A nyilvánosságra hozott titkos akták szerint a MI5 hírszerző ügynökség egyik kettős ügynöke azzal fenyegetőzött 1944-ben, hogy felfedi szerepét a németek előtt, mert a britek korábban nem engedték be a kutyáját Nagy-Britanniába. Nathalie Szergejev a szervezet egyik leghatékonyabb ügynökének számított a második világháborúban, többek között azért, mert sikeresen tévesztette meg a németeket a D-nap, vagyis a normandiai partraszállás pontos helyével kapcsolatban.
Többször próbálták meg beszervezni
Nathalie „Lili" Szergejev 1912. január 24-án született Szentpéterváron, de családja az 1917-es bolsevik forradalom után Franciaországba menekült. Párizsban újságírónak tanult. Szorgalmának és tehetségének köszönhetően hamarosan folyékonyan beszélt angolul, franciául és németül egyaránt. Az 1930-as évek közepén sokat utazott Németországba, egyszer még interjút is készített Hermann Göringgel, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagjával, aki később a német légierő parancsnoka, majd a Harmadik Birodalom második embere lett.
A német hírszerző szolgálat 1937-ben próbálta meg először beszervezni, ám ezt akkor még visszautasította.
A háború kitörése és Franciaország bukása után azonban egy újságíró barátja közbenjárása révén beleegyezett, hogy a német Abwehr katonai hírszerző- és kémelhárító szolgálatnak dolgozzon. Az Abwehrnél Emil Kliemann őrnagy oktatta a hírszerzési és kommunikációs technikákra.
Szergejev 1943-ban utazott Spanyolországba, ahová magával vitte szeretett kutyáját Frisson-t (magyarul Borzongást) is.
Madridban felkereste az egyik amerikai barátját, aki az MI5-nek dolgozott, és felajánlotta, hogy kémkedik a szövetségesek számára. A barát ezután felvette vele a kapcsolatot az ottani brit nagykövetséggel. A brit hírszerzés végül állományba vette ahol a Treasure (magyarul Kincs) fedőnevet kapta. Mary Sherernek, az MI5 tisztjének kellett jelentenie. Első kettős ügynöki megbízatása során Angliába küldték, miközben a németek abban a hitben voltak, hogy a nő hűséges hozzájuk.
Felfedte magát egy viszony során
A brit karanténszabályok azonban nem várt következményekkel jártak a kettősügynök nő számára. Nathalie Szergejev kutyája, Frisson ugyanis emiatt maradt Gibraltárban.
Treasure nagyon fel van háborodva a kutyája hiánya miatt, és komolyan fenyegetőzött, hogy ha a házikedvence nem érkezik meg hamarosan, akkor nem fog többet dolgozni nekünk – írta 1943 decemberében Mary Sherer. – Azt hiszem, a kérés megoldható, de ez minden bizonnyal csak egy színjáték a részéről. Attól tartok, Treasure-t cserbenhagyta az amerikai barátja, és esze ágában sincs becsempészni neki a kutyáját. Azon tűnődöm, hogy talán a haditengerészet segítségét kérhetnénk" - jegyezte fel az összekötő.
Az MI5 szerint aggodalomra adott okot, hogy a nő korábban már leleplezte inkognitóját egy amerikai repülős előtt: Treasure Gibraltárban találkozott Kenneth Larson hadnaggyal, akivel viszonyt folytatott és akinek felfedte titkosszolgálati munkáját.
Azt mondta, hogy nagyon hülye volt, de beleszeretett Larsonba, aki pedig viszonozta az érzéseit– jegyezte meg Sherer. – Valami nagyon bonyolult ok miatt felfedte magát előtte, hogy lássa, vajon bízhat-e benne.
És bár Treasure igen hatékony ügynöknek bizonyult, de „kivételesen temperamentumos és zavaróként" írták le a személyiségét.
