Pilóta nélkül átrepült Európa felett egy orosz vadászgép

Szovjet MiG-23 Flogger a levegőben
Vágólapra másolva!
Ha azt gondolnánk, hogy az önvezető járművek az elmúlt néhány évben születtek, tévednénk. Már 70 évvel ezelőtt is, a második világháborúban is előfordult, hogy személyzet nélküli repülőgépek repkedtek a levegőben, sőt, le is szálltak. Pilóta nélküli repülések, önállósodott gépek, fantombombázók különös esetei következnek.
Vágólapra másolva!

A Fantom Légierőd

1944. november 23-án, a belgiumi Kortenberg britek által elfoglalt repülőterén olyan esemény történt, amelynek minden részletére ma sincs hivatalos magyarázat. Egy amerikai B-17G nehézbombázó, kiengedett futókkal, de a szokottnál nagyobb sebességgel ereszkedett a bázis felé. Mivel az irányítás nem tudott tervezett leszállásról, ez csak egy vészhelyzet lehetett, úgyhogy a toronyból riasztották a mentőket.

Hasraszállt egy B-17G 1944-ben Forrás: US Air Force

A bombázó épp hogy elkerült három légvédelmi löveget, és nem valami szépen, pattogva leszállt. Az egyik ütődéskor az egyik légcsavarja a talajnak ütközött, és éles fémdarabok szakadtak le róla. A légvédelmi tüzérek a lövészárkaikba húzódtak és várták a becsapódást, de a B-17 végül tőlük 100 méterre megállt. Mindenki fellélegzett.

A gép három motorja még működött.

A földön mindenki azt várta, hogy a személyzet nemsokára leállítja őket és kimászik a gépből, de semmi nem történt.

A repülőtéri katonák azt kérdezték egymástól:

20 perc múlva Crisp őrnagy odaóvakodott a géphez, a még forgó légcsavarokat óvatosan kikerülte, és bár nem a légierő tagja volt, rájött, hogyan kell kinyitni a gép alján levő személyzeti búvónyílást. Felmászott a bombázóba. Azt várta, hogy halottakat és súlyos sebesülteket talál, vérben úszik a B-17 belseje, és hívni kell a mentőket.

De a fedélzeten egy teremtett lélek sem volt.

Mindenhol a személyzet tagjainak személyes tárgyai hevertek, a műszerfalon ott volt a pilóta barátnőjének fényképe, a padlón csokoládédarabok voltak szétszórva.

Ahogy átkutatta a bombázót, észrevette, hogy tíz ejtőernyő is ott sorakozott egymás mellett.

Mi történhetett? Kiugrottak volna ejtőernyő nélkül?

Crisp őrnagy valahogy leállította a motorokat és megnézte a fedélzeti naplót, de nem tudta elolvasni az aznapra vonatkozó rövid bejegyzést, mert aki írta, kapkodott.

Azonnal meginduit a vizsgálat a rejtélyes ügyben, de mire Crisp őrnagy telefonon jelentette volna az esetet, a repülőtéren a gép már megkapta a becenevét:

Phantom Fortressnek, Fantom Légierődnek nevezték el a magától leszállt bombázót.

A parancsnokság a legrosszabbtól tartott. A vizsgálatot nehezítette, hogy a gépnek az akkori amerikai szokásokkal ellentétben nem volt neve és nem díszítette színes rajz az orrát, így nehezebb volt azonosítani a Fantom Erődöt. Persze, a gyári száma megvolt, és ez alapján rá is jöttek, hogy a 91. bombázóezrednél áll szolgálatban, Kelet-Angliában. Ez az egység aznap a merseburgi német olajfinomító elleni támadásban vett részt, a fantom bombázóval együtt, amelyet ekkor Harold DeBolt hadnagy repült.

B-17-es bombáznak námetországi célpontokat Forrás: National WW2 Museum, James Linn

A tisztek nem értették, hogy ha nem érte sérülés a bombázót, ahogy Crips őrnagy jelentette – szerinte a leszálláskor sérült meg a gép, és lövés nyomát nem találta -, akkor miért kellett kiugrani belőle? És miért ejtőernyők nélkül, hiszen az a biztos halált jelentette?

Ahogy a parancsnokságon találgatták a lehetséges magyarázatokat, egyszer csak telefon érkezett egy másik belgiumi repülőtérről: a Phantom Fortress teljes személyzete az ő kantinjukban üldögél.

Tehát mindannyian életben voltak.

Kiderült, hogy DeBolt hadnagy bombázója talán motorhiba miatt nem tudta tartani a támadó hullám többi gépének magasságát, de nem fordult vissza, hanem a többiekkle együtt repült a célpontig, ahol a társainál alacsonyabban érkezett az olajfinomító közelébe. Itt viszont, még mielőtt ledobta volna a bombáit, légvédelmi tűzbe került. Mint kiderült, a kivehetetlen mondat a naplóban ez volt: erős tűz (bad flak).

