Tudja-e, miért kezdtek az emberek egyiptomi múmiákat enni?

Egy múmia vizsgálata, Paul Dominique Philippoteaux 1891-es festményén

Bármilyen hihetetlenül is hangzik, az emberek évszázadokon át tényleg fogyasztottak múmiákat. De vajon miért gondolták azt, hogy ez a fajta „kannibalizmus" jót tesz az egészségüknek? A válasz bepillantást enged az európai történelem egyik legbolondabb zűrzavaraiba, abban az időben, amikor az európaiak megszállottjai voltak az egyiptomi múmiáknak.

Hitték, hogy képesek kúrálni a különböző nyavalyákat

Az ókori egyiptomiak bekötözött tetemei vezérelték azt a középkortól a 19. századig terjedő hiedelmet, miszerint az őrölt és mumifikált emberi maradványok gyógyhatással bírnak és a bubópestistől a fejfájásig bármit képesek meggyógyítani.

A viktoriánus korban élőknek ráadásul hátborzongató elképzelések születtek a vacsora utáni szórakozásról.

A múmiákat évszázadokon át különböző okokból keresték Forrás: Cairo University

Az abba vetett hit, hogy a múmiák képesek kúrálni a különböző nyavalyákat, évszázadokon át arra késztette az embereket, hogy valami borzasztó ízű dolgot nyeljenek le. A mumifikálódott testekből előállított, az egyiptomi sírokból Európába visszahozott múmiák maradványaiból létrehozott termékeket

a szegények és gazdagok évszázadokon át fogyasztották feltételezett gyógyhatása miatt, amit a patikusok boltjaiban szereztek be.

A 12. században a patikusok ugyanis őrölt múmiákat forgalmaztak a „túlvilági gyógyhatásuk" miatt. A múmiák a következő 500 évben receptre felírt gyógyszerekként kerültek forgalomba. Az antibiotikumok nélküli világban az orvosok koponyákat, csontokat és húst írtak fel a fejfájástól a duzzanat csökkentéséig vagy a pestis gyógyításáig.

Patikákban árulták a „múmiagyógyszereket"

De a múmiák fogyasztásának „divatja" nem győzött meg mindenki. Guy de la Fontaine, egy királyi orvos például kételkedett abban, hogy a múmia valóban hasznos gyógyszer vagy sem. A szakember halott parasztokból hamisított múmiákkal is találkozott Alexandriában 1564-ben.

Rájött, hogy az embereket meg lehet vezetni, tehát bár azt hitték, de nem mindig fogyasztottak valódi, ősi múmiákat.

A hamisítványok azonban szemléltetnek egy fontos dolgot: állandó kereslet mutatkozott a gyógyászatban felhasználható múmiahús iránt, és az igazi egyiptomi múmiák kínálata ezt már nem tudta kielégíteni.

Múmia tárolására használt tégely, amiben mumifikálódott emberek földi maradványaiból készült gyógyszer van Forrás: Wikimedia Commons, CC BY

A patikusok és gyógynövényeket árusítók még évszázadokon át, a 18. században is adtak ki úgynevezett múmiagyógyszereket a pácienseknek.

Ám akadt a dolognak egy másik megközelítése is: nem minden orvos gondolta úgy, hogy száraz, az öreg múmiák adják a legjobb gyógyszert. Néhány doktor úgy vélte, hogy a friss húsnak és vérnek van olyan életereje, amely hiányzik a régóta halottakból. A „friss" szó még a legkétkedőbb nemeseket is meggyőzte.

Anglia Stuart-házi királya, a 1660–1685 között uralkodó II. Károly angol király emberi koponyákból készült gyógyszereket szedett be miután egyfajta idegrohamot kapott.

És nem ő volt az egyetlen: az orvosok 1909-ig általában véve használták az emberi koponyákat bizonyos neurológiai állapotok kezelésére. A királyi és társadalmi elit számára a múmiaevés „királyilag megfelelő" gyógyszernek tűnt, mivel az általuk nagyrabecsült szakemberek azt állították, hogy a múmiák fáraókat rejtenek.

