A római államférfi és filozófus, Marcus Tullius Cicero ingadozó értékű érmékről írt Krisztus előtt 44-ben, az erkölcsi vezetésről szóló esszéjében. Évszázadokkal később ez a legrövidebb említés egy régóta tartó történelmi vitát szült; erre pedig most maguk az érmék „válaszoltak".

A történészek régóta vitatkoznak azon, hogy mire gondolhatott Marcus Tullius Cicero, államférfi és a tudós, amikor azt írta, hogy „az érmét úgy dobálták fel, hogy senki sem tudta meg, mije van". A kutatók úgy gondolják, hogy most megfejtették ezt a rejtvényt.

A római állam a csőd szélén billegett időszámításunk előtt 91-ben, legalábbis részben az olasz szövetségeseik elleni "szociális" háború miatt, akik állampolgárságot akartak, valamint szavazati jogot a római választásokon. Időszámításunk előtt 89-re Róma adósságválságba süllyedt, és Cicero passzusa is azt sugallta, hogy az emberek elvesztették bizalmukat valutájukban, a dénárban is.

A dénár a rómaiak kora óta számos országban, így a Magyar Királyságban is egykor használt pénzegység illetve pénzérmék neveForrás: (Enrique Íñiguez Rodríguez/Wikimedia Commons/CC BY-SA 4.0

 Cicero arról mesél, hogy a római tribunusok hogyan keresték fel a praetorok kollégiumát a válság megoldása érdekében, mielőtt Marco Mario Gratidiano kizárólagos hitelt érdemelt volna a kollektív erőfeszítésért  

– mondta Kevin Butcher, a Warwicki Egyetem régésze a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Az egyik elmélet szerint Gratidianus az ezüst dénár és a bronz közötti árfolyamot rögzítette, amelynek a súlya csak nemrégiben csökkent; a másik pedig az, hogy közzétett egy módszert a hamis dénárok kimutatására, és így helyreállította a pénzverésbe vetett hitet.

A római tribunusoknak az ókori Róma legmagasabb rangú katonatisztjeit nevezték; míg a praetorok feladata a városi rend fenntartása, illetve ezen belül a polgári és büntetőjogi ügyekben való bíráskodás volt.

A szakemberek szerint Cicero szóválasztása sajnos túlságosan is homályos ahhoz, hogy a történészek pontosan meghatározhassák, hogy mi is történt.

Úgy vélik, talán nem is a monetáris történelem megvilágítása volt a célja, hanem csak illusztrációként használta fel az esetet, amikor egy római bíró rosszul ismerte el mások munkáját.

A szenátus Cicero korában (Cesare Maccari festménye)Forrás: Wikimedia Commons

Egy folyamatban lévő projekt részeként Butcher és munkatársai elemezték az ezekben az években vert érmék összetételét. Minimálisan invazív mintavételi technikákat alkalmaztak, hogy megakadályozzák az istenek és római vezetők képével díszített, értékes ezüst ereklyék megrongálódását, amelyeket először időszámításunk előtt 211-ben vezettek be pénzeszközként.A kutatók azt találták, hogy időszámításunk előtt 90 előtt a dénár tiszta ezüstből állt, de öt évvel később már 10 százalékkal csökkent.
A dénár ezüsttartalma először 95 százalék alá esett, majd 90 százalékra, egyes érmék akár 86 százalékra, ami súlyos valutaválságra utal – összegezte a kutatás eredményeit Matthew Ponting, a Liverpooli Egyetem régésze.

Hozzátette: a pénzeszköz leértékelődése összhangban van a pénzügyi viszályok egyéb bizonyítékaival, beleértve azt is, hogy az állam szokatlan intézkedést hajtott végre a közterületek eladása miatt, gabonavásárlás céljából időszámításunk előtt 89-ben, később pedig megadóztatta a polgárokat a birodalom pénzügyi stabilitásának biztosítása érdekében.