Földönkívüliektől származhat a titokzatos jel

Negyvenöt éve talány az elhíresült "Hűha!" jelsorozat

1977. augusztus 15-én dr. Jerry E. Ehman csillagász, a SETI program kutatója éppen az Ohiói Állami Egyetem „Big Ear" nevet viselő rádióteleszkópjával figyelte az égboltot, amikor egy teljesen szokatlan és az átlagos kozmikus zörejeknél sokkal erősebb jelet fogott. A furcsa rádiójel mindössze 72 másodpercig volt fogható, és azóta egyszer sem ismétlődött meg. Ehman első megdöbbenésében a kinyomtatott jelsorozat mellé a „Wow!" (Hűha!) szót firkantotta oda. A titokzatos jelsorozat - amelynek mind a mai napig sem az eredetét, sem pedig a pontos forrását nem sikerült egzakt módon tisztázni – ezért vonult be »Hűha!« jelként a rádiócsillagászati és a földönkívüli civilizációk nyomait kereső kutatásokba. Noha sokan megkérdőjelezték a "Hűha!" jel földönkívüli eredetét, egy új kutatás szerint még sem zárható ki a híres rádiójel mesterséges eredete.

Sem előtte, sem pedig utána nem észleltek még hasonlót

Idén lesz negyvenöt éve, hogy 1977. augusztus 15-én dr. Jerry E. Ehman az Ohiói Állami Egyetem „Big Ear" (Nagy fül) nevű rádióteleszkópjával egy 72 másodpercig tartó keskeny sávú rádiójelet észlelt. Amikor néhány nappal később Ehman a részletes kiértékeléshez kinyomtatta az augusztus 15-i észlelés adatsorát, azonnal feltűnt neki az a 72 másodpercig tartó jel, ami a SETI kutatóját egy földönkívüli civilizációtól várt rádiójel hipotetikus mintázatára emlékeztette.

Az Ohiói Állami Egyetem híres Big Ear nevet viselő rádióteleszkópja Forrás: YouTube

E felismerés hatására írta a papírlapra az elhíresült „Hűha!" megjegyzést.

A leporellón bekarikázott 6EQUJ5 kód a jelsorozat intenzitására, 1 és 9 közötti erősségére utal. A valamivel több mint egy percig fogott szignál U-val jelölt 30,000 és 30,999 közti jelerőssége volt a legmagasabb érték, amit a rádióteleszkóp fogott. A jel sávszélessége kevesebbnek bizonyult 10 kHz-nél, és csak egy csatornában volt megfigyelhető.

Az elhíresült jelsor Ehman "Wow!" megjegyzésével Forrás: Big Ear Radio Observatory and North American Astro Physical Observatory (NAAPO).

A „Wow!" jel frekvenciájára Ehman 1420,456 MHz, míg kollégája, J.D. Kraus 1420,356 MHz értéket adott meg; mindkét érték nagyon közel áll a hidrogénvonal frekvenciájához.

A rádiójel forrásának pontos helyét ugyanúgy nem sikerült meghatározni, mint az eredetét.

A különleges szignál jellemzői teljesen eltértek a kozmikus háttérzajok, vagy más ismert rádióforrások mintázatától.

A SETI rádióteleszkópokkal kutat idegen civilizációk után Forrás: Seth Shostak/SETI Institute

A földönkívüli intelligenciát kereső SETI (Search for Extra-Terrestrial Intelligence) multidiszciplináris kutatási program szaktudósai korábban már kidolgozták a feltételezett földönkívüli civilizációk által kibocsátott mesterséges eredetű rádiójelek jellemzőinek modelljét. A „Hűha!" jel kitűnő összhangban állt ezzel a modellel.

A "Hűha!" jel felfedezője, dr. Jerry E. Ehman csillagász, a SETI program kutatója Forrás: Big Ear Radio Observatory

Nem véletlen, hogy az elmúlt négy és fél évtizedben számos tudós próbált pontos magyarázatot adni a titokzatos jel eredetére, ám de mind a mai napig nem sikerült megtalálni a mindenre kiterjedő egzakt választ.

Kizárták, hogy műholdtól vagy üstökösöktől származzon a titokzatos jel

A szkeptikusok, akik eleve kétségbe vonták azt a lehetőséget, hogy a „Hűha!" jel földönkívüli eredetű, először azzal magyarázták a jel mesterséges forrásra emlékeztető mintázatát, hogy az egy műholdtól származhat. De végül az erre fókuszáló kutatások nem vezettek eredményre, mert egyetlen jelforrásként azonosítható „gyanús" műhold nyomára sem sikerült rábukkanni.

Voltak, akik szerint egy műhold bocsáthatta ki a mesterséges jelet (a kép illusztráció) Forrás: Wkimedia Commons /NASA

Antonio Paris, a St. Petersburg College csillagásza azzal vélte felfedhetőnek a titok nyitját, hogy a „Hűha!" jel kibocsátásáért a 266P/Christiensen, illetve a 335P/Gibbs üstököspárt tette felelőssé. Ez az elsőre tetszetősnek tűnő magyarázat azonban mint kiderült, több sebből is vérzett. Ahogy arra a „Wow!" szignált detektáló dr. Jerry E. Ehman rámutatott, az üstökösök mindig diffúz jelként jelennek meg a rádióteleszkóp antennáján, ám a „Hűha!" ettől gyökeresen eltérő képet mutatott.

