Elméleti modell azt állítja, hogy az Enceladus óceánjainak sóssága megfelelő lehet az élet fenntartásához

Művészi illusztráció az Enceladus gejzírjeiről

A Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatócsoportja teoretikus modellezéssel azt találta, hogy a Szaturnusz Enceladus holdján lévő óceán sótartalma megfelelő szintű lehet az élet fenntartásához. A Science Advancces magazinban publikált modell leírja azokat a faktorokat és az Enceladus jellemzőit, amit az óceánja sósságának méréséhez használtak - írja a Phys.org brit tudományos hírportál.

A Cassini és Galileo missziókból származó adatok azt mutatták, hogy a Szaturnusz holdja, az Enceladus és a Jupiter Europa nevű holdja rendelkezhet azzal a három jellemzővel, amiről úgy vélik, hogy szükségesek az élet fenntartásához más égitesteken: vagyis van enegiaforrásuk, van folyékony vizük és vannak olyan kémiai vegyületeik, amikről az előzetes kutatás már bebizonyította, hogy valószínűleg szükségesek az élethez.

Az Europa a Galilei-űrszonda felvételén. A hold felszínét vastag jégpáncél borítja Forrás: NASA/JPL/DLR

Az Enceladus déli pólusa közelében lévő repedésekből származó gejzírszerű permettől azt várják, hogy lehetséges lesz belőle többet megtudjni a hold óceánjának kémiájáról és dinamikájáról, amiről úgy vélik, hogy a Enceladus jeges burkai alatt létezik. Az űrkutatók továbbra is analizálják a két hold közelében elhaladó űrszondákról származó adatokat abból a célból, hogy megállapítsák, vajon lehetséges-e rajtuk az élet?

Az Enceladus feltételezett déli sarki, felszín alatti „óceánjának” helyzete a jégpáncél repedéseivel, amelyeken keresztül a kilövellések kitörnek Forrás: NASA

Az Enceladus a fotókon majdnem teljesen fehérnek látszik a teljes felületét lefedő jégréteg miatt. De a jégpáncélnak vannak repedési és rései, amelyekből egy kevés víz gejzírszerű kitörésekkel a felszínre kerül. A kutatók már korábban azt állították, hogy az ilyen víz tartalmazhat az életet megalapozó organikus anyagot.

Művészi illusztráció az Enceladus gejzírjeiről Forrás: Afp

Hogy többet megtudjanak a jég alatti óceánról, a kutatók létrehoztak egy teoretikus modellt – a modell a Cassinitől és korábbi munkákból származó adatokon alapszik-, ami magában foglalja az égitesten lévő jégformációt, az óceáni áramlatokat, jég geometriáját és óceán sótartalmát is figyelembe vévő adatokat használva.

A Szaturnusz egyik leglátványosabb képe, amelyet a Cassini űrszonda 42 felvételéből állítottak össze Forrás: NASA/JPL-CALTECH/SPACE SCIENCE INSTITUTE

A Cassini adatai már megmutatták, hogy az Enceladus egyenlítőjét fedő jég vékonyabb, mint a pólusokon lévő jég, ami azt sugallja, hogy a jég alatti óceán sótartalma a holdon viszonylag alacsony, talán 30 súlyezrelék körüli. víz. Összehasonlítás végett, a Föld óceánjainak átlagos sótartalma megközelítőleg 35 súlyezrelék. A modell megmutatta a jég alatti lehetséges áramlási mintázatokat a hőmérséklet variációkon és az óceán fenekén lévő hőkürtők lehetséges bizonyítékai alapján.

(Forrás: https://phys.org/)