A Michigani Egyetem bejelentette, hogy egy kézzel írott dokumentum, amelyről eddig meggyőződéssel hitték, hogy azt a nagy itáliai csillagász, Galileo Galilei írt, valójában hamisítvány. Az intézmény közleménye szerint a papírdarabra a gyűjteményük ékköveként tekintettek. Ám tévedtek.
Egy történészprofesszor belső vizsgálata most megállapította, hogy a Galileo Galileinek tulajdonított levél valójában hamisítvány: a dokumentumon található vízjelek a 18. századból származnak, tehát több mint száz évvel a híres csillagász halála utánn keletkeztek.
Eléggé borzalmasan éreztük magunkat, amikor először megtudtuk, hogy a mi Galileónk valójában nem Galileo – mondta Donna L. Hayward, a michigani könyvtárak ideiglenes dékánja a The New York Timesnak, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz.
A kézirat 1938 óta van az egyetemen, amikor Tracy McGregor, egy detroiti üzletember vagyonkezelői az intézménynek adományozták, aki 1934-ben egy másik gyűjtő aukcióján szerezte meg a dokumentumot. Az akkori aukciós katalógus azt állította, hogy a kéziratot Pietro Maffi bíboros (1858-1931), Pisa érseke hitelesítette azáltal, hogy összehasonlította azt a gyűjteményében található többi Galileo-levéllel.
A kézirat annak a levélnek a vázlata, amelyet Galilei írt a velencei dózsának az új távcsöve bemutatása előtt, 1609-ben. Tény, hogy a híres csillagász valóban megírta ennek a levélnek a változatát, a végső tervezet pedig az Állami Levéltárban található Velence, Olaszország. A dokumentum alsó része a Jupiter holdjairól készült megjegyzéseket rejti , amely szintén Galilei valós jegyzeteken alapul.
Ezek végleges vázlata a Firenzei Nemzeti Központi Könyvtárban van.
Amikor Nick Wilding, a Georgia Állami Egyetem történésze meglátta a dokumentum képét, már gyanította, hogy valami nincs rendben.
A tinta, a kézírás és néhány szóválasztás furcsának tűnt egy 17. századi dokumentum esetében – mutatott rá a szakember, aki 2022 májusában egy e-mailt küldött a Michigani Egyetem Könyvtárának kurátorának, Pablo Alvareznek az aggályait ecsetelve, mire az Egyetem belső vizsgálatot indított.
Három hónappal később kiderült, hogy Wilding-nek igaza volt: a dokumentumot nem Galileo írta, hanem valószínűleg Tobia Nicotra, egy termékeny olasz hamisító, aki az 1920-as és 1930-as években „működött". Erre a vízjel szolgált bizonyítékul.
A Michigan Egyetem Könyvtára szerint egy régi papír gyakran tartalmaz ilyesmit, amelyek azonosítják a papír gyártóját és a gyártás helyét. A Galileo levélen rejtőző vízjelen az „AS", a papírgyártó kezdőbetűi és a „BMO", az olaszországi Bergamo rövidítése olvasható. A legkorábbi ismert BMO monogramos iratok 1770-ből származnak, vagyis a dokumentum nem lehet ennél régebbi.
Mi több, az egyetem nem talált bizonyítékot arra sem, hogy a Galileo-dokumentum az 1930-as évek előtt létezett volna. Sőt, Wilding a New York-i The Morgan Library gyűjteményében is felfedezett egy hasonló Nicotra Galileo-hamisítást, egy 1607-ből származó levelet.
A Michigani Egyetem Könyvtára most újragondolja a Galileo-dokumentum bemutatásának módját.