Július 31-én vasárnap délelőtt egy ötfős társaság indult sétahajózásra az Atlanti-óceánon, amikor a portugáliai Sines településtől 11 kilométerre, a nyílt tengeren váratlanul nomád kardszárnyú delfinek raja bukkant fel a hajójuk közelében. A nagy testű tengeri ragadozók többször is nekirontottak a 45 láb hosszú (13,9 méter) vitorlás vízvonal alatti részének, és az orrukkal léket ütöttek a palánkon.
A bajba jutott személyzetnek arra még volt ideje, hogy rádión leadja a vészjelzést és a süllyedő hajó pozícióját. A parti őrség a megadott koordináták alapján az incidens közelében haladó „Festas André" halászhajót küldte a bajba került vitorlás utasainak a kimentésére.
„A haditengerészet a lisszaboni Tengeri Kutatási és Mentési Koordinációs Központon (MRCC) keresztül, Sines kikötői kapitányával együttműködve koordinálta az elsüllyedt vitorlás mentőtutaján tartózkodó ötfős legénység mentését,
miután a hajójuk elsüllyedt az orkákkal való incidens következtében,
11 km-re a parttól" – áll az esetről kiadott közleményben. A riasztásra a „Festas André" halászhajó érte el a mentőtutajt, nem sokkal később egy másik, a közeli Sines kikötőjéből kifutott egység is befutott a helyszínre.
A körzetben nem ez volt az első olyan eset, hogy kardszárnyú delfinek támadnak rá egy kisebb hajóra. 2020 júliusa óta több hasonló incidens is történt a térségben, de ez az első olyan eset, amikor az orkák támadása miatt el is süllyedt egy hajó.
A kardszárnyú delfinek (Orcinus orca) etológiáját kutató tengerbiológusok szerint az orkák kifejlett egyedei időnként azért veszik célba a kisebb hajókat, illetve a csónakokat, hogy megtanítsák a kicsinyeiket a nagyobb testű prédaállatok, így például más cetek, vagy tonhalak kollektív elejtésére.
„Nem zárhatjuk ki, hogy egyre többen tanulják meg ezt a számukra új viselkedést, vagyis a csónakokkal való interakciót, és emiatt a helyzet valószínűleg tovább fog romlani a jövőben" - véli Alfredo Lopez, tengerbiológus-professzor, a tengeri emlősök spanyol kutatási projektjének koordinátora. Alfredo Lopez szerint a kardszárnyú delfinek egyfajta „elővigyázatossági lépésből" is cselekedhetnek hasonlóan,
főleg, ha borjaik vannak, a kicsinyeik védelme miatt.
„Félreértések elkerülése végett, ez részükről nem valamiféle »bosszú«, hanem óvintézkedés" -jegyezte meg a professzor az esettel kapcsolatban az El Pais spanyol napilapnak nyilatkozva.
Az Atlanti-óceán portugál, illetve spanyol partvidékén rendszeresen felbukkannak a nomád kardszárnyú delfinek,
amelyek időnként a Gibraltári-szoroson át beúsznak a Földközi-tengerre is.
A mediterrán térségben elsősorban a Földközi-tenger nyugati medencéjében tűnhetnek fel, de csak alkalmi látogatókként. A kardszárnyú delfinek a világtenger abszolút csúcsragadozói, amelyek gyakorlatilag bármilyen nagy testű préda, így szilás és fogascetek, úszólábúak és cápák elejtésére is képesek úgy, hogy nekik nincsenek természetes ellenségeik.
Ennek ellenére, csak extrém ritkán támadnak rá az emberre,
a szakirodalom mindössze egyetlen olyan dokumentált esetet ismer, amikor a nomád orkák embert próbáltak elejteni.
Robert Falcon Scott kapitány tragédiával végződött 1912-es antarktiszi expedíciója során az expedíció fotósa egy jégtábláról fotografálta a tájat, amikor kardszárnyú delfinek támadtak rá.
Az orkák ugyanazzal a taktikával vadásztak, mint amivel a jégtáblára menekült fókákat próbálják elejteni, vagyis egyszerre többedmagukkal nagy sebességgel a jégtáblára rontottak, hogy a vízsodor keltette hullám lesöpörje a bajba jutott fotóst, akinek csak nagy nehézségek árán sikerült kikerülnie a veszélyes helyzetből.
Más megítélés alá esnek fogságban tartott kardszárnyúak támadásai, amelyek közül a San Diego-i Sea World akvárius és delfinárium Tillum nevű orkájának az esete a legismertebb, aki 2010-ben megölte a gondozóját. A fogságban tartott kardszárnyú delfineket a bezártság miatti stressz teheti agresszívvá.