Az elszigeteltség barátságosabbá teszi a poszméheket

A poszméhek átlyukasztják a levelet a virágzás meggyorsításának érdekében

Nagyok, szőrösek és rendkívül társasági lények, miközben túlélésük érdekében szociális ösztöneikre támaszkodnak. A poszméhek (Bombini törzs) legfeljebb 200 munkást számláló kolóniákban élnek, a királynők pedig tavasszal, a téli álmot követően kelnek ki. Számos növény és gyümölcsfa fontos beporzói, és mint kiderült, nem szeretnek sok időt egyedül tölteni.

A Current Biology tudományos folyóiratban publikált, új tanulmány azt vizsgálta, hogy milyen hatással van a poszméhekre a társadalmi elszigeteltség a fejlődési időszakuk során. A kutatók meglepő módon azt találták, hogy az izolált méhek társas „pillangókká" virágoztak, ami a „barátságos" viselkedés növekedését mutatja.

Egy elszigetelt időszak után alapvetően azzal töltötték a következő napokat, hogy a viselkedésük társasabbá váljon – ez az ellenkezőjét annak, amit a Princeton Egyetem kutatói eredetileg jósoltak.

A csapat három poszméh-csoporton végzett tesztsorozatot egy Bee Hotelnek nevezett építményben. Néhányat elszigeteltek, néhányat az eredeti kolóniájukban hagytak, párat pedig egy kisebb méhcsoportban helyeztek el. A kutatók arra számítottak (ahogyan korábban más élőlényeknél is megfigyelték), hogy a szociálisan elszigetelt méhek agresszívebb vagy antiszociálisabb viselkedést mutatnak. De a poszméhek épp az ellenkezőjét mutatták.

A poszméhek átlyukasztják a levelet a virágzás meggyorsításának érdekében Forrás: HANNIER PULIDO/DE MORAES AND MESCHER LABORATORIES

Ezzel ellentétben a poszméheknél nem tapasztaltuk az agresszív viselkedés növekedését

.– nyilatkozta Yan Wang, a tanulmány szerzője a ZME Science online tudományos portálnak. – Valójában általános növekedést tapasztaltunk az affiliatív viselkedésben, ami csatlakozást és befogadás jelent egy adott közösségbe.

A vizsgálat egy sor gént is azonosított, amelyek az izolált méhek agyában különböztek a vizsgálatban részt vevő másik két csoporttól. Noha ez több kutatást igényel,

a csapat hipotézise az izolált méhek magasabb társas szintje mögött az, hogy talán soha nem tanulták meg, hogyan ne reagáljanak a másik egyedre.

A kapott adatok számos nyitott kérdést hagytak maguk után, így ez csak a kezdete lehet egy későbbi, a poszméhek szociális viselkedésével és agyfejlődésével kapcsolatos, sokkal elmélyültebb munkának. A tudósok most azt szeretnék tudni, hogy az elszigeteltség miatt megnövekedett szociális interakciók gyakoriak-e a társas rovarok között, és hogy ez a növekedés vajon minek tudható be.