Titokzatos mezoamerikai komplexumot fedeztek fel

A La Quemada komplexum

La Quemada névre hallgat az a mezoamerikai komplexum, amely a mexikói Zacateca középső részén található, a Malpaso-völgyben: egy kicsi, központi hegyen rejtőzik. A terület északi határán vagy perifériáján elhelyezkedő La Quemada különböző értelmezések tárgya: a kutatók a települést különböző, regionális kultúrákkal társítják.

A régészeti lelőhelyet Teotihuacán erődjeként, a Purépecha Birodalom központjaként, a chichimeca nomád és fél nomád népek komplexumaként és a 18. századi „szeszélyeként" is jellemezték már. Szakemberek szerint a La Quemada a chicomoztoc törzs legendás helyének számított, amelyet az utókor számára aztékokként ismert nahuatl nyelvű népek – többek között a mexikák, tepanecek és acolhuák a mitológiai otthonuknak tekintettek, írja a HeritageDaily online tudományos portál.

La Quemada megszállása az úgynevezett epiklasszikus időszakra (időszámításunk szerint 600–900) nyúlik vissza, bár a tudomány korábbi és későbbi időpontokat is feljegyzett, ami miatt a letelepedés és a megszállás mértéke sem egyértelmű a tudósok számára.

A terület három komplexumra oszlik és falazott emelvényekből áll, amelyek a felső szerkezetek alapjául szolgáltak. A helyszínen nagy számban szertartásos épületek találhatók, amelyek közül néhány akár ötven teraszrészből és tizenhárom vagy több piramisból álló komplexum.

A La Quemada komplexum Forrás: Shutterstock

Az építészeti elemeket riolitból (az egykori vulkánkitörésekkor a felszínre került savanyú magmás kőzet, mely a sűrűn folyó felszínre tört lávából dermedt meg, ami a legtöbb szilícium-dioxidot tartalmazza) és a hegyoldalból helyben bányászott gránitlapokból építettek fel.

Az elsődleges építmények a következők: a Salón de las Columnas (oszlopcsarnok), a Juego de Pelota (labdajátékterem), az El Cuartel (székhely), a Ciudadela (megerősített védőkert), a Pirámide de los Sacrificios (áldozati piramis) és a 12-es méter magas Pirámide Votiva (fogadalmi piramis). A komplexumot a Muralla veszi körül, ami egy négy méter magas és három méter vastag védőfal, és amely a hódoltság vége felé épülhetett.

Az ásatások során a szakemberek kiterjedt emberi csontváz-lerakódásokat, tagolatlan és megégett csontokat, felfüggesztett koponyákat és padló alatti temetkezéseket találtak.

A csontok egy részét valószínűleg az ősök tiszteletére helyezték el, míg mások az ellenségeké lehetett, és az „erőszakban gyökerező társadalmi rendet szimbolizálták".