követik egy domb horizontját északról délre. A figyelemre méltó építményen kívül, amelyet Tizenhárom toronyként ismernek, az úgynevezett csillagvizsgáló romjai közé tartozik egy háromfalú dombtetőn álló komplexum, az Erődített Templom, valamint két épületegyüttes, az Obszervatórium és az Adminisztratív Központ.

A több mint 2300 évvel ezelőtt elhagyott helyszín évszázadok óta rejtély az utazók számára.

A régészek csak a 21. század fordulóján, a hivatalos ásatások során jöttek rá a hely valódi értékére.
A kopár sivatagi tájon a dombtetőn magasodó kőépítmények nagyjából 300 méteren ívelnek át, és nem tűnnek feltűnőnek. Ám mindez egy másik történetet mesél el hajnalban és alkonyatkor, írja a ScienceAlert online tudományos portál.

Chankillo temploma PerubanForrás: Janine Costa/AFP via Getty Images

Ahogy a Nap felkel keleten, valahol a tornyok gerincén egy fénygömb jelenik meg.

Ahogy pedig megyünk előre az évben, úgy változik a napkelte helyzete, így a fény játéka is. A nyári napfordulókor például a napfelkelte a jobb szélső toronytól jobbra tűnik fel. Míg a téli napfordulókor a napfelkelte a bal szélső toronytól balra látható.
Chankillo tornyait egykor igen gondosan helyezték el: ha a szemlélő egy adott megfigyelési ponton állt a gerinc alatt, akkor két-három napon belül meg tudta jósolni az évszakot, pusztán napkelte vagy napnyugta alapján. A nyugat felé, a gerinc felé néző megfigyelőpont – ez az úgynevezett Csillagvizsgáló szerkezet – a naplementét használta. A keleti megfigyelési pontnak vélt helyén csak egy rész hiányos, aminek csak a kőből készült körvonala maradt meg. A szeptemberi napéjegyenlőséget például úgy lehet meghatározni, amikor a Nap lenyugszik a hatodik és a hetedik torony között.

A korai, szoláris obszervatóriumot tervező ősi civilizációt alig ismeri a tudomány, de a szakemberek szerint ez lehetett az egyik legrégebbi kultúra Amerikában, ami ráadásul több mint 1000 évvel megelőzte a csillagászatban is jeleskedő inka kultúrát.

Miután az ennek a civilizációnak tulajdonított Chankillo romok a perui Casma folyó és a Sechin folyó közötti tengerparti sivatagban találhatók, az eredeti építőket ma Casma-Szecsin kultúra néven ismerjük. Az inkákhoz hasonlóan ez a civilizáció is valószínűleg valamiféle istenségnek tartotta a Napot. Az egyes toronyokhoz vezető lépcsők emellett arra utalnak, hogy a helyet egykor különböző rituálékhoz használták.

A régészeti ásatások szerint a csillagvizsgáló valószínűleg valamikor időszámításunk előtt 500 és 200 között épült. Ezután a helyszínt valamiért elhagyták, a tornyok pedig tönkrementek. Az ősi csillagvizsgálóról további részleteket a Csillagászati Örökség portálja árul el.