Bosszút akart állni a kutyája miatt
Szergejev a német tartótisztje által adott rádiókészüléken dolgozva több tucat megtévesztő üzenetet közvetített Londonból. Akadt azonban egy probléma: a britekkel kötött megállapodás részeként megegyeztek abban, hogy a Gibraltárban maradt kutyája követi őt az Egyesült Királyságba. Amikor azonban az ígéretek ellenére sem történt meg ez, Treasure félelmetesen közel került ahhoz, hogy hármas ügynök legyen.
A dolgok 1944. május 17-én vettek döntő fordulatot, amikor megtudta, hogy Frisson, a kutyája elpusztult Spanyolországban. Kevesebb mint egy hónappal a történelem legnagyobb partraszállási hadművelete, a D-nap előtt arról tájékoztatta az MI5-öt, hogy megállapodott Emile Kliemann-nal egy titkos jelzésben, ezért az Abwehr vezetője mindig tudja, hogy mikor hitelesek a jelentései.
A D-nap volt az az időpont, amikor az angolszász szövetségesek Normandiában megnyitják a második frontot. Treasure azt is elmondta, Kliemann mindig tudja, hogy mikor áll brit irányítás altt. Arra utalt, hogy elárulta a németeknek a normandiai partraszállás tervezett időpontját.
Továbbá arra is célozgatott... hogy annak érdekében, hogy a W/T (vezeték nélküli jeladó) jól működjön, a jel elhagyásával lefújhatja az eseményt – jelentette Sherer. – Bevallotta, hogy a bosszú vezérelte a kutyája halála miatt, amiért szerinte mi vagyunk a felelősek.
Szergejev végül megadta a brit összekötő tisztjének a kódolt hívójel részleteit. Egy héttel a D-nap után azonban Sherer MI5 főnöke, T. A. Robertson ezredes, a kettős ügynökök ellenőrzéséért felelős részleg vezetője dühösen felelősségre vonta és közölte vele, hogy többé nincs szükség a szolgálataira, majd „nyomorult nőnek" nevezte.
A háború után leleplező emlékiratot írt
Az MI5 az esetet követően még további öt hónapig továbbította az üzeneteket. Szergejev munkájának legfontosabb részeként elismerték, hogy a hosszú üzeneteket így újra titkosítani tudják a német Enigmákon, a második világháború alatt kifejlesztett német rejtjelező gépeken. Ez kiváló fegyvert biztosított az Abwehr más hálózatai által használt rejtjelező gépek kriptoanalíziséhez, ami lehetővé tette a nyugati szövetségesek számára, hogy jelentős mennyiségű, kódolt információhoz jussanak.Treasure munkáját az MI5 bírálata ellenére is sokan dicsérték, többek között a vezeték nélküli forgalmat figyelő brit kormányzati kódtörők, de még maguk a németek is. Sokan magasztalták, mert elismerték, hogy több alkalommal „megmentette őket a veszélytől és a nehézségektől".
Szergejev a háború végén visszatért Franciaországba, ahol többször fenyegetőzött azzal, hogy kiadja emlékiratait.
Az MI5-nek sem sikerült ebben megakadályoznia, pedig megpróbálta egy francia MI6 tiszt, Malcolm Muggeridge befolyását is bevetni. Treasure a háború után megírta leleplező emlékiratát, amelyben korábbi MI5-ös feletteseit „gengsztereknek" minősítette. A Secret Service Rendered címen kiadott memoár végül 1968-ban jelent meg.Treasure közben férjhez ment: munkaadójával, John Barton Collings őrnaggyal szerettek egymásba, aki mellett orosz tolmácsként szolgált. 1946-ban házasodtak össze Párizsban, miközben a túlélők áthelyezéséért felelős Collings a Buchenwaldhoz közeli, németországi Erfurt katonai kormányzójaként dolgozott. A menekültek között számos orosszal találkoztak.
A házaspár később Solon Township-be költözött, ahol Nathalie „Lili" Szergejev, a híres második világháborús kettős ügynök 1950. május 17-én veseelégtelenségben meghalt.