A körülbelül 252 millió évvel ezelőtt történt perm-triász kihalási eseményt a köznyelvben Nagy Tömeges Kihalásnak is hívják, mert a földi életet szinte teljesen eltüntette, majdnem véget vetve annak. Ez volt a történelem legsúlyosabb kihalási eseménye, ám néhány faj viszonylag könnyen és gyorsan volt képes regenerálódni.

Az élet azonban újra utat tört magának, és az új kutatások kimutatták, hogy a férgek és a garnélák – az óceán fenekén megtelepedett szerves anyagokkal táplálkozó állatok – voltak az elsők, amelyek a populációszám és a biológiai sokféleség tekintetében „visszatértek".

A dél-kínai tengerfenéken található „ösvények és üregek" részletes datálása szerint jóval később következtek azok az állatok, amelyek a vízben lebegő szerves anyagokat táplálják.

Ez az elemzés rengeteg mérethű fosszíliát vagy nyomokban rejtőző kövületet tárt fel – nem valódi állati maradványokat, hanem az állati tevékenység maradványait.

A biodiverzitás rendkívül súlyos visszaesése miatt az élővilág talpraállása jóval hosszabb időt vett igénybe a triász elején, mint más jól ismert kihalások utánForrás: AFP/Science Photo Library/Mark Garlick

Összesen 26 szakaszból tudtunk nyomkövetési kövületeket megvizsgálni, amelyek 7 millió döntő jelentőségű évet képviselnek – mondta Michael Benton, az Egyesült Királyság Bristoli Egyetemének paleontológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Négyszáz mintavételi ponton mutattunk be részleteket, és végül rekonstruáltuk az összes állat felépülési szakaszát, beleértve a vízfenék üledékének élővilágát, a víztömegben aktívan úszó vízi élőlényeket, valamint a lágy testű, a magukat az óceán mélyére beásó állatokat.

Mivel a lágy testű állatoknak nincs hátrahagyható csontváza, minden lelet létfontosságú ezeknek a lényeknek a feltárásához. A kutatócsoport ezúttal testkövületeket is be tudott építeni a vizsgálatba, hogy megnézzék, hogyan kezdtek más fajok „felépülni".

A földi életre nézve pusztító perm végi válságot a globális felmelegedés és az óceánok elsavasodása okozta, de a nyomokat alkotó állatokat a környezet furcsán szelektálta – mutatott rá Feng Xueqian, a Kínai Geotudományi Egyetem paleoökológusa. – A nyomkövetési fosszilis adataink a lágy testű állatok magas szén-dioxid-kibocsátással, és a felmelegedéssel szembeni ellenálló képességet mutatnak.

Hozzátette: ezek az „ökoszisztéma-mérnökök" szerepet játszhattak a mélytengeri ökoszisztéma helyreállításában súlyos tömeges kihalások után.

Titanophoneus és Ulemosaurus a perm-triász kihalási időszakbólForrás: Wikimedia Commons

A csapat négy különböző mérőszámot vizsgált a felépülés mérése során: diverzitást (az állatok különböző típusai), különbségeket (milyen változatosak voltak ezek a típusok), hogyan használták a teret (ökotér-használat), és hogyan módosították az élőhelyeket az állatok (ökoszisztéma).Ahogy arra a Science Advances tudományos szaklapban publikált tanulmány rámutatott, az élet először a legmélyebb vizekben kezdett visszatérni. A szakemberek szerint körülbelül 3 millió évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a lágy testű üledéklakók is „visszatérjenek" a kihalás előtti szintre.

A perm-triász kihalási esemény a Föld tengeri élőlényeinek körülbelül 80-90 százalékát pusztította el, így nem meglepő, hogy az élővilág viszonylagos helyreállása hosszú ideig tartott.

A vizsgálatok folytatásával a tudósok teljesebb képet kaphatnak arról, hogy mi történt ezután. Úgy gondolják, hogy az éghajlatváltozás, a globális felmelegedés, az oxigénszint csökkenése és az óceánok megnövekedett savasodása volt a tömeges kihalás mögött álló elsődleges mozgatórugó – és ez azt is jelenti, hogy a most publikált eredmények által többet tudhatunk meg a modern korban zajló, ehhez hasonló eseményekről.