B-17 bombázó a második világháborúban Forrás: Wikipedia

Két lövés eltalálta a bombatér ajtaját. DeBolt hadnagy ezt mondta a lövésekről:

Ekkor visszafordultak Anglia felé. Az időjárás az ő oldalukon állt, mert sokáig erős felhőzetben repültek, így a német vadászok és a légvédelmi tüzérek nem látták a sérült gépet, de az idő viharos is volt és ide-oda dobálta a bombázót. Az erős turbulenciában az egyik motor leállt.

Még kevésbé tudták tartani a magasságukat.

DeBolt elrendelte, hogy minden mozdíhatót dobjanak ki a gépből. Ekkor megállt egy másik motor is. A pilóta számára egyértelmű volt, hogy a maradék kettővel nem jutnak el a Csatorna partjáig sem, ezért Brüsszel felé vette az irányt és jelezte a többieknek, készüljenek a bombázó elhagyására.

Bekapcsolta a robotpilótát, és ő ugrott ki utoljára. A tíz ember az ejtőernyőjén lógva azt figyelte, hogy a sérült B-17 eltűnik a felhők között. Arra gondoltak, hogy nemsokára lezuhan, ezért amikor épségben földet értek és bevitték őket egy szövetséges repülőtérre, azt jelentették, hogy a gépük Brüsszel közelében a földnek csapódott.

Vagyis senki nem a 18 kilométerre levő Kortenbergben kereste a bombázót, főleg nem épen, hanem valahol Brüsszelnél, roncs formájában.

A rejtély így, legalábbis részben, megoldódott. A sérült gép lassan veszített a magasságából, és olyan kis szögben illetve olyan, viszonylag kis sebességgel közelítette meg a földet, hogy sikeresen leszállt magától. Ami a légvédelmi találatokat illeti, Crips őrnagy nem a légierő tisztje volt, nem ismerte fel, hogy a gépet lövések érték – azt hitte, azok a leszálláskor keletkeztek. Az egymás mellé helyezett ejtőernyőkről kiderült, hogy azok az ejtőernyők zsákjai voltak, de az őrnagy ezt sem tudta.

Azt viszont máig nem sikerült megmagyarázni, hogyan nyílt ki a bombázó futóműve épp a leszállás előtt.

A személyzet nélkül repülő és magától leszálló B-17 esete azért is különös, mert egy John Gell nevű fiú előző évben, 1943. október 14-én a szemtanúja volt annak, hogy egy bombázó, puffogó motorokkal egyre alacsonyabbra ereszkedik, majd becsapódik a Gell-család kertjének végébe, Riseley faluban, az angliai Bedfordshire megyében. Ez a B-17 is személyzet nélkül repült és szállt le – azaz ez kissé összetörte magát. Ennek a gépnek volt neve, Cat o' 9 Tails, azaz Kilencfarkú Macska, és a 303. bombázóezredhez tartozott.

írta erről John Gell az 1980-as években egy lapnak.

A másik fantom, a Cat o' 9 Tails személyyzete Forrás: Sceptoid

Erről a fantomról azt állapították meg, hogy Ambrose Grant hadnagy repült vele aznap, szintén német célpontot támadott, légvédelmi találat érte, és a személyzete Anglia felett, a repülőtér közelében kiugrott, mert féltek a sérült géppel való leszállástól. A tízfős személyzet épségben ért földet Riseley-től 6 kilométerre. Három héttel később, egy másik támadáskor, egy másik bombázóval lelőtte őket a német légvédelem, és a háború hátralevő két évét egy német hadifogoly-táborban töltötték.

A fantomok története nem ért véget.

A sajtó ugyanis összekeverte a Phantom Fortress és a Cat o'9 Tails esetét,

és évtizedekig megfejthetetlen rejtélyként írt egyetlen olyan bombázóról, amely hol Belgiumban, hol Angliában szállt le pilóták nélkül, és a személyzete hol eltűnt, hol pedig ejtőernyő nélkül kiugrott.

A Kukorica Bombázó

1970. február 2-a épp olyan napnak indult a montanai Great Falls mellett levő Malmstrom légibázison, mint a többi. A hideg reggelen gyakorló repülésekre készült a 71. elfogó vadász-század, a műszakiak előkészítették az F-106 Delta Dartokat és megtankolták őket. A pilóták a század tantermeiben az eligazításon egyeztették a teendőket, felkészültek a tervezett repülésekre, majd a gépeikhez vitték őket.

A pilóták álma, a hatalmas sebességű F-106 Delta Dart Forrás: Wikipedia

Az F-106 az ötvenes évek végének típusa volt, maximális sebessége 2,3 Mach volt nagy magasságon, és a pilóták nagyon szerették. Ugyanakkor a 70-es évekre a pilótafülkéje már nem felelt meg a modern elveknek, mert túl sok kapcsolóval, kijelzővel és feladattal terhelte a pilótáit. Egyszóval, nagyon munkaigényes volt vele repülni, ráadásul a deltaszárnyából adódóan bizonyos manővereket csak korlátok között tudott végrehajtani.