Szórakozás céljából bontották ki a múmiákat

Napóleon 1798-ban indult első expedíciójára Egyiptomba, amely felkeltette az európaiak kíváncsiságát és lehetővé tette a 19. századi Egyiptomba utazók számára, hogy egész múmiákat szállítsanak Európába, amelyeket szó szerint az utcáról vásároltak. Ám a 19. században az emberek már nem fogyasztottak múmiákat a különböző betegségek gyógyítása címén.

A viktoriánus korban tehát új mulatságot találtak: „kicsomagoló partikat" rendeztek, ahol az egyiptomi holttesteket bontották ki szórakoztatás céljából privát bulikon.

Egy múmia vizsgálata, Paul Dominique Philippoteaux 1891-es festményén Forrás: Wikimedia Commons

A korai, ilyen típusú eseményeknek orvosi tekintélyük volt: 1834-ben Thomas Pettigrew sebész kibontott egy múmiát a Royal College of Surgeons-ben. Az ő idejében a boncolások és műtétek még nyilvánosan zajlottak, így ez is csak egy újabb nyilvános egészségügyi eseménynek bizonyult.

Hamarosan azonban az orvosi kutatás színlelése is elveszett.

A múmiákat ezután már nem gyógyhatásúnak gondolták, hanem izgalmasnak. Egy vacsora vendéglátója, elég gazdag volt ahhoz, hogy egy saját, igazi múmiát birtokoljon: a vendégei szórakoztatása céljából be- és kicsomagolta azt.

A kiszáradt hús és csontok kötésként megjelenő izgalma akkoriban azt jelentette, hogy az emberek özönlöttek ezekre az eseményekre,

akár magánházban, akár egy tudós társadalom színházában történt. A közönség pedig hangos és hálás volt.

A múmiák átkáról beszéltek

A múmiabontó bulik a 20. század kezdetével véget értek. A hátborzongató izgalmak elvesztették varázsukat, a régészeti maradványok elkerülhetetlen elpusztítása pedig egyre sajnálatosabb méreteket öltött.

Aztán Tutanhamon, az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájának egyik utolsó fáraója sírjának felfedezése újra felpörgette az „őrületet".

A régi legenda szerint átok száll annak fejére, aki megzavarja a fáraó nyugalmát Forrás: Elter Tamás archívuma

Ezután ez alakította többek között az art deco dizájnt, a Chrysler épület ajtóinak motívumait, a Cartier által tervezett órák alakját. És bár Lord Carnarvon-nak, a expedíció szponzorának az 1923-ban bekövetkezett hirtelen halálát természetes okok okozták, de hamarosan egy új babonának tulajdonították.

Tutanhamon sírjának és a köré szövődő „a fáraó átka"-legendának köszönhetően a világ legismertebb fáraójává vált,

így a populáris kultúrában is gyakran előfordul. Számos horrorfilmet, amelyben bosszúszomjas múmia szerepel, a sír felfedezése ihletett.

Ma is csempészet feketepiaca

1908 után John J. Johnston egyiptológus volt az első, otthont adott egy múmia első nyilvános kibontásának 2016-ban. A részben művészet, részben tudomány, részben pedig showműsort produkáló Johnston egy magával ragadó kikapcsolódási eseményt teremtett, és felidézte, vajon milyen érzés lehetett egy viktoriánus „kicsomagoláson" jelen lenni. A hangszórókból a Bangles' Walk Like an Egyptian szólt és a résztvevők gint kortyolgattak.

A múmia azonban csak egy pólyába burkolt színész volt, de az eseményt mámorító érzékszervi keverékként szervezték meg.

A „műsort" a londoni St Bart Kórházban tartották, amit modern emlékeztetőként szolgált arra vonatkozóan, hogy a múmiák az évszázadok során „átlépték" a tapasztalatok számos területét az orvostantól a hátborzongató élményszolgáltatásig.

Egy egyiptomi utcai múmiaárus 1875-ben Forrás: Félix Bonfils/ Wikimedia

Ma az antikvitás a csempészet feketepiaca és ide tartoznak a múmiák is

– mondta Marcus Harmes, a Dél-Queenslandi Egyetem Pathways Education professzora, amit az IFL Science online portál idéz. – Ma egyetlen komoly régész sem bontja ki a felfedezett múmiát, és egyetlen orvos sem javasolja annak az elfogyasztását.

De a múmiák úgymond csábítása még ma is erős marad. Még mindig eladásra kínálják őket, és a mai napig árucikkekként (is) tekintenek rájuk.