Egy tenger fenekén talált amfora árulta el a római borkészítés titkát
Az Alonisszosz szigeténél található, nagyjából 4 ezer amforát tartalmazó lelőhelyet már 2020-ban megnyitották
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A San Felice Circeo kikötője közelében az óceánból előkerült korsók vizsgálata alapján a római korban a helyben termelt szőlő és az importált fenyőgyanta lehetett a borászok megszokott alapanyaga Itália partvidékén.
Három különböző borosedényt, vagyis amforát találtak és elemeztek, ami hasznos betekintést engedett a kutatóknak abba, hogy milyen gyakorlatok szerint állítottak elő bort ebben a régióban a Kr. e. 1-2. században, a görög-itáliai korszak végén.
A kutatást az teszi különösen figyelemre méltóvá, hogy a legújabb kémiai elemzési technikák és a régészetben alkalmazott egyéb megközelítések kombinálásával többet tudhatunk meg ezekről a korsókról, mint amire egyébként lehetőségünk lenne.
„A 2018-ban az olaszországi San Felice Circeo ókori kikötőhelyéről előkerült három tengeri amfora ritka lehetőséget kínált arra, hogy az archeobotanikai és kémiai elemzések révén interdiszciplináris kutatást végezzünk" - írják a kutatók a közzétett tanulmányukban.
Az itt alkalmazott laboratóriumi technikák egyike a gázkromatográfia és a tömegspektrometria kombinációja volt, különböző módszerek egy anyagban lévő kémiai markerek elkülönítésére és azonosítására - ebben az esetben az edényekben maradt szerves maradványok kimutatására kialakítva.
A kutatók az ebben a maradékban megrekedt polleneket is keresték. Ilyen jellegű elemzéseket már korábban is végeztek, de nem gyakran ilyen borosedényeken, és ritkán azzal a céllal, hogy megpróbálják megérteni egy lelet tágabb történelmi kontextusát.
A szőlőpollen gondos vizsgálata kimutatta, hogy a korsókat vörös- és fehérbor készítésére egyaránt használták, és hogy helyi növényeket használtak - bár az nem világos, hogy ezek a növények akkoriban háziasítottak voltak-e vagy sem.
A fenyőgyanta nyomai arra utalnak, hogy az üvegek vízhatlan zárására és talán a bor ízesítésére is használták. A kutatók szerint a fenyőgyanta a régión kívülről származhatott, talán Calabriából vagy Szicíliából.