Az F-106 pilótafülkéje Forrás: Robert Melehan

Ezen a napon négy gépet jelöltek ki, „kettő a kettő elleni" gyakorlásra. Az egyik gép műszaki hiba miatt a földön ragadt, így három pilóta repült ki a gyakorló légtérbe. Tom Curtis százados játszotta az agresszort, a szovjet támadót, míg Jim Lowe őrnagy és Gary Foust hadnagy volt a védő géppár.

A két fél a szabályok szerint szétvált és külön-külön elrepültek a kijelölt légtér határáig. Ez egymástól közel 40 kilométerre esett.

Itt szembefordultak egymással és 300 méter magassági elkülönítéssel szemberepültek. A harcot csak akkor volt szabad megkezdeni, amikor elhaladtak egymás mellett és alatt.

Curtis százados így emlékezik vissza az esetre:

Curtis teljes utánégetéssel száguldott az „ellenséges" géppár felé.

Amikor elhaladtak egymás mellett, már 1,9 Mach volt a sebessége.

Utána felhúzott 11 ezer méter fölé. Lowe és Faust követte.

F-106 géppár a vietnámi háború idején Forrás: The Aviation Geek Club

Foust gépe úgy zuhant lefelé, hogy közben ringlispílszerűen forgott.

A forgás középpontja a gép orra volt és körülötte, vízszintesen pörgött maga a gép.

Lowe őrnagy oktatóként is repült, így zuhanás közben az összes lehetséges kivételi módszer kipróbáltatta Foust hadnaggyal. Felszálláshoz állíttatta vele a magassági kormány trimmlapjait, hátha ez segít. Utána kinyittatta vele a fékezőernyőt, de az csak rátekeredett a zuhanó gép vezérsíkjára.

Katapultálni!

Amikor Foustot az ülésével együtt kilőtte a katapultszerkezet a zuhanó gépből, a szárnyak vízszintes helyzetben voltak, a gázkar alapjáraton állt, a trimm pedig felszálláshoz volt beállítva.

A vadászgép ekkor a három szemtanú teljes döbbenetére úgy döntött, hogy mára befejezte a forgásokat a saját orra körül. Talán az ülés rakétáinak ereje, a lerobbantott kabintető okozta aerodinamikai hatás, a gép tömegközéppontjának megváltozása vagy a három egyszerre okozta, hogy

a Delta Dart egyedül, a pilótája nélkül, nyílegyenesen elindult a horizont felé.

Lowe őrnagy ekkor kiáltotta a rádióba az elhíresült mondatot az ejtőernyőn ereszkedő Foustnak:

Foust hadnagy a hegyekben ért földet. A közeli rezervátum lakói hómobilokkal mentették ki az erdőből.

A vadászgép közben magától leereszkedett egy havas kukoricaföldre, persze, futóművek nélkül. Itt addig csúszott, amíg el nem akadt a mező közepén álló kisebb sziklákban.

A hajtóműve viszont még működött.

A magától leszállt Delta Dart Forrás: Wikipedia

A helyi sheriff nemsokára a helyszínre ért, és mivel azt látta, hogy a pilótafülke alá Wolfold őrnagy nevét írták, rádiózott a bázisra és kérte az őrnagyot. Szürreális párbeszédet folytattak.

- Őrnagy, itt a gépe a mezőn, beszorult a sziklák közé, és le kellene állítani a hajtóművet, mert szerintem fel is robbanhat. Mit csináljak?

- Maga viccel velem, sheriff?

- Dehogy is! Higgyen nekem! Itt van egy vadászgép, a maga neve szerepel rajta, villog a gép tetején egy piros lámpa, látom a radarernyőn a zöld jeleket, sivít a hajtómű, és most már civilek is itt vannak, úgyhogy jó lenne minél hamarabb leállítani ezt a dögöt.

Wolfold továbbra sem hitt neki, de lediktálta, mit kell tenni.

A sheriff felmászott a pilótafülke lépcsőin, de mielőtt teljesen hátra tudta volna húzni a gázkart, hogy leállítsa a hajtómű üzemanyag-ellátását, a gép kiszabadult a sziklák közül és megindult a hómezőn.

A sheriff leugrott az önjáró repülőgépről, az pedig tovább haladt egy autóút irányában. Végül 400 méter után megállt, a jelzőlámpái kialudtak, és a hajtómű elhallgatott. Kifogyott belőle az üzemanyag.

A gépet olyan állapotban találta a légibázisról kiküldött mentőcsapat, hogy egy pilóta azt mondta, ő hazarepülne vele.

Az F-106 a havas kukoricaföldön Forrás: US Air Force

Ez persze túlzás volt, pl. mert a Delta Dartnak nem volt pilótaülése és kabinteteje, de a szerkezete valóban sértetlen maradt. A Kukorica Bombázót, ahogy a katonák elnevezték, később kijavították, és Foust 1979-ben, egy újabb alkalommal repült is vele.

A Kukorica Bombázó ma, a légierő múzeumában Forrás: History.net

A gép egészen 1986-ig szolgálatban állt. Ekkor a légierő múzeumába került, ahol ma is megtekinthető.

Kattintás után jön az orosz fantom története.