Az egyik "gyanúsított", a 266P/Christiensen üstökös Forrás: Astronomy Now/NASA

Az is bebizonyosodott, hogy a „Wow!" jel detektálásának időpontjában a 266P/Christiensen és a 335P/Gibbs üstököspár nem volt a rádióteleszkóp látómezejében, vagyis nem lehettek a sugárzás forrásai. Végül, az ütökösök nem abban a frekvenciasávban sugároznak, amelyben a „Hűha!" jelet fogták.

Az elhíresült jel így továbbra is különféle spekulációk forrása maradt.

Sem előtte, sem pedig azóta nem észleltek a „hűhához" hasonló kozmikus jelet.

Negyvenöt éve talány az elhíresült "Hűha!" jelsorozat Forrás: Ilf Science

A „Hűha!" jelnek a hidrogénvonal frekvenciájához nagyon közel álló tartománya az egyik legtisztább frekvencia, ami nagyrészt mentes a kozmikus háttérzörejektől,

vagyis ideális tartománynak számít két hipotetikus civilizáció közötti üzenetváltáshoz.

John Kraus, az Ohiói Állami Egyetem Rádiócsillagászati Obszervatóriumának igazgatója Carl Sagan, a neves amerikai csillagász számára 1994 elején írt levelében az előbbieket osztva kifejtette, hogy a „Wow!" erősen földönkívüli intelligenciára utaló jel, ezért reménykedik, hogy egyszer még megismétlődik a jövőben.

Carl Sagan, a világhírű amerikai csillagász és ismeretterjesztő Forrás: CBS / Eduardo Castaneda

A világűr mélye azonban hallgat: a „Hűha!" jelet 1977 augusztusa óta egyszer sem sikerült ismét „lefülelni".

Találtak egy roppant ígéretesnek látszó jelöltet

Alberto Cabarello amatőrcsillagász egy olyan új felfedezésről számolt be a közelmúltban, ami - véleménye szerint - alkalmas lehet a 45 éves rejtély gyökereinek a feltárásra. Cabarello az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) Gaia űrtávcsövének több mint egymilliárd csillagot tartalmazó adatbázisát vizsgálta át, számítógépes analízissel.

Alberto Cabarello amatőr csillagász, az Exoplanets Chanell egyik társalapítója Forrás: EarthSky/Alba Villar/ Faro de Vigo.

Cabalerro – aki az Exoplanets Chanell egyik társalapítója – az arXiv preprint szerverre feltöltött cikkében azt írja, hogy a Gaia adatbázisában olyan, a Naphoz hasonló csillagokat keresett, amelyek potenciálisan intelligens életnek is otthont adható exobolygókkal rendelkeznek, vagy rendelkezhetnek.

A Gaia űrteleszkóp illusztrációja Forrás: European Space Agency - D. Ducros, 2013

(Az ESA 2013-ban elindított Gaia projektje az égbolt valaha létezett legrészletesebb csillagkatalógusának, illetve térképének összeállításán dolgozik. Eddig mintegy 1,3 milliárd csillagot térképeztek fel.) Cabarello azzal érvel, hogyha a „Wow!" jel földönkívüli intelligenciától származik, azt legnagyobb valószínűséggel az egyik galaxison belüli exobolygóról sugározhatták.

Óceánnal borított exobolygó illusztrációja Forrás: Science Photo Library/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Mark Garlick/Science Photo Libra

A keresési eredmények tanulmányozása során

Cabarello megtalálta azt, ami a legjobban megfelel a képnek,

egy olyan, a Gaia katalógusában a 2MASS 19281982-2640123 számot kapott csillagot, amely szinte a Nap tükörképe – és ami azon az égboltrészen található, ahol a „Wow!" jel keletkezett.

Az égboltnak az a kinagyított területe, ahonnan Cabalerro kutatása szerint a "Wow!" jel származik Forrás: NASA/ESA

"Úgy tűnik, az egyetlen lehetséges napszerű csillag a „Wow!" jeltartományban a 2MASS 19281982-2640123" – írja Cabalerro a publikációjában. A Naphoz hasonlóan G-színképosztályba tartozó csillag mind a tömegét, mind a fényerejét, mind pedig a sugárzási viszonyait tekintve valóságos ikertestvére a központi csillagunknak. A számítások szerint a 2MASS 19281982-2640123 felszíni hőmérséklete mindössze 5 Celsius fokkal magasabb a Nap hőmérsékleténél.

A legígéretesebbnek tűnő jelölt, a 2MASS 19281982-2640123 katalógusszámú csillag kinagyított képe Forrás: EarthSky/Discover

Cabarello megjegyzi, hogy noha van más 14 további lehetséges jelölt is a kérdéses területen (a Nyilas csillagképben - a szerk.), de ezek közül a 2MASS 19281982-2640123 lehet a legjobb kiindulópont azoknak a csillag körüli feltételezett exobolygóknak a felkutatásához,

amelyek egyikéről akár a „Wow!" jel is származhat.

Noha nem zárható ki, hogy a híres „Hűha!" földönkívüli eredetű jel, de ennek kétséget kizáró bizonyosságához további kutatások szükségesek. A SETI szakértői és Alberto Cabalerro szerint ennek a 2MASS 19281982-2640123 jelű csillag feltételezett exobolygói utáni kutatás lehet a következő lépcsőfoka.