Ez váltotta ki a világ legnagyobb éghajlati katasztrófáját

Hogy lehet túlélni egy szupervulkán kitörését?

Hogy megértsék, mi váltotta ki a világ legnagyobb éghajlati katasztrófáját, a tudósok egy konkrét eseményt vizsgáltak meg. Azt, amikor egy vulkánkitörés a mai Szibéria területén hatalmas mennyiségű üvegházhatású gázt lövellt a légkörbe. A bizonyítékok viszont arra utalnak, hogy az éghajlat már ezt megelőzően megváltozott.

Nyilvánvalóan nyomot hagyott a bolygón

Ahogy arra a szakemberek rámutattak, a tengerfelszín hőmérséklete több mint 6-8 Celsius fokkal nőtt a szibériai kitörést megelőző több százezer évben. Utána ismét emelkedni kezdett a hőmérséklet, de olyannyira, hogy az

az összes akkoriban élő faj 85-95 százalékának kihalásához vezetett.

A szibériai kitörés nyilvánvalóan nyomot hagyott a bolygón, de a szakértők továbbra is tanácstalanok voltak azzal kapcsolatban, hogy mi okozhatta a kezdeti felmelegedést.

A tudósok azonosították, mi váltotta ki a világ legnagyobb éghajlati katasztrófáját Forrás/Illusztráció: Katrina Kenny

Kutatásunk szerint Ausztrália saját ősi vulkánjai nagy szerepet játszottak

– mondta Timothy Chapman, a University of New England geológiai posztdoktori ösztöndíjasa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A szibériai eseményt megelőzően Új-Dél-Wales északi részén katasztrofális kitörések vulkáni hamut lövelltek a keleti parton.

Ezek a kitörések viszont olyan méretesek voltak, hogy elindították a világ valaha volt legnagyobb éghajlati katasztrófáját: ennek bizonyítékai ma Ausztrália vastag „üledékkupacainak" a mélyén rejtőznek.

Ősi vulkánok nyomában

A Nature szaklapban most megjelent tanulmány megerősíti, hogy Kelet-Ausztráliát ismétlődő „szuperkitörések" rázták meg 256 és 252 millió évvel ezelőtt. Ezek több tekintetben is különböznek a passzívabb szibériai eseményektől. Ezek a katasztrofális robbanások hatalmas mennyiségű hamut és gázokat bocsátottak a légkörbe.

De vajon túl lehet élni egy szupervulkán kitörését? Forrás: Flickr

Ma ennek bizonyítékát látjuk az üledékes kőzetben lévő világos színű vulkáni hamurétegekben

– mutatott rá Ian Metcalfe, az University of New England adjunktusa. – Ezek a rétegek Új-Dél-Wales és Queensland hatalmas területein találhatók, egészen Sydney-től Townsville közeléig.

Hozzátette: a tanulmány ennek a hamunak a forrását az Új-Dél-Wales New England-i régióban azonosította, ahol a vulkánok erodált maradványait őrzik.

Bár az erózió a bizonyítékok nagy részét eltávolította, az immár ártalmatlannak tűnő sziklák a „rettenetes kitörések feljegyzései". A keletkezett hamu vastagsága és terjedése összhangban van az ismert legnagyobb vulkánkitörések némelyikével.

Mekkora volt ez a „szuperkitörés"?

A szakemberek szerint négymillió év alatt legalább 150 ezer köbkilométer anyag tört ki az Új-Dél-Wales északi részén található vulkánokból. Emiatt hasonlítanak az egyesült államokbeli Yellowstone és az új-zélandi Taupo szupervulkánjaihoz.

Perspektivikusan: a Vezúv időszámításunk szerint 79-es kitörése, amely elpusztította Pompeji olasz városát, mindössze 3-4 köbkilométer kőzetet és hamut termelt; és a halálos Mt St Helens kitörés 1980-ban körülbelül 1 köbkilométert jelentett

– magyarázta Luke Milan, University of New England kutatója. – Az ausztrál kitörések viszont többször is beborították volna a teljes keleti partot, helyenként akár méternyi vastag hamuval, miközben az üvegházhatású gázok tömeges kiáramlása pedig globális klímaváltozást válthatott ki.

"Hagyományos" vulkánkitörés Forrás: pixabay

Hozzáfűzte: az ősi üledékes kőzetek egyfajta idővonalat adnak a kitörések okozta környezeti károkról. Ironikus módon a bizonyítékokat a szénmezők őrzik meg.

A mai kelet-ausztráliai szénlelőhelyek azt mutatják, hogy a föld nagy részét régebben ősi erdők borították.

A szuperkitörések után azonban ezek az erdők 252,5–253 millió évvel ezelőtt, mintegy 500 ezer éven át tartó bozóttüzek sorozatában hirtelen véget értek. Az ökoszisztéma ezután összeomlott, és a legtöbb állat kihalt.

Az ezt követő szibériai kitörések csak tovább fokozták az ausztrál szupervulkánok pusztítását.

A katasztrofális esemény az összes ókori kontinenst érintette. Jelentős hatást gyakorolt az élet evolúciójára; ami végül a dinoszauruszok felemelkedéséhez vezetett.